Soha nem jelent meg még ennyire
időben a feladatgyűjtemény, amelynek alapján kisérettségit tesznek a
nyolcadikosok. A nemzeti kisebbségek nyelvén is kinyomtatták a füzetet
anyanyelvből és matematikából. (Már megrendeltük!) Addig is, még nem kapjátok
meg nyomtatott formában, lehet nézegetni, próbálgatni, gyakorolni!
A kishegyesi Ady Endre Kísérleti Általános Iskola diákjainak, tanárainak mindennapjai...
"Amikor azt gondolod, hogy minden lehetőséget kimerítettél, még mindig van legalább egy..." (Thomas Alve Edison)
2012. december 29., szombat
2012. december 25., kedd
2012. december 24., hétfő
KARÁCSONYI AJÁNDÉKAINK
Minden diáknak, szüleiknek,
tanárainknak, a Szülői Tanács és az Iskolaszék tagjainak, az iskola minden
jóakarójának kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk!
Legyen békés, boldog, szeretetben
teljes karácsonyunk!
Köszönet mindazoknak, akik
pénzadományukkal hozzájárultak ahhoz, hogy diákjaink csomagot kapjanak. A gyerkőcök
nagyon örültek a finomságoknak!
A "CSOMAGOLÓBRIGÁD"
A 7.a - A CSOMAGOK ÉS
AZ Ő KARÁCSONYI AJÁNDÉKUK
photo by Bettina és Valesz
CSAK SZERETET LEGYEN...
Gond és felelősség a
gyereknevelés, de annyi szépséggel jár – Látogatás a kishegyesi Horváth-Csóré
családnál
A legkevésbé sem lehet azt állítani, hogy Horváth-Csóré Éva és Ferenc családja
szokványos. Bár tíz évvel ezelőtt talán még annak volt mondható. Évának volt egy fia
első házasságából, Sándor, a másodikból pedig egy lánya, Kiliána. Sándor fia már
kikerült a családból, jelenleg Amerikában él, és kislánya sem maradt egyedül.
– Kislányom, Kiliána (Sanyi
bátyja választotta neki ezt a nevet) már óvodás kora óta követelte a
kistestvért. Én akkor már negyvenen felül voltam, és mondtam neki, hogy már nem
szülhetek. Ő azonban nem tágított, ezért beiratkoztam a nevelőszülők tanfolyamára,
amelyet a szociális központ szervezett. Abban reménykedtem, hogy ezután gyorsan
kapok nevelésre gyereket, de bizony várni kellett. A lányom korának megfelelő
kislányt kértem, és 2008 októberének végén meg is érkezett a családba Teodóra
(akit a családban csak Dórinak szólítanak), egyidős volt a lányommal, és
„ráadásként” elkaptam tíz hónapos kistestvérét, Tázikát. Így aztán egyből nagy
család lettünk – kezdi mesélni Éva családjának történetét.
Nemrégiben még
egy taggal gyarapodott a család, Kittivel, akit a gyámhatóság elvett az
anyjától, de az apja majd csak januártól kaphatja meg a kislányt.
– Kitti elsős, és azt akarták,
hogy az első fél évet ne szakítsa meg. Ezért helyezték el ideiglenesen nálunk.
Dóri speciális tagozatra jár, hetedikes, és most már sokkal jobban halad a
tanulással, mint korábban. Tudni kell, hogy ezek a gyerekek sok mindent
átéltek, gyakran bántalmazták őket. Néha még most is vannak félelmeik. Nekem
kötelességem minden hónap első hétvégéjén elvinni őket Topolyára, hogy
találkozzanak a szüleikkel, de gyakran nem szívesen mennek. Azt kérdezik, hogy
muszáj-e nekik menniük. Megnyugtatom őket, hogy a szociális központban felügyelet
mellett beszélgethetnek, és nem lesz semmi baj. Mivel ilyen körülmények közül
kerültek ide, azt hiszem, az a legfontosabb, hogy mindannyian megérezzék,
milyen egy család. Persze előfordul közöttük is vita, de azt hiszem, alapvetően
jól kijönnek egymással. Ahogy minden családban, itt is összeszoknak – mondja
Éva.
Biztos, hogy
nem könnyű az ilyen tapasztalatokkal rendelkező gyerekekkel, ezért meg is
kérdem Évát és Ferencet, hogy nem bánták-e meg. Ferenc nagy nyugodtan leveszi a
feje tetejére mászó Tázikát, akit az imént hozott haza az óvodából, és azt
mondja, „bírni kell ideggel”. De mint mondja, ez minden gyerek esetében így
van.
– Gond az mindig van – mondja Éva
–, de annyi szépet is hoztak magukkal, hogy mindenképpen megéri vesződni velük.
A pici Tázika olyan, mintha egészen a miénk lenne. Ő minden szülinapját velünk
ünnepelte. Természetesen én ezt hivatásszerűen csinálom. És ez jól jött, mert
férjemmel együtt munka nélkül maradtunk. Mindketten a topolyai bútorgyárban
dolgoztunk. Így legalább egyikünk munkaviszonyban van. Meg a gyerekek után is
jár a családi pótlék. Nem dúskálunk a javakban, de szerényen megvagyunk belőle:
meg kell venni a tanszereket, a könyveket, a füzeteket, a ruhákat, gondoskodni
a tüzelőről, az ételről…
Karácsony előtt beszélgettünk, és
persze az is érdekelt, különbözik-e az ünnepi előkészület a „rendes”
családokban megszokottaktól.
– Szerintem nem. Ha egy kicsit is
figyel az ember a gyerekekre, könnyen megtudja, hogy mit szeretnének. Persze a
lehetőségek adta kereteken belül. A lányom rendszerint bekapcsolódik a templomi
karácsonyi műsorba. Most is azért jött később haza, mert próbáltak. A pici meg
lucázott az óvó nénijével, úgy mondta itthon a mondókáját, hogy csak néztünk a
férjemmel. Azt hiszem, a legfontosabb, hogy szeretet legyen, és hogy ők is
érezzék ezt a szeretetet – mondja befejezésül Éva.
Papp Imre
2012. december 23., vasárnap
A SZÍNHÁZ FÉNYEI KIALUDTAK...
Tisztelt gyászoló Család, tisztelt jelenlévők!
Iskolánk épületén
péntek délután óta fekete zászló lobog. Már délelőtt megdöbbenve vettük
tudomásul a hírt, hogy egykori kolléganőnk, tanártársunk, Spasojevic Magdolna
kómába esett.
Megdöbbentünk,
hiszen egy hónappal ezelőtt még vidáman beszélgettünk iskolanapunkon, mesélt a
nyugdíjas évekről, a nagyon szeretett unokáiról. Nem gondoltuk, hogy az újévi
ajándékunkat már nem adhatjuk át.
1966.
szeptember elsején kezdett el dolgozni iskolánkban, és nyugdíjaztatásáig, 1998.
május 31-ig nálunk is dolgozott. Szakmailag jól felkészült, nagy munkabírású
tanár volt. Oktatási feladatait mindig nagy odaadással, precízen,
lelkiismeretesen végezte.
32 év. Hány
diáknak volt osztályfőnöke? Hány diákot taníthatott pályafutása során? Több
mint 2000-et. Ennyi gyerek tanítása, nevelése hatalmas feladat! Többen közülük a tantestületünkben vannak,
pedagógiai pályára léptek. De hiszem, hogy a többi egykori diák is, bármerre is
vetette őket a sors, a hír hallatán legalább egy percre egy-egy kellemes emlékkel
búcsúzik egykori tanárnőjétől, osztályfőnökétől. Emlékeznek a szerbhorvát
órákra, a vokativra és a lokativra, a subjekatra és a predikatra, a közös
kirándulásokra, a színdarabokra.
Tanárnő
szívügye volt a színjátszás, és még nyugdíjas korában is segítette munkánkat, a
gyerekekkel különböző darabokat próbált iskolanapra, nőnapra, amit azután nagy
sikerrel mutattak be. Évekig vezette művelődési egyesületünkben is a színjátszó
csoportot. Aktív nyugdíjas életet élt, minden művelődési rendezvényen
találkozhattunk vele, legyen szó könyvbemutatóról vagy a néptánccsoport
fellépéséről.
Tisztelt
Gyászoló Család! Végezetül az iskola nevében hadd nyilvánítsam ki legőszintébb,
szívből jövő részvétünket. A szeretet adjon erőt, támaszt és reményt!
A színház fényei kialudtak.
Kedves Tanárnő! Emlékét
kegyelettel megőrizzük. Nyugodjon békében!
Poštovane ožalošćene porodice,
tužni skupe!
U petak smo na
školu stavili crnu zastavu. Tog dana smo je spominjali. Čuli smo da je u komi.
Još pre mesec dana - kad smo slavili Dan škole - smo sa dragom našom
koleginicom razgovarali o penzionerskim danima i njenim unucima koje bezizmerno
voli.
Nismo razmišljali
o tome da joj ove godine nećemo predati naš novogodišnji poklon.
Počela je da
radi u školi 1. septembra daleke 1966. i marljivo je radila sve do odlaska u
penziju 31.maja 1998. Bila je požrtvovana i posvećena svom poslu. Više od dve
hiljade učenika je prošlo kroz njenu učionicu. Mnogi su kroz njen rad i
odabrali svoj budući poziv. Nama, njenim kolegama zadala je visoki kriterijum u
poslu. Svi, koji su čuli tužnu vest, gde god da su u svetu, nadam se da su se
setili lepih trenutaka sa njom, setili su se časova srpskohrvatskog jezika,
setili su se lokativa i vokativa, subjekta i objekta, muškog i ženskog roda.
Obožavala je
pozorište i mnogi su zahvaljujući njoj prvi put ugledali svetla pozornice.
I posle
odlaska u penziju nastavila je sa pedagoškim radom učeći decu dramskom umeću,
pomagala im je u osmišljavanju priredbi i pozorišnih predstava.
Poštovana
porodice, u ime svih radnika OOŠ "Adi Endre" primite iskreno saučešće
u ovim trenucima bola. Mi, njene kolege, nećemo je zaboraviti, a vama neka
ljubav olakša tugu.
Svetla pozornice su ugašena.
Draga
nastavnice, počivajte u miru. Neka joj je večna slava i hvala. Slava joj.
2012. december 22., szombat
MATEMATIKA SZAKOS TANÁRT KERESÜNK!
A kishegyesi Ady Endre Kísérleti Általános Iskola
matematika szakos tanárt keres, 44,44%-os munkaidőre, meghatározatlan időre. Az ötödik osztályosoknak kellene megtanítani a matematika fortélyait.
Feltételek:
- egyetemi
végzettség
- szerb
állampolgárság
- magyar
és szerb nyelvtudás
- számítógépes alapprogramok ismerete
- számítógépes alapprogramok ismerete
- büntetlent
előélet
- egészségügyi
alkalmasság
- önéletrajz
A jelentkezőket előzetes
tudásfelmérés alapján rangsoroljuk.
Az önéletrajzokat az iskolakishegyes@gmail.com e-mail
címre várjuk 2012. december 26-ig.
A munkába állás időpontja: 2013.
január 1.
2012. december 20., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)