A kishegyesi Ady Endre Kísérleti Általános Iskola diákjainak, tanárainak mindennapjai...
"Amikor azt gondolod, hogy minden lehetőséget kimerítettél, még mindig van legalább egy..." (Thomas Alve Edison)
2010. október 30., szombat
2010. október 18., hétfő
A NŐK SZEREPE A VIDÉKFEJLESZTÉSBEN
A kishegyesi Ady Endre Kísérleti Általános Iskola
Galériájában
2010. október 23-án és 24-én
Kézimunka-, kézműves valamint élelmiszertermékek
kiállítás
A kiállítás ünnepélyes megnyitója: október 23-án
(szombaton) 17 órai kezdettel
A kiállítás nyitvatartási ideje:
2010.október 23-án (szombaton) 9-18 óra
között
2010.október 24-én (vasárnap) 8-18
óra között2010. október 16., szombat
2010. október 11., hétfő
2010. október 9., szombat
2010. október 8., péntek
LEVÁLTOTTÁK A VEZETŐSÉGET
Lázas munkában az új iskolaigazgatók (Fotó: Lakatos János)
Igencsak meglepődhettek azok a kishegyesiek, akik tegnap betévedtek az iskolába, a helyi közösségbe, vagy a községházára. Az intézmények vezetői helyett kedves gyermekarcok mosolyogtak rájuk, ugyanis a Gyermekhét keretében sor került a hagyományos fordított napra. Az általános iskola nyolcadikos diákjai egy napra kipróbálhatták, hogy milyen a falut irányítani.
Az Ady Endre Iskola igazgatói székét Hegedűs Klaudia és Hajagos Tamás vették át, és amint elmondták, igen sok feladatot kellett igazgatóként elvégezniük, míg diákként csak tanulniuk kell. A rengeteg telefonhívás mellett még arra is időt kellett szakítaniuk, hogy egy csínytevésen ért diáktársukkal elbeszélgessenek. Kőműves Noémi egy napra a Petőfi Sándor M. E. elnökének bőrébe bújhatott, és egy őszi vigasság programját állította össze. A helyi közösségben Csőke Márk és Petrás Tibor látták el a titkári posztot. Az új titkárok meglátogatták a Welker-tavat, az iskolát, és találkoztak a gyerekpolgármesterekkel. Megtudtuk tőlük, hogy ha tovább lehetnének titkárok, akkor kitisztíttatnák a Krivajt és rendbe tetetnék a határutakat. A polgármester székébe Vajda Boglárka és Patyarek Réka ülhetett. A polgármester hölgyek megtekintették az utak aszfaltozását, megismerték a községháza különböző osztályait, és csokit osztogattak az óvodában. A lányok elárulták, ha ők lennének az igazi polgármesterek, a szegény sorsú emberekre fordítanának több figyelmet.
2010. október 7., csütörtök
SZERÉNYEN ÉS MÉLTÓSÁGTELJESEN
Kishegyesen szentmisével
kezdődött a vértanúkra való megemlékezés, ami meghitt hangulatú, fáklyás
kegyeletadással folytatódott a Nyugati temetőben, az 1848-as emlékműnél. A
Petőfi Sándor Művelődési Egyesület által szervezet megemlékezésen hazafias
szavalatok hangzottak el, és fellépett az Ady Endre Általános Iskola kórusa is.
A szabadságharc-emlékművet a VMSZ helyi szervezetének, az önkormányzatnak és a
helyi közösségnek a képviselői koszorúzták meg.
2010. október 6., szerda
KISHEGYESEN GYERMEKPARLAMENT ALAKULT
Kishegyesen hétfőn
gyermekparlament alakult. Az Ady Endre Kísérleti Általános Iskola felső
tagozatos diákjai foglalták el a tanácstermet és Magó Fabó Emese tanárnő
kíséretében kérdéseket tettek fel a polgármesternek. Mint kiderült, a gyereket
is érdeklik azok a problémák, melyekkel nap mint nap szembetalálják magukat az
utcákon, az egészségházban, utazások közben. Ezért érdeklődve hallgatták Csóré
Róbert polgármester válaszait, hogy hogyan küzd a község az egészségház
orvoshiányával, hogyan lehetne újra havi kirakodóvásárt rendezni Kishegyesen,
kihez tartozik a vasútállomás épülete és annak rendbetétele. A gyermekhét
alkalmából csütörtökön két tanuló fogja ellátni a polgármesteri teendőket,
7,30-tól a munkaidő végéig.
Romea és Julio - Szerelmi történet másképpen
Kishegyes Község Fejlesztési Társulása 2008-ban kezdte el fiataloknak szóló projektjét, a Művészeti Műhelyeket, amelynek keretében a képző-, a film-, a zene-, a szín- és táncművészet (mozgáskultúra) segítségével, eszközeivel dolgoztak fel egy-egy időszerű társadalmi témát (pl. függőségi betegségek, fajgyűlölet, agresszió stb.). A munkába szerb és magyar ajkú vajdasági fiatalok kapcsolódtak be. Tíz hétvégén (minden hónapban egyszer) találkoztak, s neves szakemberek társaságában próbáltak választ kapni a kérdésekre - és megpróbáltak változtatni világképükön, elgondolkodni és elgondolkodtatni, kitárulkozni, őszintén elbeszélgetni egymással, érzelmileg gazdagodni...
A program 2009-ben már regionális jelleget öltött, a 2010/2011-es projekt nemzetközi szintűre emelkedett, és Magyarország-Szerbia IPA határon átnyúló együttműködési programja keretében az Európai Unió társfinanszírozásával valósul meg. Partnerként a szentesi (magyarországi) Szivárvány Művészeti Alapfokú Iskoláért Alapítvány kapcsolódott be a munkába.
Az első foglalkozást szeptember 24-étől 26-áig tartották meg Kishegyesen, a Kátai-tanyán. A színművészeti műhely keretében a fajgyűlölet témakörét vetették fel a 13-18 éves szentesi, újvidéki, kishegyesi, topolyai fiatalok. Shakespeare Rómeó és Júlia című drámáját dolgozták fel szerepcserével. A roma származású Júlia így lett Romea, s a magyar fiú Julio. A napi foglalkozások Pavle Pekić belgrádi színész és Szebeni Zoltán, a szentesi Horváth Mihály Gimnázium magyar- és drámatanára közreműködésével teltek.
- A szerelem/szeretet, illetve az ellenpólus: a gyűlölet az élet minden területén megnyilvánulhat. Ezért olyan helyzetgyakorlatokat tartottunk, amelyeket maguk is megéltek/megélhetnek a fiatalok. Egyik alkalommal pl. a hereföldön alakítottunk ki egy kört. A kör közepébe beállt valaki, s kívülről mindenki csúnya szavakkal illethette az egyedülállót, akinek némán, szemtől szembe nézve kellett eltűrnie a megalázó, becsmérlő szavakat. Miután mindenkire sor került, elmondhatták, hogy mit éltek át lelkileg. Megrázó energiahullámokról, feszültségekről esett szó. Azután ennek a fordítottját is eljátszottuk. Kizárólag csak szép, dicsérő szavakat mondtunk egymásnak, majd ismét értékeltük az élményeket... A fiatalok sokszor nincsenek is tudatában annak, milyen apró szikra váltja ki a másik emberből a (faj)gyűlöletet. Hang, szag, viselkedés, valamilyen tudatalatti, elnyomott érzelmi trauma, aminek talán nincs is semmi köze a gyűlölet tárgyához. Mindez megtörténhet bárhol, bármikor: utcán, strandon, diszkóban, vonatban, iskolában, otthon... Ezt próbáltuk tudatosítani a fiatalokban. Ha tudja, mi a gyűlölet, és azzal milyen fájdalom okozható, ha mindezt átélte, talán óvatosabban és felelősségteljesebben kezeli a jövőben saját fellángoló, negatív érzéseit. Talán... Mindenesetre ezt nem tanítják az iskolákban, viszont ki-ki a maga környezetében nap mint nap találkozik vagy szembesül vele - mondja Szebeni Zoltán.
- Érdekes dolgok kerültek felszínre e három nap alatt - folytatta a beszélgetést Kálmánné Szabó Erzsébet, a Szivárvány művészeti iskola igazgatónője, aki elkísérte első szerbiai útjukra a szentesi és környékbeli gyerekeket. - Tulajdonképpen a fiatalok mindenre nyitottak, arra is, hogy elmondják a véleményüket - ha hagyjuk beszélni őket, s ha látják, hogy van is, aki meghallgatja a gondolataikat. Amikor például megérkeztek a tanyára, meghökkentek, hogy a világ végére kerültek, s majd egy fa alatt kénytelenek lesátorozni. Hiába, a kényelem és a bezártság előítéleteket szül. Ezért tartom nagyon fontosnak, hogy a gyerekek minél többet utazzanak, táborozzanak, ismerkedjenek: tájakkal, kultúrákkal, hagyományokkal, kortársakkal. A nyelv - e hétvégén ez is kiderült - sohasem akadály a kommunikációban. A falakat, gátakat elménk és érzelmeink építik fel a külvilággal szemben.
Pavle Pekić, a belgrádi Drámai Színház színésze két éve rendszeresen foglalkozásokat tart a gyerekek számára a fővárosban létrehozott művészeti központban, amelyet a vračari tehetségápoló alapítvány finanszíroz. Itt a színházi drámapedagógia módszereivel mindennapjaink időszerű témáit dolgozzák fel. A gyerekek mindig aktívan közreműködnek a különféle személyiségfejlesztő, önépítő játékokban.
- A drámapedagógia a Nyugaton már beépült az iskolai tanórákba. Nálunk még felfedező útját járja. Pedig ez a legjobb módszer arra, hogy a számítógép mellett felnövő, zárkózott fiataljainkban felébresszük a kreativitást, a fantáziát, a játékosságot, a másság iránti érdeklődést, az együttérzést, az önbizalmat... A színházi drámapedagógia ezt még csak erősíti, mert a nyilvános ,,megmérettetés” ún. önszabályozó folyamata magabiztossá, nyitottá teszi a gyerekeket mozgásban, kommunikációban és kapcsolatteremtésben egyaránt - hangsúlyozta a művész.
Zoran Tairović belgrádi filmrendezőtől és operatőrtől, az Interkulturális Színház tagjától megtudtuk azt is, hogy a háromnapos műhelymunkát rögzítették, az anyagból oktatófilmet készítenek, a projekt befejezésekor (kb. 2012 februárjában) mutatják majd be. A filmkészítésben közreműködött: Jovan Kiš és Dragan Jablanov újvidéki, valamint Dragiša Marinković trsteniki amatőr színészek.
A következő műhelyfoglalkozás októberben és novemberben lesz, majd a téli vakáció és ünnepek után tovább folytatódik a munka Szentesen. A tizedik ,,kör'' után gálaműsort rendeznek kiállítással egybekötve.
A Művészeti Műhelymunkák kishegyesi szervezői: Gordana Radulović és Csernik Teréz.
A program 2009-ben már regionális jelleget öltött, a 2010/2011-es projekt nemzetközi szintűre emelkedett, és Magyarország-Szerbia IPA határon átnyúló együttműködési programja keretében az Európai Unió társfinanszírozásával valósul meg. Partnerként a szentesi (magyarországi) Szivárvány Művészeti Alapfokú Iskoláért Alapítvány kapcsolódott be a munkába.
Az első foglalkozást szeptember 24-étől 26-áig tartották meg Kishegyesen, a Kátai-tanyán. A színművészeti műhely keretében a fajgyűlölet témakörét vetették fel a 13-18 éves szentesi, újvidéki, kishegyesi, topolyai fiatalok. Shakespeare Rómeó és Júlia című drámáját dolgozták fel szerepcserével. A roma származású Júlia így lett Romea, s a magyar fiú Julio. A napi foglalkozások Pavle Pekić belgrádi színész és Szebeni Zoltán, a szentesi Horváth Mihály Gimnázium magyar- és drámatanára közreműködésével teltek.
- A szerelem/szeretet, illetve az ellenpólus: a gyűlölet az élet minden területén megnyilvánulhat. Ezért olyan helyzetgyakorlatokat tartottunk, amelyeket maguk is megéltek/megélhetnek a fiatalok. Egyik alkalommal pl. a hereföldön alakítottunk ki egy kört. A kör közepébe beállt valaki, s kívülről mindenki csúnya szavakkal illethette az egyedülállót, akinek némán, szemtől szembe nézve kellett eltűrnie a megalázó, becsmérlő szavakat. Miután mindenkire sor került, elmondhatták, hogy mit éltek át lelkileg. Megrázó energiahullámokról, feszültségekről esett szó. Azután ennek a fordítottját is eljátszottuk. Kizárólag csak szép, dicsérő szavakat mondtunk egymásnak, majd ismét értékeltük az élményeket... A fiatalok sokszor nincsenek is tudatában annak, milyen apró szikra váltja ki a másik emberből a (faj)gyűlöletet. Hang, szag, viselkedés, valamilyen tudatalatti, elnyomott érzelmi trauma, aminek talán nincs is semmi köze a gyűlölet tárgyához. Mindez megtörténhet bárhol, bármikor: utcán, strandon, diszkóban, vonatban, iskolában, otthon... Ezt próbáltuk tudatosítani a fiatalokban. Ha tudja, mi a gyűlölet, és azzal milyen fájdalom okozható, ha mindezt átélte, talán óvatosabban és felelősségteljesebben kezeli a jövőben saját fellángoló, negatív érzéseit. Talán... Mindenesetre ezt nem tanítják az iskolákban, viszont ki-ki a maga környezetében nap mint nap találkozik vagy szembesül vele - mondja Szebeni Zoltán.
- Érdekes dolgok kerültek felszínre e három nap alatt - folytatta a beszélgetést Kálmánné Szabó Erzsébet, a Szivárvány művészeti iskola igazgatónője, aki elkísérte első szerbiai útjukra a szentesi és környékbeli gyerekeket. - Tulajdonképpen a fiatalok mindenre nyitottak, arra is, hogy elmondják a véleményüket - ha hagyjuk beszélni őket, s ha látják, hogy van is, aki meghallgatja a gondolataikat. Amikor például megérkeztek a tanyára, meghökkentek, hogy a világ végére kerültek, s majd egy fa alatt kénytelenek lesátorozni. Hiába, a kényelem és a bezártság előítéleteket szül. Ezért tartom nagyon fontosnak, hogy a gyerekek minél többet utazzanak, táborozzanak, ismerkedjenek: tájakkal, kultúrákkal, hagyományokkal, kortársakkal. A nyelv - e hétvégén ez is kiderült - sohasem akadály a kommunikációban. A falakat, gátakat elménk és érzelmeink építik fel a külvilággal szemben.
Pavle Pekić, a belgrádi Drámai Színház színésze két éve rendszeresen foglalkozásokat tart a gyerekek számára a fővárosban létrehozott művészeti központban, amelyet a vračari tehetségápoló alapítvány finanszíroz. Itt a színházi drámapedagógia módszereivel mindennapjaink időszerű témáit dolgozzák fel. A gyerekek mindig aktívan közreműködnek a különféle személyiségfejlesztő, önépítő játékokban.
- A drámapedagógia a Nyugaton már beépült az iskolai tanórákba. Nálunk még felfedező útját járja. Pedig ez a legjobb módszer arra, hogy a számítógép mellett felnövő, zárkózott fiataljainkban felébresszük a kreativitást, a fantáziát, a játékosságot, a másság iránti érdeklődést, az együttérzést, az önbizalmat... A színházi drámapedagógia ezt még csak erősíti, mert a nyilvános ,,megmérettetés” ún. önszabályozó folyamata magabiztossá, nyitottá teszi a gyerekeket mozgásban, kommunikációban és kapcsolatteremtésben egyaránt - hangsúlyozta a művész.
Zoran Tairović belgrádi filmrendezőtől és operatőrtől, az Interkulturális Színház tagjától megtudtuk azt is, hogy a háromnapos műhelymunkát rögzítették, az anyagból oktatófilmet készítenek, a projekt befejezésekor (kb. 2012 februárjában) mutatják majd be. A filmkészítésben közreműködött: Jovan Kiš és Dragan Jablanov újvidéki, valamint Dragiša Marinković trsteniki amatőr színészek.
A következő műhelyfoglalkozás októberben és novemberben lesz, majd a téli vakáció és ünnepek után tovább folytatódik a munka Szentesen. A tizedik ,,kör'' után gálaműsort rendeznek kiállítással egybekötve.
A Művészeti Műhelymunkák kishegyesi szervezői: Gordana Radulović és Csernik Teréz.
(k. o.)
2010. október 5., kedd
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)