2011. március 12., szombat

TANULMÁNYI KIRÁNDULÁSON PRÁGÁBAN

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy prágai iskolaigazgató. Hogy, hogyse, tekintetét a kishegyesi iskola felé fordította. Mi elkaptuk pillantását, és így jött létre a prágai túránk. Március 4-én útrakeltünk, és kezdetét vette felejthetetlen utazásunk. Mert ugye, Prágát látni kell! Ahogy még nevezik: a „száztornyú várost”, az „arany várost”, vagy egyszerűen a városok királynőjét. Ha már arra jártunk, akkor eszünkbe jutott a hármat egy csapásra című szólás (három főváros egy út alatt), ezért odafelé Pozsony, visszafelé Bécs is úticélunk között szerepelt.
            Elmondhatjuk, hogy a prágai iskola felszereltsége mellett mi sem szégyenkezhetünk. Igaz, hiányzik egy-két interaktív tábla, egy sportcsarnok, egy-két ablakcsere, de összehasonlítva a fővárosi és a kisfalusi iskolát, nem látható akkora szembeötlő különbség. Lehetőségünk volt órát látogatni, tanárokkal beszélgetni, bepillantást nyertünk a cseh oktatási rendszerbe.
            Az iskolalátogatás mellett azért volt időnk Prága nevezetességeivel is megismerkedni. Prága belvárosa gyönyörű, és 1992 óta a Világörökség részét képezi. Felsorolni is nehéz, mi mindent láttunk. Felejthetetlen marad a zsidó negyed, a Károly-híd, a hajókázás a Vltaván, a Hradčany, a Szent Vitus székesegyház, az asztronómiai óra. És hát láttuk még a Kafka-házat, Hrabal kocsmáját, Svejk éttermét. Érdekes, hogy milyen jól kihasználják a csehek az emberi hiszékenységet. 10 méterenként valamit símogattunk, hogy szerencsénk legyen. De végülis Pozsonyban is minden „fénylik”, ott is símogattunk szobrokat. És várjuk a szerencsét, hogy mikor érkezik...
            Megkóstoltuk a nemzeti ételeiket, ettünk knédlicskát, csülköt, kihagyhatatlan volt a kolbász, ittunk Beherovkát, cseh söröket.
            Karlovy Vary szintén gyönyörű. A cseh fürdőváros híres a filmfesztiváljáról, a gyógyvízéről, a Beherovka múzeumáról. Impozáns épületei senkit nem hagytak hidegen. És ha már a hidegnél tartunk, Prágában nem volt olyan hideg, mint itthon. (Lehet, hogy a pozsonyi símogatásnál valaki a szép időt kérte???) Ja, és most jutott eszünkbe, hogy nem ettünk pozsonyi kiflit...
            Ennek a kirándulásnak egyben közösségépítő és bizalomerősítő szerepe is volt. Összejött. A nyugdíjas kollégák megfiatalodtak, a fiatalok fiatalok maradtak. Köszönjük Prága!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése