Közösség építő akarat
és erő, avagy mire képes egy tucat fiatal öt nap alatt, ha kellő bizalmat és
szabadkezet biztosítunk nekik
Előzmények
A Kishegyesi Ifjúsági Iroda
pályázatot hirdet június folyamán, a pályázat keretein belül induló program a
fiatalok körében a 3 in 1 elnevezéssel terjed el, hiszen a program elméleti,
szakmai és gyakorlati tudást ad számukra az önkéntességről, pályázatírásról,
valamint ifjúsági megmozdulások szervezéséről.
A pályázatíró képzésen harminc
fiatal vett részt, megmutatva ezáltal, hogy kellő ötletekkel rendelkeznek, és
hajlandóak időt áldozni arra, hogy meg tanulják ezen ötleteiket dokumentálni,
pályázatba foglalni.
Három csoportba szerveződve a
fiatalok gondolataikat, szándékaikat papírra vetik, alaposan kidolgozva
mindent, megszületnek az első pályázatok…
Kishegyesről egy pályázat
érkezett és nyert támogatást, 30.000 dinár értékben…
A pályázat célja a Kishegyesi
Kézilabdapálya és környékének rendbetétele, valamint sportnap szervezése, az
imént említett összeg keretein belül…
Önkéntes megmozdulás
Első nap - Hétfő
Kapunyitás 16 órakor, egymagamban
tépem ki az első méretes gyomnövényt, a röplabdapályának gúnyosan nevezhető,
buja növényzettel és sajátos élővilággal rendelkező homokos területről. Hosszú
munka lesz, és korántsem könnyű. A megbeszélt időpont előtt érkeztem, csapatom
tagjai csak később érkeznek. Dolgom végzése közben két ismerős arc tűnik fel a
kapuban, akik ugyan nem csapatom tagjai, de kishegyesi fiatalok, közlöm velük,
(gondolván, hogy teniszezni szeretnének) hogy ezen a héten szünetel a tenisz. Elmosolyodnak,
majd közlik, nem játszani jöttek, segíteni szeretnének, látták a
facebookon a kiírást, hogy szükség lehet a segítő kezekre… Immáron hárman
vagyunk, majd perceken belül megérkeznek társaim, ezt követően nyolcan
pusztítjuk a gazt… Kevésnek bizonyult a munkaeszköz, kapáért és nyesőért
indulok, mire visszaérek a helyszínre, már egy tucatnyian vagyunk… A három
napra tervezett takarítási akció, egy délután alatt lezajlik. Hazaérve
büszkélkedve feltöltöm a képeket az említett közösségi portálra, miközben újabb
ötleteket kapok e-mailben és sms-ben az fiataloktól a második napra… ugyanis
nem akarnak itt megállni, szeretnék, ha festékeket is beszereznék, ráfér már a
friss festés a falakra…
Második nap – Kedd
Leérdeklődöm és beszerzem a
szükséges anyagot, készpénzt nem tudok biztosítani, de a projektből mindezt
finanszírozhatjuk, így a Leonka néni festékes boltjában felíratom mindezt… Az
előző nap képein növekednek a lájkok, és egyre többen teszik fel a kérdést:
„kell még valami segítség?” Válaszul mindig csak annyit adok, gyertek ki, majd
kitalálunk valamit, így is történt… A nézőtér fala a segítő kezeknek
köszönhetően máris fehér festést kapott, és máris szebbé lett, az ötletet
halva, látva Linka Csaba a következő felajánlást tette, egy számomra érdekes és
új módszer segítségével képeket vetítene a falra, ezt követően körvonalazná és
felrajzolná, majd felfestené őket. Újabb önkéntes felajánlás, újabb
kreativitás majd festék felíratás, újabb ötletek és emberek. Minél több
ember, annál több ecset, annál több frissítő, annál több munkaeszköz
beszerzése, vagyis plusz költség, és a keretösszeg vészesen fogy… késő délután
„ellenőrzést” kapunk, a polgármester és a helyi közösség tanácsának elnöke,
megtekinti munkánk… Ötleteket kapunk tőlük is hogy a vasszerkezetet is
átfesthetnénk, megyek is az újabb adag festékért, fejben kalkulálva, hogy
hamarosan elfogy a pénzünk. Az önkéntesség ereje, hogy miért is szép? Azért
hogy mindenkit magával ragad, amikor rengeteg a szorgos kéz, buzdít és
mindenkit megmozgat, történt itt is, hiszen mire visszaértem a festékestől, már
a Polgármester kezében is ecset volt és Bálinttal egész estig velünk dolgoztak…
Újabb képek, terjed a hír, gyakorlatilag a nap végére annyian vagyunk, hogy a
harmadik nap megtervezése közben számolni kellett azzal, hogy az önkéntesek
tömegét három csoportra bontjuk. Az új felállás, reggeli, délutáni és esti
műszak.
Harmadik nap – Szerda
Pénzügyi kereteink szűkülnek, az
ötletek bővülnek. Csabai Norbert barátom a kispadok vasszerkezetének
átfestése után felajánlotta, hogy mindezt ingyen és bérmentve tető alá teszi,
csak hozzak anyagot. Jöhetnének a nagybeszerzések a Montelből, csak nincs
miből. Segítő kéz rengeteg, csak nincs anyag, amivel dolgozhatnánk…
Tárgyalásokba kezdek ifj. Juhász Bálinttal és Virág Gáborral, akik biztosítanak
afelől, hogy mindenre akad megoldás, nyugodtan szerezzünk be mindent, amire
szükségünk van… Így a harmadik napra előkerülnek a férfias erőt és
rátermettséget igénylő munkák, csiszolás, flex, vágás, fúrás… Gyakorlatilag
otthonról hozták a fiúk a szerszámokat, de így sem volt elég.. A Fúró élek
törtek, az emberek fáradni kezdtek, nem hiába, negyven fokban a tetőn
emberpróbáló feladat az otthoni használatra alkalmas szerszámokkal nagyüzemileg
dolgozni. Utasi Szabolcs felajánlotta, édesapja vállalkozásából minden
szerszámot elhoz, amit épp munkásaik nem használnak, ezzel is növelve a
fegyverarzenálunk. Elkészült a tető, közben a Kiskomunál felajánlott egy
szemetest, valamint a következő napra szakértő munkást is a helyszínre küldött…
Negyedik nap – Csütörtök
Túlteljesítettünk, elkészült a
tető, a kispad… De még mindig volt erő, és mindig volt elszántság, ezzel
szemben évtizedek óta nem volt kerítés a kézilabdapálya mentén, maximum csak
kiálló balesetveszélyes rácsok.
Röpke kalkuláció, újabb
ötletbörze és 40 méternyi vaskerítéshez hoztuk el a Montelből az alapanyagot,
amit csak fel kell hegeszteni… Hegeszteni úgy, hogy a csapatból csak egy ember
fogott a kezében erre alkalmas berendezést, munkát végezni úgy, hogy
hőségriadót rendeltek el, és úgy hogy mindez szombatra elkészüljön.
Tanácstalanul ültem, ezt nem kérhetem senkitől, hogy végezze el, szakemberek
mindezt több tízezrekért vállalnák, már ha akadna pénzünk erre, nekik meg
idejük. Nem is árultam el senkinek, de a helyzetet látva, Bálintnak fogalmaztam
lassan az sms-t, lefújom ezt az akciót még nem késő. Norbi eközben
próbálgatni kezdte a hegesztőt, és 30 perc leforgása alatt elkészítette az első
méternyi konstrukciót… Tóth Andor is megérkezett újabb hosszabbítóval és a
saját hegesztő berendezésével újabb métert készített el… A lányok pedig minden
egyes elem elkészítése után azonnal befestették a szürke vasakat, barátságos
zöld színre… A Montel eközben 100 méternyi napvédő hálóval lepte meg csapatunk,
valamint a teniszpályát, ahová ezt elhelyezni szerettük volna. Nem gondolkodtam
tovább a projekt lezárásával, hanem bíztam a fiatalokban, eszembe jutott a TV2
Aktív hírműsora, ahol néha lehetetlennek tűnő dolgokat valósítanak meg, és
mutatnak be, gondoltam, ha elkészülünk szombatig, ha nem is az Aktívban, de a
Szó – Beszédben méltán büszkélkedhetnénk.
Utolsó nap – péntek
A munka már reggel nyolckor
nagyban folyt, mindenki látta, ma még mindent bele kell adni. Bálint irodai
munkáit félbeszakítva felmászott a három méter magasan kapaszkodó önkéntesek
mellé, segítő kezet adva ezáltal a napvédő háló felfeszítéséhez. Nem is tudok
már ide mit hozzáfűzni, a neveket is nehéz lenne felsorolni, ki mivel tette
hasznossá magát, de mindenki önszántából erejének és tudásának a legjavát adta
a közösségért. Gőzerővel folyt egész nap a munka. Napnyugtával pedig minden a
helyére került.
… több mint harminc fiatal
vállalt aktív szerepet a program sikerességében. Voltak, akik egész nap
jelenvoltak, volt, aki betegszabadságát megszakítva ugrott be segíteni,
mindenkinek meg van a saját története erről az öt napról, mindenki mesélhetne,
de az eredmény önmagáért beszél. Amit e fiatalok önként megtettek közösségünk
érdekében akár százezer dinár értékű is lehet, (harmincezerrel indultunk, az
eredmény pedig százezres nagyságrendet is elért munkadíj nélkül) mindenesetre
ingyen tették, és felbecsülni is nehéz mennyi mindent köszönhetünk nekik.
Becsüljük meg törekvéseiket,
legyünk büszkék rájuk! Csak így tovább!
Az ötlet kiötlői:
A Csapat:
Mocnár Mónika – irodai
kapcsolattartó, sportesemény főszervezője, örökös jóakaró
Dudás Mária – a „festő”
csapat egyik vezére, remek motivátor, jó ötletek kiötlője
Papp Ibolya – aki mindig jól
vázolta a problémákat, és segített a gyors megoldásokban
Móricz Gábor – mindenes,
bármilyen munkában segédkezet adott, Bácsfeketehegyről is képes volt
átbicajozni mindezért
Résztvevő önkéntesek:
Sípos Ákos – aki csendben, de
buzgón végezte feladatait
Bulatovic Dejan – tréfamester, és
a robogós futár
Magó Ádám – aki a legtöbb
tapasztalatot szerezte „gödörásásból”, illetve mindenhol megjelent
Bartus Bella – aki futni indult,
majd a talicskával a kezei között rótta a köröket, hogy segítsen mindenben
Nyírádi Ágnes – mosolygós
kerítésfestő és a sportnap lemezlovasa
Paróczi Róbert – aki az adódó
lehetőségek során a legtöbbet igyekezett kihozni magából
Szabó Flórián – kinek kezében
minden szerszám megfordult - sikerrel
Utasi Szabolcs – aki nélkül
szerszámaink sem lettek volna, sokat köszönhetünk neki
Csabai Norbert – akiből ha kettő
lett volna, két projektet is megvalósíthattunk volna, rengeteg munkát
vállalt magára
Kerepes Dániel – aki mindig
feltűnt, ha fizikai erőre volt szükség
Csáki Péter – áramfelelős és
szorgos kis segítség
Nyírádi Klaudia – takarítás,
festés és söprögetés nagyasszonya
Tóth Andor – aki nélkül most is
hegesztenénk
Linka Csaba – művész úr, a csapat
faldekoratőre
Farkas Anita – a finom ábrák
megrajzolója és Csaba jobb keze
Molnár László – aki az utolsó
napokban beugorva friss erőként sokat lendített a munkában
Kovács Balázs – hasznos segítség,
és teniszbíró is egyben
Majtényi Marianna – az Eco Enjoy
erősítése, segítő kezei jól jöttek az utolsó napokban
Dzsoki – mentális erőforrás és
jóakaró
Újvári Igor – segítő kéz,
kimerültek lelki támasza, vidám légkörteremtő
Szabó János – aki keveset tudott
jelenlenni, de friss erőként sokat köszönhetünk neki
Paróczi Attila – reggeli friss
kenyér beszerzésére indult, végül vacsoráig segédkezet adott
Ifj.Juhász Bálint – aki
mindenféle szerszámmal precízen és keményen bánva, mesterként dolgozott
Csóré Róbert – aki a mindennapi
polgármesterség mellett önkéntes szerepben is megállta a helyét
Valamint külön köszönet
támogatóinknak Kishegyes Helyi Közösség, Chick-prom, Montel.
