Karácsony alkalmából kedden
Kishegyesen ötven kishegyesi, szeghegyi és bácsfeketehegyi gyereknek adott át ajándékot Egeresi
Sándor , a Tartományi Képviselőház elnöke.
Alkalmi beszédében a házelnök
kiemelte, a tartomány szilárd elhatározása, hogy tartalmat adjon a közelmúltban
elfogadott statútumnak, és ezek közé tartozik a szegénység felszámolása is a
tartományban. Ennek egyik mutatója viszont a nagyfokú munkanélküliség.
Kishegyesen például jelenleg 57 százalék a munkanélküliségi arányszám, ami azt
jelenti, hogy minden második munkaképes embernek nincs munkája. Ez nagyon magas
arányszám, amin mindenképpen változtatni kell, mert a tartománynak csak
egyenjogú polgárai lehetnek és ebben egyik legfontosabb teendő a
munkanélküliség felszámolása. Az ajándékok kapcsán kiemelte, hogy a karácsony
és újév közötti időszak az öröm ünnepe és ezek az apróságok azt a célt
szolgálják, hogy öröm töltse el a szíveket.
Iskolánk is szeretett volna örömet szerezni a
tanulóknak, így december 23-án bizonyítvány helyett, csomagot osztottunk. Szeretnénk
megköszönni mindenkinek, aki adományával hozzájárult ahhoz, hogy ez lehetővé
váljon:
Burján Anikó, Agriromagna, Agrokons, Aroma, Avellana, Kishegyes Község
Önkormányzata, Chick-prom, Continental - Szabadka, Eco-Term, Kiskommunál, Helyi
Közösség, Vojvodina Pékség, Szépségszalon – Sándor Margit, Kurin Szikvízüzem,
Substratum, Pöndöl, SZR Modulgradnja, SZR Montel, ZZ Lasta Feketić,
Živinastija.
Köszönjük! És köszönjük Komáromi Attilának is a gyönyörű fenyőfákat!
Diákjaink feldíszítették, és iskolánk ékessége volt.
Sajnos a
zeneiskola szervezésében december 22-re tervezett karácsonyi hangverseny a
járványügyi helyzet kedvezőtlen alakulása miatt elmaradt. Az utóbbi hetekben –
amellett, hogy ünnepi fellépésükre készültek a topolyai zenedések, illetve a
zeneiskola kültagozatain tanuló növendékek – lezajlottak a félévi vizsgák is,
sőt a napokban újra együtt ünnepelhették az iskola egyik ötödik osztályos
növendékének, a kishegyesi Dudás Virág Ervin hegedű szakos diáknak a
nemzetközi sikerét.
Gál József
tehetséges növendéke az elmúlt héten, december 14-e és 17-e között tanára és
Szűcs Budai Klára zongoratanárnő kíséretében látogatott el a romániai Sinaiába.
A nemzetközi megmérettetésen, rangos zsűri előtt, kétfordulós versenyben, Ervin
negyedik helyezést ért el. Októberben Dudás Virág Ervin tanulótársával, a
negyedikes, pacséri Ortó Boglárkával a bulgáriai Hatkovóban
mutatkozott be a közönségnek és a zsűrinek. A nemzetközi hegedűversenyen
mindkettejüket dicséretben részesítette a francia, osztrák, ukrán, orosz,
bolgár, román és szerbiai szakemberekből álló zsűri. Mint azt Diósi Rózsa, a
zeneiskola igazgatónője kifejtette: a bulgáriai nemzetközi versenyen való
részvételnek köszönhetően, a topolyai zenede felvette a kapcsolatot hatkovói
testvérintézményével. Az idei tanévben már a bolgár tanintézmény képviselői is
jelen lesznek az Amikor a tücskök ciripelnekelnevezésű topolyai
fesztiválon. Erre a fesztiválra, csakúgy, mint a 2009/2010-es iskolaévben
másodízben megrendezésre kerülő nemzetközi zongoraversenyükre, nemcsak a
bolgárok kapnak majd meghívást, hanem jelen lesznek még a nyíregyházi
zeneiskola képviselői is. Topolyáról az idei tanév októberében három növendék
mutatkozott be a Nyíregyházán szervezett Határon túli zeneiskolák
találkozóján. Ezúttal Bálint Anita, Diósi Arabella zongora szakos
növendéke, a harmonikán játszó Perić Milena, Vas Katalin diákja és Dudás
Virág Ervin képviselte a magyarországi találkozón a topolyai intézményt. Egy
hónappal ezelőtt járt a zeneiskola nyolc zongora szakos növendéke a lazarevaci
Czerny Festen. A megmérettetésről öt első, két második és egy harmadik díjjal
tértek haza. Első díjat és aranyérmet kapott az előkészítős Csőke Noémi, Csőke
András növendéke. A kislány zongorajátékát az elérhető maximális pontszámmal,
száz ponttal jutalmazta a zsűri. Szűcs Budai Klára elsős diákja, Szloboda
Rebeka, Diósi Arabella ötödikes növendéke, Dudás Nikoletta szintén első
helyezést érdemelt ki, csakúgy, mint a bácskossuthfalvi negyedikes Kucor
Dejan, aki Beke Edit tanárnő diákja, valamint Farkas Baráti Tímea,
Katatity Ágnes negyedikes növendéke. Második díjjal tért haza Lazarevacról az
ötödikes Mátéffy Amanda, Diósi Arabella diákja és a negyedikes zongorista,
Brezovszki Edit-tanítvány, Péter Fanni. Toldi Blanka, aki szintén
Brezovszki Edit negyedikes tanítványa, harmadik helyezést érdemelt ki a
szerbiai versenyen.
Karácsonyi és évzáró
műsort tartott a kishegyesi Művelődési Egyesület
A legkisebbek
pásztorjátéka
Jézuskának a kedvéért egy szép
lejtőt járunk címmel táncokból, karácsonyi énekekből és betlehemes
játékokból álló egész estét betöltő karácsonyi és évzáró műsort adtak szombaton
este a kishegyesi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület szakcsoportjai.
A műsort megelőzően Linka B.
Gabriella, az egyesület elnöke szólt a csoportok és az egyesülethez tartozó
egyének idei eredményeiről. Mint mondta, ilyenkor újév és karácsony táján az
emberek boldogságot szoktak kívánni egymásnak, nagyon gyakran csak
megszokásból, mert ahhoz, hogy valaki boldog lehessen, nem kell sajnálnia az
időt önmagára és a körülötte levőkre. A legkisebbeket, a Garagulya középső
csoportot, valamint a napokban kiváló minősítésben részesített Rizgetős tánc-
és énekcsoportokat a Csalóka zenekar kísérte Csonka Ferenc vezetésével.
A műsort követő társas esten ifj.
Virág Gábor, a helyi közösség titkára köszönetet mondott az egyesület
szakcsoportjainak fáradozásukért és mindazoknak, akik – mint hangsúlyozta – az
év folyamán hozzájárultak ahhoz, hogy élhetőbbé váljon a település. Az idei
évben sajnos elmaradtak a nagyobb beruházások, az eseményeket tekintve azonban
azt is mondhatnánk, hogy ezúttal a lelkiekbe, a szellemiekbe ruháztunk be,
hiszen megünnepeltük letelepedésünk évfordulóját, megszerveztük a
Gyöngyösborkétát és a Durindót, a Dombos Festet és a hegyesi csata
évfordulójára az emlékcsatát, a Csépe-napot... A jövő évi tervekről szólva ifj.
Juhász Bálint, a helyi közösség tanácsának elnöke rámutatott, hogy valószínűleg
néhány napon belül, mihelyt megszületik az országos költségvetés, tudni fogjuk,
mire számíthatunk. Remélhetőleg többre mint az idén, hiszen már jóváhagyott
beruházások várnak megvalósításra. Mint mondta nagyon fontos az anyagi
gyarapodás is, de különösen ebben az időszakban az a legfontosabb, hogy
egymásra is odafigyeljünk. Ezt az odafigyelést semmilyen más eredmény vagy
beruházás nem pótolhatja.
Ilyenkor az
emberek megajándékozzák egymást. Már hetek óta félreteszek a zsebpénzemből,
hogy meglephessem a családtagjaimat. A kis csomagokat majd szenteste a
karácsonyfa alá teszem. Szerintem is jobb adni, mint kapni. Jobban örülök, mint
a kapott ajándékoknak.
Nagyon boldog
vagyok, ha a szüleim arcán mosolyt látok. Apa is azt mondja, hogy aki bír adni,
annak csak jó lehet, mert van neki miből. Az embereknek nem áll módjukban
mindenkinek ajándékot osztogatni, de szeretetet annál inkább. A karácsony és az
újév jó alkalom arra, hogy meglátogassuk a rokonainkat és közeli ismerőseinket
is. Üdvözletet küldünk a távolban élő szeretteinknek. Nagyon várom a
karácsonyt, mert ez az év legszebb ünnepe. Ilyenkor ünnepi díszben fénylik
minden: az utcák, az iskolák, az óvodák, a templomok. És minden ház ablakából a
karácsonyfa fénye szűrődik ki.
Szerintem
minden család nagyon várja a karácsonyt, mert ez az év legszebb ünnepe.
PÉTER Imre, 6./c, Ady
Endre iskola, Kishegyes
VÉLEMÉNYEZTÜK
A fogalmazást Nagy Magdolna újságíró
véleményezte.
Kedves Imre!
Igazán szép gondolatokat sorakoztattál föl. A karácsony a szeretet
ünnepe, jobb adni, mint kapni, a karácsony az év legszebb ünnepe, boldog
vagyok, ha a szüleim arcán mosolyt látok, ilyenkor az emberek megajándékozzák
egymást...
Nem kétlem, hogy őszintén így gondolod, ahogyan papírra vetetted. Csak
ahhoz, hogy egy fogalmazás élvezetes legyen, nem elegendő őszintének lenni,
hanem azt jól meg kell gyúrni, akár a tésztát. Ha ezt megtetted volna, akkor a
sok nemes gondolat felsorolás helyett fogalmazássá állhatott volna össze. Így
viszont nem. Olyan érzésünk támad, hogy mindazt papírra vetetted, ami a
karácsonyról eszedbe jutott. Pedig a feladat a címből ítélve (is) az volt, hogy
a Jobb adni, mint kapni bölcsességet fejtsétek ki. Ezt megtehetted volna
példán, vagy példákon keresztül is, esetleg édesapád véleményének kifejtésével.
Biztos vagyok benne, hogy meg tudtad volna úgy is írni a fogalmazásod, ha
kicsit alaposabban átgondolod, mint ahogyan abban is, hogy máris titokban
készíted az ajándékokat, hogy karácsonykor örömet szerezz hozzátartozóidnak.
Mindenesetre szép, nemes, követendő gondolataidhoz társulva kívánok
boldog karácsonyi ünnepet, továbbá kellemes téli szünidőt neked, és minden
Napsugár-barátnak.
Elegem van a tetűből. Nem szeretem.
Sőt, kifejezetten tetűutáló lettem. Boldog lehet minden szülő, aki még nem
irtotta csemetéje fejéből a sörkéket...
Az óvodában már elkezdődik a
tetűinvázió. Az első „találkozásom” egy élő példánnyal, megdöbbentő volt. Ő
nézett rám. Én meg ugrottam az ölemben a gyermekemmel. Azt sem tudtam, hogy
fogjam meg... De öt perc „zavarászás” után sikerült. És ítéljenek el az
állatvédők, de megöltem. És az össz sörkéjét is kiirtottam. És ez nem egyszer
történt meg. Háromhavonta körbetelefonáltunk, mi szülők, hogy az akció indulhat,
ki talált éppen állatkát. És jött a sampon, meg a bogarászás. Én mindig
pozitívan fogtam fel! Mert ugye lehetne, hosszúhajú lányom is...
Azután jön az iskolai időszak. Tetűstől.
A XXI. században. Mert mit csinálnak a gyerekek? Összebújnak. Sugdolóznak.
Birkóznak. Egymás sapkáját a fejükre húzzák. És máris kezdődik a vándorlás. És
itt is szólnak a szülők. Egymásnak, a tanító néninek, a tanárnak. És
„normálisék” ki is irtják. A többivel meg nem tudunk mit tenni. A tavalyi
összefogásnak köszönhetően egészségügyi nővér jár átnézni a gyerekek fejét.
Most az is egy dolog, hogy félévente nem elég. De mindenki leterhelt, nem is
érhet rá. És akkor mi történik? Kapunk egy listát. És? Szerintem minden
osztályban minden szülő, minden tanító, minden osztályfőnök tudja, hogy ki az,
aki nem törődik a gyerekével. Kik azok, akiknek a noteszába a tanító néni
rendszeresen beírja, hogy: Kedves Szülő! Legyen olyan drága, kedves, és
méltóztassa a lánya/fia fejét megmosni, tetveket kiirtani. És addig, amíg
valami is mozog a hajkoronájában, ne jöjjön iskolába . (És ez a házirendben is
szerepel!) És akkor mi van? Mi történik? Semmi. A kisdiák maximum 1 napig nem
jön suliba (jobbik esetben!), majd megjelenik.
Egy kis emlékeztető: egy nősténytől akár 200 utód is származhat, tehát
az eltetvesedés viszonylag gyorsan bekövetkezhet. Kizárólag az ember vérét
szívja, naponta 6-12 alkalommal. Az éhezést rosszul tűri.
És akkor a tetűirtás kinek a hatásköre? Ha
a szülő le sem teker bennünket? Mi, az iskola dolgozói rá sem nézhetünk a
gyerekfejre. Az egészségház nem illetékes. Vagy még nem találtuk meg az
illetékest? Vagyis nem eleget segít. Nem elég a félévi átnézés. A szociális
központ hol van? Talán először otthon kellene rendet tenni. A házban is, meg a
„fejekben” is. És az normális, hogy a diákok 2o%-a most, jelen pillanatban
bogarakkal rohangál a hajában?
A megoldás szerintem az lenne, ha EGY
valaki (az ILLETÉKES – akit keresünk), rendszeresen bogarászna, mosná,
tisztítaná a fejeket. És akkor nem történhetne meg az az eset, amikor már egy
kislánynak a legyek beköpték a fejét, majd kukacok mászkáltak a sebben. Igen.
Borzasztó. Igen. Szörnyű. És ez itt nálunk történik.
A helyi hatóságok döntése
értelmében a továbbiakig lezárják a Moholi út kezdetét a Dózsa György utcától
az Ady Endre utcáig, hogy a korábban megkezdett téli szünet alatt legyen hol
szánkózniuk a gyerekeknek.
Felhívják az autósok figyelmét,
hogy ezen az útszakaszon nem történt hókotrás, ezért az úttest nagyon síkos,
tehát a legjobb, ha elkerülik a Nagyhegynek nevezett útszakaszt.
Bosszantó, hogy a hetedik
osztályosoknak még mindig nem érkezett meg a tankönyvek egy része. A
„reformgeneráció” minden évben ezzel a problémával küzd, minden évben késve
kapják a könyveket, munkafüzeteket. És még senki sem tudja, hogy is néz majd ki
a kisérettségi...
A Magyar Nemzeti Tanács harmadízben szervezte meg a magyarországi Magyar Cirkusz és Varieté Kht. Mi van a puttonyban? című téli gálaműsorát, amely 2009. december 16-án, szerdán 15,00 órai és 19,00 órai kezdettel került megrendezésre a szabadkai Sportcsarnokban. A rendezvényre egész Vajdaság területéről érkeztek kisiskolások, szülők és tanítók. Köszönet a községi önkormányzatnak, hogy kisdiákjainknak is sikerült eljutniuk erre az előadásra. Két busszal érkeztek Szabadkára:
Az Ady Endre Kísérleti Általános Iskola
vezetősége, a tanártársak, munkatársak, diákok és minden barát nevében búcsúzom
Marikától, iskolánk megbecsült dolgozójától. 1991. szeptember 18-a óta
tanította, nevelte, oktatta a kisdiákokat. 2oo4-től 2oo8-ig pedig
szakszervezeti vezető is volt.
Elhagyott minket egy jóbarát, egy kolléga, a
Tanító néni. Mi, akik szerettük, most együtt vagyunk, hogy búcsúzzunk Tőle. Mi,
akik szerettük, megrendülten vettük tudomásul a hírt, hogy nincs tovább, hogy a
küzdelemnek vége. Pedig vele együtt reménykedtünk mindannyian. Ha sokszor úgy
is éreztem, úgy is éreztük, hogy feladta, hogy nem akar tovább szenvedni,
mindig jött egy újabb reménysugár, egy újabb lehetőség, melyben hittünk. És
láttuk őt járókerettel bejönni az iskolába, láttuk őt újra mosolyogni, láttuk
őt fájdalmak között, de mindig is hittük, hogy amilyen váratlanul elment
tőlünk, olyan váratlanul fogja velünk folytatni ismét. És egy pillanatra sem
tudtuk elhinni, hogy nincs mentség. Hogy soha többé már nem jössz vissza közénk.
Vannak pillanatok, melyeket szeretnénk nem
megélni, és vannak helyzetek, melyek nélkül könnyebb lenne az életünk. Vannak
emberek, akik nélkül nem tudunk élni, és vannak barátaink, akik nélkül mi
magunk sem léteznénk. Vannak helyzetek, amikor könnyebb lenne nem beszélnünk,
és vannak helyzetek, amikor beszélnünk kell, annak ellenére, hogy
legszívesebben csak hallgatnánk. Vannak emberek, akik elvesztésével önmagun egy
részét is elveszítjük, és vagyunk mi, akiknek tovább kell élnünk, hogy az ő
emléküket megőrizzük.
Mit is mondtál? Hogy karácsonykor, ha
tolókocsiban is, de begurulsz az új iskolakapun... Nemsokára karácsony, és
sajnos soha többé nem léped át a kaput. És az adventi koszorún, amikor
meggyújtjuk a gyertyát, érted is gyújtottunk egyet. Különösen értékes ember
voltál. Igazi tanító. Januárban lettél volna 43 éves. Kimondani is nagyon fáj.
És most megrendült szívvel állunk az emléked előtt. Tudom, hogy nem vagyok
képes, hogy méltóképpen szavakba öntsem azt az érzést, melyet megérdemelnél.
Pedig szükségem lenne rá, azért is, mert Te mindig a tökéletességre, a
teljességre törekedtél. Munkád során sokszor voltál osztályfőnök: anyai
szeretet, tanítványaidért való aggódás jellemezte munkád. Mindig is vallottad:
ha újra születnél, akkor is pedagógus lennél! És igazi pedagógus voltál, mert
nem csupán matematikára, természetre tanítottad diákjaid, hanem egyúttal
nevelted is őket. Derűs, de tiszteletet parancsoló egyéniséged minden
pedagógiai helyzeten átsegítettett. Akkor, amikor a gyerekeink szinte észrevétlenül
tanultak meg írni, olvasni, számolni, még nem tudtuk, amit ma már igen, hogy
ahhoz, hogy ez így legyen, valakinek a munkája kell. A valakié, a Tiéd, a
Marika tanító nénié.
És végig tanítottál. Az utolsó pillanatig.
Akkor is, amikor a valóságban már nem voltál az osztályteremben. Utolsó
mondataid is hozzánk szóltak: a kollégákhoz, a negyedikesekhez, a
nyolcadikosoknhoz, volt diákjaidhoz.
És nagyon büszke voltál gyerekeidre. Mindig
mesélted, hogy emberré, az életre neveled őket. És ez sikerült is.
A Kishegyesi Ifjúsági Iroda és a
Vöröskereszt szervezésében december 11-én 14 órakor filmvetítésre került sor a
községháza nagy tanácstermében. Iskolánk hetedikes és nyolcadikos diákjai
vettek részt.
Kancsár Loretta és ifj. Juhász
Bálint megnyitják a fotókiállítást
A fenti címmel hirdetett
fotópályázatot a Tartományi Ifjúsági és Sportügyi Titkárság támogatásával a
Kishegyesi Ifjúsági Iroda.
A pályázat lezártával ifj. Juhász Bálint községi ifjúsági osztályvezető
az iskola kiállítási csarnokában megnyitotta a beérkezett munkákból
összeállított kiállítást. A pályázatra tíz fiatal több mint harminc munkával
jelentkezett. A legjobbaknak egy háromtagú bírálóbizottság döntése alapján
alkalmi ajándékokat osztottak ki. Harmadik helyen Papp Ágnes végzett,
nyereménye 1000 dináros vásárlási utalvány, a második díjat Szulocki László
kapta, nyereménye 1200 dináros utalvány, az első pedig Dudás Attila lett
képsorával, nyereménye 1500 dináros utalvány. Sándor Istvántól, az ifjúsági
iroda koordinátorától megtudtuk, hogy a tartományi titkárság a megmozdulást
7000 dinárral támogatta.
A hetedikesek egészségügyi
előadáson vettek részt, melynek témája a tuberkulózis és az influenza volt.
Harmadikosaink pedig a "limenkák" újrahasznosításáról tanulhattak.
December 1-jén és 3-án iskolánkba
drámapedagógusok érkeztek Budapestről. Elsős és másodikos diákjainknak
foglalkozást tartottak, a Császár új ruhája című mesét dolgozták fel. A
gyerekeknek és tanítók is jól érezték magukat, hiszen ők is részesei és
alakítói lehettek a történetnek.
Kolléganőnk, Jasna tanító néni hármasikreknek adott életet! Mia, Mila és Jelena, a három pici lány mindenkit lenyűgözött!
A KEREKASZTAL SZÍNHÁZ VAJDASÁGBAN
A Nemzeti Kulturális Alap
támogatásával 2009. december 1-3-ig három vajdasági település iskoláiban: Kishegyesen,
Bácsfeketehegyen és Bácsgyulafalván tartott színházi nevelési foglalkozást
a budapesti Kerekasztal Színházi Nevelési Központ. A Fogságban című
foglalkozás a hatalom kérdéskörét vizsgálja, célközönsége pedig az 1.-2.
osztályos kisiskolás korosztály. Nekik és velük játszották A császár új ruhája
című Andersen-klasszikus feldolgozásával készült foglalkozást Perényi Balázs rendezésében.
A IV. Országos Gyermekszínházi Szemlén 2007-ben különdíjat nyert foglalkozásban Bethlenfalvy
Ádám, Hajós Zsuzsa, Lipták Ildikó és Nyári Arnold színész-drámatanárok
vettek részt. Habár a hozott munkaformák és feladattípusok ismeretlenek
voltak a gyerekek számára, azonnal bekapcsolódtak a játékba, és örömmel
fogadták a felkínált szerepeket.
A budapesti Kerekasztal Színházi
Nevelési Központ a héten Vajdaság iskoláiban, Kishegyesen, Bácsfeketehegyen és
Bácsgyulafalván játszik. Fogságban című foglalkozásuk A császár
új ruhája című Andersen-mese alapján készült első és második osztályos
gyerekek számára Perényi Balázs rendezésében.
A foglalkozás igényesen
kidolgozott színházi jelenetekből áll, amelyet a négy színész-drámatanár ad elő
(Bethlenfalvy Ádám, Hajós Zsuzsa, Lipták Ildikó, Nyári Arnold), de a kész
jelenetek mellett a gyerekeket megmozgató és elgondolkodtató részei is vannak a
programnak. A gyerekek így nem csupán szemlélői egy történetnek, hanem aktív
részesei is. Szerepbe lépve élik át – a császár fiának játszótársaként,
katonaként – a történetnek azt a vonalát, amelyet a társulat ebben a
foglalkozásban kiemelt: a hatalommal való visszaélés, az igazságtalanság, a
hazugság kérdéskörét. Ezzel adnak lehetőséget a gyerekek számára, hogy
gondolkodjanak az említett problémákról, és kifejezhessék véleményüket – adott
helyzetekben, a szerep nyújtotta biztonságban. A program a Vajdasági
Magyar Drámapedagógiai Társasággal együttműködésben a Nemzeti Kulturális Alap
támogatásával érkezett Vajdaságba. Bácsgyulafalván ma 9 órai kezdettel
élvezhetik a gyerekek a produkciót, 13 órakor pedig még egyszer Kishegyesen is
előadják.
Az egyesület érdeme az is, hogy évről évre megszervezi a vajdasági versmondók legnagyobb szintű vers- és prózamondó versenyét, a Dudás Kálmán vers- és prózamondó találkozót. November 21–22-én immár a XIII. találkozót tartották meg a bácsfeketehegyi Kultúrotthonban, s ezt az eseményt használták ki az ünneplésre is. Az idei találkozó volt az eddigi legnépesebb, ötven benevezés érkezett Vajdaság minden részéből, s ismét köreinkben üdvözölhettük a nagykanizsai és a lendvai versmondó barátainkat is. Vagyis volt kivel ünnepelni. A szombati ünnepélyes megnyitón közreműködött a kishegyesi Dombos Kamarazenekar Gál József vezetésével. A versenyt Szatmári Melitta, a VMVE alelnöke nyitotta meg, s bemutatta a zsűri tagjait is: Barta Júlia óvónő, Magyar Életfa díjas, Krekity Olga Radnóti-díjas versfelkészítő pedagógus, Kovács Frigyes, Csernik Árpád, Pálfi Ervin színművészek, Pataki András rendező. A találkozó keretében került sor délután a Palikatúrák – Kismagyar délvidéki panoptikum elnevezésű karikatúrakiállításra Léphaft Pál alkotásaiból. A „szerzőt” megnyitotta Heinermann Péter hivatásos jótevő. Késő délután a színházban folytatódott a program, a budapesti TrainingSpot Társulat Emeletek című előadását tekinthettük meg. A társulatot olyan színházzal huzamosabb ideje foglalkozó személyek alkotják, akik számára alapelv a következetes és folyamatos kísérletezés, az alkotóművészet új kifejezésmódjainak keresése a mozgásművészet a zene és a színház közös forrásvidékén, de érdeklődésük kiterjed a báb- és tárgyanimáció, a képzőművészet és a performance világára is. A társulat munkáját a színész-mozgásművész Víg Ágnes és a kreatív zenész-zeneszerző Pap Gábor irányítja. Az Emeletek című előadásuk középpontjában Zend Róbert Bérház című verse áll: az emeleteken felfelé haladó én végig önmagát figyeli, érzékeli, elemzi. Este következett a születésnapi gálaműsor, ahol Hajvert Ákos, a versmondó-egyesület elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Krekity Olga, az egyesület és a találkozó megalapítója emlékezett vissza az elmúlt tizenöt évre, Dudás Károly, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke pedig díszoklevelet adott át a születésnaposnak. Majd átengedték a terepet a költészetnek. Olvasom a kezembe nyomott szórólapról, hogy „közreműködnek az egyesület egykori és jelenlegi tagjai”, és felsorolja név szerint őket: dr.Berkovits Csaba, Brindza Beatrix, Dudás György, Elor Emina, Farkas Hajnalka, Fekete Ágnes, Gazsó Hargita, Góli Kornélia, Hajvert Ákos, Kasza Zsanett, Kokrehel Júlia, Kormos Irén, Móra Klára, Nagybali Tamara, Orovec Krisztina, PálÁgnes, Páfi Ervin, Rác Lívia, Raffai Ágnes, Rókus Zoltán, Simonyi Lili, Szarka Ákos, Tamás Krisztina, Zakinszky Toma Viktória és TóthAnita. Olyan jó volt látni a régi arcokat, versek, előadások idéződtek fel bennünk: ahogyan Kőműves Kelemenék építik magos Déva várát, Adrien Mole szenved, Hotz úr dühbe gurul… A régiek újra színpadra álltak, egy produkció erejéig félretették a hivatalos szakmájukat, most nem a fogorvost, színészt, újságírót, dramaturgot, magyartanárt, közgazdászt, tanítót láthattuk; újból a lelkes versmondóké volt a színpad. Volt ott meghatódás, elkomolyodás, móka, elérzékenyülés, könnyezés, ismét kacagás. Vers, próza, népballada, népdal, mese, nosztalgiázás, énekszó, tánc és mozgás. És taps, taps, újból csak taps, és végül vastaps, meghajlás. És utána ölelkezés, ünneplés, ki meddig tudott. Nem is tudom, hogy a gálaműsor volt-e a Dudás Kálmán-találkozó kísérő rendezvénye, avagy fordítva. Azért ne maradjon ki az írás végéről az sem, hogy kik lettek az idei találkozó díjazottjai, mert megérdemlik, hogy itt álljon a nevük. Gyermek kategóriában a legjobb Petrás Ármin (Topolya) lett, második Varga Döniz (Nagykanizsa), harmadik pedig Csőke László (Hajdújárás). Itt két különdíjat osztottak ki, Kancsár Larissa (Kishegyes) és Kúti István (Mohol) kapta. Ifjúsági kategóriában első Gál Desiré (Lendva), a második Simonyi Lili (Bácsfeketehegy), a harmadik pedig Szarka Ákos (Bácsfeketehegy). Ebben a kategóriában is két különdíjat osztottak ki, Rókus Zoltánnak (Óbecse) és Csőke Dórának (Hajdújárás). A felnőttek kategóriájában mindhárom benevezett különdíjban részesült: Tóth Péter (Kunszentmiklós), Vass Veronika (Nagykanizsa) és KapornyaiLívia (Szabadka). A legjobb felkészítőnek járó különdíjat gyermek kategóriában Hajvert Ákos (Topolya) kapta, ifjúsági kategóriában pedig Schmidt István. A Dudás Kálmán-díjat, melyet másodszor ítélt oda a zsűri, Gál Desiré szlovéniai versmondó kapta. Kívánom, hogy újabb tizenöt év múlva egy hasonlóan szép gálaesttel ünnepelhessük meg a harmincadik születésnapot. Elor Emina, Zakinszky Toma Viktória, Góli Kornélia és Orovec Krisztina újra együtt a színpadon Kokrehel Júlia és Rác Lívia a jubileumi ünnepség gálaműsorán Pálfi Ervin, mára már kétszeres pataki gyűrű díjas.
December 1-jén a Kishegyesi
Ifjúsági Iroda aktivistái előadást tartottak a 8.-osoknak az AIDS világnapja
alkalmából. Az előadás nem csak az AIDS-ről szólt, hanem a nemi
betegségekről általában.