"Amikor azt gondolod, hogy minden lehetőséget kimerítettél, még mindig van legalább egy..." (Thomas Alve Edison)

2011. március 29., kedd

ELEGENDŐEN A VERS ÜNNEPÉHEZ


Öten jutottak a veresegyházi döntőbe
A szombati megmérettetés résztvevői (fotó: Papp Imre)
A szombati megmérettetés résztvevői (fotó: Papp Imre)
Bácsfeketehegyen megtartották a XXI. Anyám Fekete Rózsa Nemzetközi Magyar nyelvű Vers- és Prózamondó Találkozó vajdasági elődöntőjét, amelyről öten kerültek a verseny veresegyházi döntőjébe. A verseny kezdetén Hajvert Ákos, a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének elnöke méltatta az idén januárban elhunyt Dániel Kornél munkásságát, aki az anyáknak szentelt versmondó találkozót megálmodta és sok éven át szervezte, és aki sok éven át zsűrizett Bácsfeketehegyen is. A részvevők egyperces hallgatással adóztak emlékének. Üdvözlő beszédében az elnök rámutatott, hogy a versenyt Veresegyházon már több mint húsz éve szervezik meg, a VMVE is több mint tíz éve bekapcsolódott ebbe a nemes versenybe és azóta minden évben volt délvidéki versmondó is a nemzetközi megmérettetésen. Mint mondta, ezúttal jóval kevesebben jelentkeztek a megmérettetésre, mint a korábbi években, különösen az ifjúsági (középiskolás) korosztály maradt el, ennek ellenére elegendően jöttek el, hogy a verseny ezúttal is a vers ünnepe legyen. A zsűri öt versenyzőt juttatott a veresegyházi döntőbe. A gyermekkategóriából Morotvánszki Nikolettát Nagykikindáról, Csikós Dánielt Tordáról és Kőműves Noémit Kishegyesről. Az ifjúsági kategóriából Horváth Ákos zentagunarasi, a felnőtt kategóriából pedig Dávid Ilona magyarkanizsai versmondó jutott el Veresegyházra.

2011. március 28., hétfő

KONCERT


Szeretettel meghívjuk
Németh György és Csőke Andrea
komolyzenei koncertjére.
Helyszín: Galéria (Ady Endre K.Á.I.)
Időpont: április 1. péntek, 19.00 óra

2011. március 14., hétfő

FALUNAP


Szeretettel meghívjuk Kishegyes újratelepítésének 242. évfordulója alkalmából
szervezett programjainkra!

Március 22., kedd
Tűzoltóotthon
18.00 Szőke Anna Etnikai jelenségek Kishegyesen – fejezetek a településtársadalomrajzához c. könyvének bemutatója
A szerzővel Dr. Papp Árpád beszélget

Március 24., csütörtök
Könyvtár
18.00 Linka László: A romantika zenéje

Március 26., szombat
Galéria, Iskola
16.00 Szent Anna-kórus, Falunapi koncert

Művelődési otthon
18.00 Ünnepi műsor

Március 27., vasárnap
Hegyalja utca
10.00 Nemzetközi íjászverseny

2011. március 12., szombat

TANULMÁNYI KIRÁNDULÁSON PRÁGÁBAN

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy prágai iskolaigazgató. Hogy, hogyse, tekintetét a kishegyesi iskola felé fordította. Mi elkaptuk pillantását, és így jött létre a prágai túránk. Március 4-én útrakeltünk, és kezdetét vette felejthetetlen utazásunk. Mert ugye, Prágát látni kell! Ahogy még nevezik: a „száztornyú várost”, az „arany várost”, vagy egyszerűen a városok királynőjét. Ha már arra jártunk, akkor eszünkbe jutott a hármat egy csapásra című szólás (három főváros egy út alatt), ezért odafelé Pozsony, visszafelé Bécs is úticélunk között szerepelt.
            Elmondhatjuk, hogy a prágai iskola felszereltsége mellett mi sem szégyenkezhetünk. Igaz, hiányzik egy-két interaktív tábla, egy sportcsarnok, egy-két ablakcsere, de összehasonlítva a fővárosi és a kisfalusi iskolát, nem látható akkora szembeötlő különbség. Lehetőségünk volt órát látogatni, tanárokkal beszélgetni, bepillantást nyertünk a cseh oktatási rendszerbe.
            Az iskolalátogatás mellett azért volt időnk Prága nevezetességeivel is megismerkedni. Prága belvárosa gyönyörű, és 1992 óta a Világörökség részét képezi. Felsorolni is nehéz, mi mindent láttunk. Felejthetetlen marad a zsidó negyed, a Károly-híd, a hajókázás a Vltaván, a Hradčany, a Szent Vitus székesegyház, az asztronómiai óra. És hát láttuk még a Kafka-házat, Hrabal kocsmáját, Svejk éttermét. Érdekes, hogy milyen jól kihasználják a csehek az emberi hiszékenységet. 10 méterenként valamit símogattunk, hogy szerencsénk legyen. De végülis Pozsonyban is minden „fénylik”, ott is símogattunk szobrokat. És várjuk a szerencsét, hogy mikor érkezik...
            Megkóstoltuk a nemzeti ételeiket, ettünk knédlicskát, csülköt, kihagyhatatlan volt a kolbász, ittunk Beherovkát, cseh söröket.
            Karlovy Vary szintén gyönyörű. A cseh fürdőváros híres a filmfesztiváljáról, a gyógyvízéről, a Beherovka múzeumáról. Impozáns épületei senkit nem hagytak hidegen. És ha már a hidegnél tartunk, Prágában nem volt olyan hideg, mint itthon. (Lehet, hogy a pozsonyi símogatásnál valaki a szép időt kérte???) Ja, és most jutott eszünkbe, hogy nem ettünk pozsonyi kiflit...
            Ennek a kirándulásnak egyben közösségépítő és bizalomerősítő szerepe is volt. Összejött. A nyugdíjas kollégák megfiatalodtak, a fiatalok fiatalok maradtak. Köszönjük Prága!

2011. március 10., csütörtök

NOÉMI ÉS ERVIN SIKERE


Fiatal tehetségek a zene bűvöletében
Topolyán az idén is megszervezik az „Amikor a tücskök ciripelnek...” elnevezésű vonósversenyt
A topolyai Zeneiskola méltán híres tehetséges növendékeiről, a korábbi évek kiemelkedő eredményei és a nagy sikerű koncertfellépések is mind-mind ezt bizonyítják. Diósi Rózsa, az intézmény igazgatója decemberben már beszámolt a fiatal zongoristák sikereiről (az olaszországi és a lazarevaci nemzetközi versenyen való szereplésükről, a díjaikról), most pedig egy újabb szereplés adott okot arra, hogy ismét belépjek az iskola hatalmas, ódon kapuján és a termekből kiszűrődő zeneszó mellett megint a versenyekről, a büszkeségekről és a tervekről beszélgessünk.
– Március 1-jén és 2-án négy diákunk vett részt a šabaci Fiatal Zongoristák Versenyén: Vojter Kitti első, Krvavac Vukašinés Bálint Anita második helyezést értek el (mindhárman Diósi Arabella növendékei), Csőke Noémi (Csőke András növendéke) pedig az első helyezésen kívül – kategóriájának legjobbjaként – kiérdemelte azt is, hogy fellépjen az ünnepélyes zárókoncerten. Megmérettetésük és szereplésük mindezzel azonban még nem ér véget, hiszen egy újabb rangos eseményre, a kétévenként Belgrádban megrendezésre kerülő hagyományos köztársasági versenyre készülnek. A zongoristák sikerei ellenére azonban nem csupán ennek a hangszernek a bűvöletében telik az idei iskolaév, hiszen március 19-én a hegedű, 20-án pedig a gordonka, a viola és a nagybőgő kap hangot. Ekkor kerül sor ugyanis a már hagyományos nemzetközi vonósversenyre, melynek főszervezője Gál József, iskolánk hegedűtanára. Az „Amikor a tücskök ciripelnek...”elnevezésű rendezvénynek a topolyai Művelődési Ház moziterme ad otthont, és reggel 8-tól este 8-ig bármelyik zenebarát figyelemmel kísérheti. A verseny gálakoncerttel zárul, melyen a díjazottak lépnek majd fel. Romániába is készülünk ebben a tanévben, ahol a Zeneiskola már eddig is sokat bizonyított végzős hegedűse, Dudás Virág Ervin (Gál József növendéke) fog megmérettetni, aki tavaly a belgrádi, kétévenként megrendezésre kerülő köztársasági versenyen kiérdemelte a Laureat (az ország legjobb hegedűse) címet.

2011. március 8., kedd

HAVAS TÉLBÚCSÚZTATÓ

Meggyújtják a szalmabábot
Meggyújtják a szalmabábot
Két télbúcsúztatót is rendeztek a hét végén Kishegyesen, az egyiken az iskola diákjai vonultak fel, a másikat pedig a Petőfi Művelődési Egyesület szervezte a parkban, elsősorban legkisebb tagjai számára. Ennek befejező részeként a Krivaja partján el is égették a gonosz telet jelképező szalmabábot. Az iskolások farsangja ezúttal is igen színes volt, különösen a felvonulás befejeztével a piactéri nyüzsgés és a hagyományos farsangi fánk elfogyasztása adott igazi farsangi hangulatot. Mindkét rendezvény ideje alatt jó idő volt, bár a hó továbbra is keményen tartja magát.

EMLÉKEZÜNK


307_1.jpg

                        Vasárnap, március 13-án,
délután 16 órai kezdettel
alkalmi műsor keretében emlékezünk
az 1848/49-es forradalomra
a nyugati temetőben.
                    Mindenkit szeretettel várunk!

2011. március 3., csütörtök

KÖZSÉGI VERSENYEKEN GYÖNYÖRŰEN SZEREPELTEK DIÁKJAINK!

Iskolánk diákjai ismét bizonyítottak a községi versenyeken.
Biológia:
7. osztály
Kanyó Andor             3. hely
Nyírádi Léna              3. hely

Német  nyelv:
8. osztály
Kalmár Heléna           2. hely

Kémia:
7. osztály
Fárbás Anikó              1. hely
Trombitás Orsolya      2. hely

8. osztály
Kőműves Noémi        1. hely
Dudás Dániel             2. hely
Keszeg Karolina         3. hely

Földrajz:
7. osztály
Csordás Valentin        3. hely

Matematika:
4. osztály
Trombitás Zalán         1. hely
Fodor Gábor               2. hely
Tóth Péter                   2. hely

5. osztály
Bojko Andrej             1. hely
Purucki Zoltán                       2. hely
Tóth Zalán                  3. hely

6. osztály
Bánszki Dániel           3. hely

7. osztály
Miljković Zoran          1. hely
Rácz Ramóna             2. hely

8. osztály
László Andor             1. hely
Csőke Márk                2. hely
Dudás Dániel             3. hely

Magyar nyelv:
5. osztály
Tóth Zalán                  1. hely
Dudás Leila                3. hely

6. osztály
Paróczi Elvira             1. hely
Burik Evelyna            2. hely

7. osztály
Miljković Zoran          1. hely
Toldi Blanka               2. hely
Tóth Lúcia                  2. hely
Nyírádi Léna              3. hely

8. osztály
Csőke Márk                2. hely
László Andor             3. hely

Történelem:
5. osztály
Kovács Levente         1. hely
Bojko Andrej             2. hely
Tóth Zalán                  3. hely

FARSANG


Télbúcsúztató farsangi felvonulást szerveztünk március 3-án. Diákjaink ötletesebbnél ötletesebb jelmezekben érkeztek, és vonultak fel a Fő utcán. A séta végeztével fánk és tea várta őket.

2011. március 2., szerda

EGY ÁLOM VOLT - BESZÉLGETÉS HAJVERT ÁKOS RADNÓTI-DÍJAS VERSMONDÓVAL

A jubileumi műsoron

    Ákos találkozása a versmondással olyan, mint amikor az ember a végéről kezdi el olvasni a könyvet, mert legfőképp a történet befejezése érdekli; vagy olyan, mint azé az emberé, aki az óráját mindig tíz perccel előbbre állítja, nehogy lemaradjon valamiről...
    A topolyai gimnázium filozófiát előadó tanárnője, Sétáló Anna ragyogó politikai pályafutást jósolt neki, mert olyan meggyőző beszédmodora volt, mint a piaci kofáknak, csak sokkal több észt is ajándékozott neki az Isten. Ákost ugyanakkor a történelemtudomány vonzotta, de mivel szűkös anyagi körülmények közepette tanulhatott csak tovább, a szabadkai tanítóképző egyetemre iratkozott be, az egyik haverjától ugyanis azt a ''füles”-t kapta, hogy ott majd szakosodhat erre a pályára mint leendő pedagógus. A kecsegtető lehetőségből azonban mostanáig sem lett semmi, de Ákos azért tisztességesen diplomázott 2006-ban. Mivel abszolvensi évében belekóstolt már a reménytelen kenyérkeresők életébe, úgy gondolta, diplomával szerencsésebb lesz. Kapva kapott a legelső tanári munkaköri lehetőségen: az újvidéki egy hónapos osztálytanítói helyettesítésen. A következő állomás, azaz kihívás Topolya volt, ahol a speciális tagozatot kapta ''osztályrészül”. Ebbéli egyéves tapasztalatszerzés után sodródott Kishegyesre, és ott az Ady Endre Kísérleti Általános Iskolában ugyancsak a tanulásban akadályozott és hátrányos helyzetű gyermekek tanító bácsija lett. Egyrészt. Másrészt elvállalta a versmondók szakkörének az istápolását, hiszen - s itt jutottunk el bevezetőnk lényegéhez - időközben maga is versmondó lett. Sőt, 2010 novemberében az amatőr versmondásért járó legrangosabb anyaországi kitüntetést, a Radnóti-díjat is megkapta.
    - Egyetlenegyszer próbálkoztam középiskolás koromban verset mondani, de Arany János: A walesi bárdok című balladájának tolmácsolásával nem nyertem el a Középiskolások Művészeti Vetélkedőjén a mindentudó zsűri tetszését, s akkor jól megjegyeztem magamnak ezt a kudarcot. Irodalmi és anyanyelvápoló táborokba szívesen jártam nyaranként, de verseket legfeljebb csak olvastam, a színpadot szándékosan messze elkerültem. A tanítóképző egyetemen aztán egyszer dr. Silling István tanár úr, aki retorikát adott elő nekünk, megjegyezte: kár, hogy a tehetségemet nem színészként kamatoztatom. Fel sem fogtam akkor, hogy mit mond. Volt ugyan egy varázslatos emlékem a színházról - középiskolás koromban láttam a Sztárcsinálók, majd később a Hair című rockmusicalt, s akkor elbűvölt ez az izgalmas világ -, de nem volt elég bátorság, határozottság, tudatosság bennem, hogy közelebbről is meglessem. Mindenestre nem sokkal azután, hogy Silling tanár úr bogarat ültetett a fülembe, Szabadkán Kálló Béla színművész meghirdette a Színitanoda tudáspróbáját. Én is átestem a meghallgatáson, és bekerültem a közé a tizenvalahány fiú és lány közé, akikkel 2004-től 2009-ig nagyon szép és felejthetetlen színházi élményeket éltem meg. Első évben kemény alapozómunkán estünk át: színészmesterséget Kálló Béla és G. Erdélyi Herminától tanultunk, beszédtechnikát Kovács Frigyestől, éneket Paskó Csabától, színpadi mozgást Mezei Kingától, Ralbovszki Csabától, vajdasági színháztörténetet Káich Katalintól... Második évben már színpadra vittük Arisztophanész: A nők ünnepe című darabját Mess Attila rendezésében, aztán Péter Ferenccel megcsináltuk Ken Kesey Száll a kakukk fészkére című színművét. Negyedik évben a színitanodások Szőke Attilával és Pálfi Ervinnel dolgoztak a Légy jó mindhalálig című Móricz-regény Hay János által megírt változatán. Utolsó előadásunk, a Strangers in the night című összeállításban már Kálló Béci rendezőasszisztense lettem...
    De előreszaladtunk egy kicsit az időben. Hajtsuk most vissza azt a bizonyos tíz percet!
    2005-ben Ákos még abszolvens, s diplomamunkája megírásához (melynek a drámapedagógiáról kellene szólnia) keres segítséget. Unokahúga, Simonyi Lili, aki ekkor már tagja a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének, és rendszeresen részt vesz annak nyári műhelymunkáiban - akárcsak Lódi Andrea, aki időközben épp drámapedagógiát tanul -, Andihoz irányítja. 2006 januárjában Bácsfeketehegyen a versmondók tisztújító közgyűlésre jönnek össze, és Ákos is kap meghívót. A munkajellegű találkozó kellemesen kezdődik, Andi különféle játékokkal igyekszik ''kordában tartani” a kis társaságot és furfangosan felmérni, hogy vajon ki lenne alkalmas az árván maradt egyesület újjászervezésére és vezetésére. Az esti szavazáson aztán a lánykoszorú kerek perec eldönti: az egyetlen férfiúnak adja át a karmesteri pálcát.
    - Azt sem tudtam, hogyan működik egy egyesület. A versmondást meg még nekem is meg kellett tanulnom. De talán épp ez volt benne a kihívás. Másrészt úgy gondoltam, mindez csak egy hasznos közjáték lesz, mivel ekkor már kikristályosodott bennem, hogy rendezőnek szeretnék tanulni Újvidéken. Mire beindul az új generáció (kétévente nyílik lehetőség egy-egy nemzedéknek a tanulmányokra), hasznos tapasztalatokra tehetek szert. Dehogy is sejtettem én akkor, hogy mókuskerékbe kerülök, melyből már nem lesz kiszállás. A 2006. esztendő jelentős változásokat hozott az életembe. A VMVE elnöke lettem, a Száll a kakukk fészkére darabban az eredeti elképzelés szerint az Indiánt kellett volna alakítanom, de a próbák közben szerepcserére került sor, nekem jutott a főszerep, augusztusban versmondóként részt vettem a horgosi nyári műhelyben, később bekapcsolódtam a topolyai Mara Amatőr Színház munkájába is, és ősszel megnyertem az akkor még Miskolcon tartott Kaleidoszkóp Versfesztivál versmondói nagydíját. A bravúros kezdés után még sok volt a tanulni- és tennivaló, de semmi sem esett nehezemre. Mivel eredendően volt bennem mindig is valami exhibicionizmus, szerettem magamra vonni a figyelmet, és szerettem mókázni, jó hangulatot teremteni magam körül, így hát első elnöki megbízatásom évei voltaképpen erről szóltak: pozitív értelemben vett erőfitogtatásról, szárnypróbálgatásról, álmokról... Aztán csak úgy sziporkáztak az ötletek, megszületett Pataki András rendezésében a Kövek zsoltára, mellyel körbejártuk csaknem az egész Kárpát-medencét. Romániában az Ady-emlékműsorral taroltunk. Az egyesület munkájában nagy mérföldkő volt a Németh Ervin által megrendezett Legyek Ura is, mely darabbal a gárda két évig portyázott itthon és Magyarországon. Megünnepeltük a 15. évfordulónkat, sínre tettük az Arcok az üveg mögött vetélkedőt, megrendeztem a Fabula rasa, az Éjszaka csodái, az Indigó hipermangánon című műsorainkat, de volt még sok más is, ki tudná mindazt felsorolni... A Marában is dolgoztam Kálló Béci oldalán...
    Van egy mondás, mely szerint minden (túlfeszített) húr előbb-utóbb elpattan. Meg ahol hegyek vannak, ott völgyeknek is lenniük kell...
    - A Színitanodából többen az akadémiára kerültek: Crnković Gabriella, Búza Ákos, Raffai Ágnes, Gombos Dániel, Baráth Attila, én meg a rendezőire készültem nagy lendülettel, a Morcogi gyermekfilm stábjába kerültem Pataki András mellé... Aztán váratlanul lebetegedett az édesanyám, és 2008-ban meghalt. A vers, a színház volt az, ami kihúzott a mély válságból. A 2010. évi tisztújító közgyűlésen megint engem szavaztak meg elnöknek. Ha kezdetben nem is, most azonban már teljes szívemmel magaménak érzem az egyesület célkitűzéseit, s már tudom, hogy nemcsak mozgalmas életet kell élnem, hanem a mozgalmat éltetnem is kell. A Radnóti-díj példamutatás arra, hogyan kell a semmiből a csúcsra jutni. Versmondó mindenki lehet, aki hisz a szavak varázserejében. Én hiszek benne, és hittel hirdetem is ezt. Most már a kishegyesi iskolában és Csantavéren is, ahol ugyancsak vannak kis tanítványaim. Időközben megnősültem, s Lódi Andreával nemsokára boldog szülők leszünk. Tehát saját életemet rendeztem el, s közben rájöttem, hogy amaz az ihlet csak álom volt. Persze továbbra is vállalok rendezést, most épp Terék Anna verseiből építünk fel egy színpadi lírát Raffai Ágnessel és Pál Ágnessel. A Beépített holmik az emberi kapcsolatokról, a felnőttkorról, a háborúról és az identitászavarról szól. Időközben lebonyolítottunk egy nagyszerű versenyt, és készülünk a továbbiakra. Március 26-án az Anyám fekete rózsa nemzeti vetélkedő vajdasági selejtezője zajlik majd, április 9-én a Beépített holmik bemutatójára kerül sor, valamint az Arcok üveg mögött elnevezésű versenyre... Aztán az apaság friss örömeinek szentelem magamat.
KREKITY Olga
http://www.hetnap.rs/uj/index.php?zg=5488&no=338

FALUSI KRÓNIKA


Bácsfeketehegyi krónika
A továbbjutók
    Február 19-én a bácsfeketehegyi Művelődési Házban tartották meg a Falusi krónika elnevezésű anyaországi és határon túli verseny vajdasági selejtezőjét 39 részvevővel. A versenyzők -- a helybelieken kívül -- Csantavérről, Topolyáról, Kishegyesről, Szabadkáról, Törökkanizsáról és Bajsáról érkeztek. A megmérettetésen a falusi, vidéki életről szóló irodalmi műveket kellett előadni. A háromtagú bírálóbizottság (Török Károlyné Miszori Mariann, a Zala megyei Közművelődési Intézet igazgatóhelyettese, Stampah Mihály lendvai egyetemi hallgató, Vukoszavlyev Iván, a Zentai Kamaraszínház igazgatója) 18 versenyzőt juttatott tovább a döntőbe, amelyet Keszthelyen, a Helikos Kastélymúzeumban tartanak meg május 10-én és 11-én.
    A versenyzők és felkészítő tanáraik ezúttal alkalmi oklevelet kaptak.
    A Zala megyei Közművelődési Intézet által szervezett vetélkedő szakmai partnerei voltak: a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus (Budapest), a Magyar Versmondó Egyesület (Budapest), a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet (Lendva), a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet (Zenta) és a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesülete (Bácsfeketehegy).
    A vajdasági továbbjutók névsora:
    1. Pusztai Noémi (Bácsfeketehegy), 2. osztály
    2. Molnár Anna (Bácsfeketehegy), 2. osztály
    3. Bede Anett (Bácsfeketehegy), 2. osztály
    4. Bede Noémi (Bácsfeketehegy), 3. osztály
    5. Kovács Dorina (Törökkanizsa), 3. osztály
    6. Kecsenovics Kitti (Csantavér), 3. osztály
    7. Faragó Zsófia (Törökkanizsa), 5. osztály
    8. Kovács Bertina (Törökkanizsa), 5. osztály
    9. Dudás Nikolett (Kishegyes), 5. osztály
    10. Tóth Zalán (Kishegyes), 5. osztály
    11. Bojko Andrej (Kishegyes), 5. osztály
    12. Papp Viktor (Kishegyes), 5. osztály
    13. Papp Ágnes (Kishegyes), 6. osztály

    14. Szatmári Csilla (Topolya), 8. osztály
    15. Petrás Ármin (Topolya), 8. osztály
    16. Szarka Ákos (Bácsfeketehegy), 3. osztályos középiskolás
    17. Farkas Beatrix (Bácsfeketehegy), 3. osztályos középiskolás
    18. Molnár-Gábor Ildikó (Topolya), felnőtt kategória
http://www.hetnap.rs/uj/index.php?zg=5489&no=338
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...