"Amikor azt gondolod, hogy minden lehetőséget kimerítettél, még mindig van legalább egy..." (Thomas Alve Edison)

2012. december 29., szombat

MEGJELENTEK A FELADATGYŰJTEMÉNYEK A KISÉRETTSÉGIRE!


Soha nem jelent meg még ennyire időben a feladatgyűjtemény, amelynek alapján kisérettségit tesznek a nyolcadikosok. A nemzeti kisebbségek nyelvén is kinyomtatták a füzetet anyanyelvből és matematikából. (Már megrendeltük!) Addig is, még nem kapjátok meg nyomtatott formában, lehet nézegetni, próbálgatni, gyakorolni! 

2012. december 24., hétfő

KARÁCSONYI AJÁNDÉKAINK


Minden diáknak, szüleiknek, tanárainknak, a Szülői Tanács és az Iskolaszék tagjainak, az iskola minden jóakarójának kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk!
Legyen békés, boldog, szeretetben teljes karácsonyunk! 
Köszönet mindazoknak, akik pénzadományukkal hozzájárultak ahhoz, hogy diákjaink csomagot kapjanak. A gyerkőcök nagyon örültek a finomságoknak!
A "CSOMAGOLÓBRIGÁD"
A 7.a - A CSOMAGOK ÉS AZ Ő KARÁCSONYI AJÁNDÉKUK
photo by Bettina és Valesz

CSAK SZERETET LEGYEN...


Gond és felelősség a gyereknevelés, de annyi szépséggel jár – Látogatás a kishegyesi Horváth-Csóré családnál

A legkevésbé sem lehet azt állítani, hogy Horváth-Csóré Éva és Ferenc családja szokványos. Bár tíz évvel ezelőtt talán még annak volt mondható. Évának volt egy fia első házasságából, Sándor, a másodikból pedig egy lánya, Kiliána. Sándor fia már kikerült a családból, jelenleg Amerikában él, és kislánya sem maradt egyedül.
– Kislányom, Kiliána (Sanyi bátyja választotta neki ezt a nevet) már óvodás kora óta követelte a kistestvért. Én akkor már negyvenen felül voltam, és mondtam neki, hogy már nem szülhetek. Ő azonban nem tágított, ezért beiratkoztam a nevelőszülők tanfolyamára, amelyet a szociális központ szervezett. Abban reménykedtem, hogy ezután gyorsan kapok nevelésre gyereket, de bizony várni kellett. A lányom korának megfelelő kislányt kértem, és 2008 októberének végén meg is érkezett a családba Teodóra (akit a családban csak Dórinak szólítanak), egyidős volt a lányommal, és „ráadásként” elkaptam tíz hónapos kistestvérét, Tázikát. Így aztán egyből nagy család lettünk – kezdi mesélni Éva családjának történetét.
Nemrégiben még egy taggal gyarapodott a család, Kittivel, akit a gyámhatóság elvett az anyjától, de az apja majd csak januártól kaphatja meg a kislányt.
– Kitti elsős, és azt akarták, hogy az első fél évet ne szakítsa meg. Ezért helyezték el ideiglenesen nálunk. Dóri speciális tagozatra jár, hetedikes, és most már sokkal jobban halad a tanulással, mint korábban. Tudni kell, hogy ezek a gyerekek sok mindent átéltek, gyakran bántalmazták őket. Néha még most is vannak félelmeik. Nekem kötelességem minden hónap első hétvégéjén elvinni őket Topolyára, hogy találkozzanak a szüleikkel, de gyakran nem szívesen mennek. Azt kérdezik, hogy muszáj-e nekik menniük. Megnyugtatom őket, hogy a szociális központban felügyelet mellett beszélgethetnek, és nem lesz semmi baj. Mivel ilyen körülmények közül kerültek ide, azt hiszem, az a legfontosabb, hogy mindannyian megérezzék, milyen egy család. Persze előfordul közöttük is vita, de azt hiszem, alapvetően jól kijönnek egymással. Ahogy minden családban, itt is összeszoknak – mondja Éva.
Biztos, hogy nem könnyű az ilyen tapasztalatokkal rendelkező gyerekekkel, ezért meg is kérdem Évát és Ferencet, hogy nem bánták-e meg. Ferenc nagy nyugodtan leveszi a feje tetejére mászó Tázikát, akit az imént hozott haza az óvodából, és azt mondja, „bírni kell ideggel”. De mint mondja, ez minden gyerek esetében így van.
– Gond az mindig van – mondja Éva –, de annyi szépet is hoztak magukkal, hogy mindenképpen megéri vesződni velük. A pici Tázika olyan, mintha egészen a miénk lenne. Ő minden szülinapját velünk ünnepelte. Természetesen én ezt hivatásszerűen csinálom. És ez jól jött, mert férjemmel együtt munka nélkül maradtunk. Mindketten a topolyai bútorgyárban dolgoztunk. Így legalább egyikünk munkaviszonyban van. Meg a gyerekek után is jár a családi pótlék. Nem dúskálunk a javakban, de szerényen megvagyunk belőle: meg kell venni a tanszereket, a könyveket, a füzeteket, a ruhákat, gondoskodni a tüzelőről, az ételről…
Karácsony előtt beszélgettünk, és persze az is érdekelt, különbözik-e az ünnepi előkészület a „rendes” családokban megszokottaktól.
– Szerintem nem. Ha egy kicsit is figyel az ember a gyerekekre, könnyen megtudja, hogy mit szeretnének. Persze a lehetőségek adta kereteken belül. A lányom rendszerint bekapcsolódik a templomi karácsonyi műsorba. Most is azért jött később haza, mert próbáltak. A pici meg lucázott az óvó nénijével, úgy mondta itthon a mondókáját, hogy csak néztünk a férjemmel. Azt hiszem, a legfontosabb, hogy szeretet legyen, és hogy ők is érezzék ezt a szeretetet – mondja befejezésül Éva.
Papp Imre

2012. december 23., vasárnap

A SZÍNHÁZ FÉNYEI KIALUDTAK...


Tisztelt gyászoló Család, tisztelt jelenlévők!
Iskolánk épületén péntek délután óta fekete zászló lobog. Már délelőtt megdöbbenve vettük tudomásul a hírt, hogy egykori kolléganőnk, tanártársunk, Spasojevic Magdolna kómába esett.
Megdöbbentünk, hiszen egy hónappal ezelőtt még vidáman beszélgettünk iskolanapunkon, mesélt a nyugdíjas évekről, a nagyon szeretett unokáiról. Nem gondoltuk, hogy az újévi ajándékunkat már nem adhatjuk át.
1966. szeptember elsején kezdett el dolgozni iskolánkban, és nyugdíjaztatásáig, 1998. május 31-ig nálunk is dolgozott. Szakmailag jól felkészült, nagy munkabírású tanár volt. Oktatási feladatait mindig nagy odaadással, precízen, lelkiismeretesen végezte.
32 év. Hány diáknak volt osztályfőnöke? Hány diákot taníthatott pályafutása során? Több mint 2000-et. Ennyi gyerek tanítása, nevelése hatalmas feladat!  Többen közülük a tantestületünkben vannak, pedagógiai pályára léptek. De hiszem, hogy a többi egykori diák is, bármerre is vetette őket a sors, a hír hallatán legalább egy percre egy-egy kellemes emlékkel búcsúzik egykori tanárnőjétől, osztályfőnökétől. Emlékeznek a szerbhorvát órákra, a vokativra és a lokativra, a subjekatra és a predikatra, a közös kirándulásokra, a színdarabokra.
Tanárnő szívügye volt a színjátszás, és még nyugdíjas korában is segítette munkánkat, a gyerekekkel különböző darabokat próbált iskolanapra, nőnapra, amit azután nagy sikerrel mutattak be. Évekig vezette művelődési egyesületünkben is a színjátszó csoportot. Aktív nyugdíjas életet élt, minden művelődési rendezvényen találkozhattunk vele, legyen szó könyvbemutatóról vagy a néptánccsoport fellépéséről.
Tisztelt Gyászoló Család! Végezetül az iskola nevében hadd nyilvánítsam ki legőszintébb, szívből jövő részvétünket. A szeretet adjon erőt, támaszt és reményt!
A színház fényei kialudtak.
Kedves Tanárnő! Emlékét kegyelettel megőrizzük. Nyugodjon békében!
(Elhangzott Spasojević Magdolna temetésén, 2012. december 23-án.) 
Poštovane ožalošćene porodice, tužni skupe!
U petak smo na školu stavili crnu zastavu. Tog dana smo je spominjali. Čuli smo da je u komi. Još pre mesec dana - kad smo slavili Dan škole - smo sa dragom našom koleginicom razgovarali o penzionerskim danima i njenim unucima koje bezizmerno voli.
Nismo razmišljali o tome da joj ove godine nećemo predati naš novogodišnji poklon.
Počela je da radi u školi 1. septembra daleke 1966. i marljivo je radila sve do odlaska u penziju 31.maja 1998. Bila je požrtvovana i posvećena svom poslu. Više od dve hiljade učenika je prošlo kroz njenu učionicu. Mnogi su kroz njen rad i odabrali svoj budući poziv. Nama, njenim kolegama zadala je visoki kriterijum u poslu. Svi, koji su čuli tužnu vest, gde god da su u svetu, nadam se da su se setili lepih trenutaka sa njom, setili su se časova srpskohrvatskog jezika, setili su se lokativa i vokativa, subjekta i objekta, muškog i ženskog roda.
Obožavala je pozorište i mnogi su zahvaljujući njoj prvi put ugledali svetla pozornice.
I posle odlaska u penziju nastavila je sa pedagoškim radom učeći decu dramskom umeću, pomagala im je u osmišljavanju priredbi i pozorišnih predstava.
Poštovana porodice, u ime svih radnika OOŠ "Adi Endre" primite iskreno saučešće u ovim trenucima bola. Mi, njene kolege, nećemo je zaboraviti, a vama neka ljubav olakša tugu.
Svetla pozornice su ugašena.
Draga nastavnice, počivajte u miru. Neka joj je večna slava i hvala. Slava joj.

2012. december 22., szombat

MATEMATIKA SZAKOS TANÁRT KERESÜNK!


A kishegyesi Ady Endre Kísérleti Általános Iskola matematika szakos tanárt keres, 44,44%-os munkaidőre, meghatározatlan időre. Az ötödik osztályosoknak kellene megtanítani a matematika fortélyait.
Feltételek:
-          egyetemi végzettség
-          szerb állampolgárság
-          magyar és szerb nyelvtudás
-          számítógépes alapprogramok ismerete
-          büntetlent előélet
-          egészségügyi alkalmasság
-          önéletrajz
A jelentkezőket előzetes tudásfelmérés alapján rangsoroljuk.
Az önéletrajzokat az iskolakishegyes@gmail.com e-mail címre várjuk 2012. december 26-ig.
A munkába állás időpontja: 2013. január 1.

2012. december 20., csütörtök

SIKERES KARÁCSONYI VÁSÁR


A 8.a osztály szervezésében karácsonyi vásárt tartottunk iskolánk ebédlőjében. Jól érezték magukat az eladók és a vásárlók is, a fiúk és a lányok is, az alsósok és a felsősök is!
photo by Bettina és Valentin
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...