Az idén sem
maradhatott el a hatodikosok táborozása.
És az a-sok osztályfőnöke meghatódva mesélte a hazaérkezés után, hogy
megérte az átvirrasztott éjszaka, az idegeskedés, a folyamatos készenlét,
figyelés, mert az egyik Anyuka megköszönte, hogy vigyáztak a lányára. Aki még
nem utazott el 26 gyerekkel, az nem is tudhatja, hogy mi minden történik a pár
nap alatt. És mekkora felelősség vigyázni a kis kamaszokra.
Két variációban is elolvashatják
az ott történteket.
Táboroztunk
Az idei
táborozást a 6. osztály számára június 23-tól 28-ig szervezték meg. Még most is
elevenen élnek bennem azok a pillanatok, amit a barátaimmal töltöttem el. Csak
tervezgettünk, tervezgettünk... Hogy hívják majd a sátrunkat, kivel is leszünk?
– mind-mind nagyon fontos kérdései voltak a tábornak. Persze, a tervezgetések
nagy része június 22-én történt, amikor a táborozáshoz szükséges dolgokat,
ruhával teli zsákokat, a wc kellékeit, a konyha részeit pakoltuk a kocsira. A
szülők nagy segítséget jelentettek, mivel ők a nehezebb tárgyakat cipelték, mi
a könnyebbeket igyekeztünk minél előbb a kocsihoz vinni. Egyre türelmetlenebbek
voltunk. Még egy nap, és megyünk! Mi, Anikó, Góci, Zita, Karolina, Orsi és én,
a padon ülve tervezgettünk a fáradságos munka után. De még nem tudtuk, mi vár
ránk másnap.
Végre
elérkezett a hétfő, az indulás napja. Reggel korán kipattant a szemem,
bepakoltam az útravalót, és még a kedvenc plüssállatomról sem feledkeztem meg.
Anyuval elindultunk a pék elé, ahonnan volt az indulás. Már többen ott
toporogtak. Fél órát vártunk, míg minden készen állt az induláshoz, és
elbúcsúztunk a szüleinktől. Végre elindultunk, énekeltünk, beszélgettünk a
rövid út alatt. Mikor odaértünk, rövid reggeliszünet után nekiláttunk
kialakítani a tábort, felverni a sátrakat, elrendezni a ruhákat. Egy-két óra
múlva már szépen haladtunk a munkával, és a megérdemelt ebéd következett.
Nagyon finom volt, paprikás káposztasalátával. Hmmm, még most is érzem a
számban az ízét! Az egyik legjobb dolog a kaja volt, jobbnál jobbak következtek
a napok során. Ügyes szakácsnőnk, Babus néni egyszerűen szuper. Ebéd után volt
egy kis időnk szunyókálásra, ping-pongozásra, beszélgetésre. De még csak azután
jött az igazi jó dolog, a STRANDOLÁS, FÜRDÉS, ÚSZÁS! Szépen sorba álltunk, a
tanár bácsi fütyült egyet, akkor lehetett indulni. Később is ez a füttyszó
jelentette, ha ki kellett masíroznunk végre a vízből. Amikor odaértünk,
mindenki bekente magát naptejjel vagy napolajjal, és rohantunk volna a vízbe,
de első nap a tanár bácsi megnézte, ki hogyan tud úszni. Aki nem tudott, azzal
gyakoroltak, a jó úszók pedig úszkálhattak szabadon. Vagyis a megszabott
„határig”. A strandolás után zuhanyoztunk (volt sikongatás a hideg víztől),
majd vissza a táborba, ahol általában vendégek vártak minket: igazgatónő,
titkárnő, magyartanárnő, matektanárnő, szerbtanárnő, töritanárnő, polgármester
a feleségével és kisfiával, az osztályfőnökünk férje mind kíváncsiak voltak,
hogyan telnek napjaink. Gyorsan. Egyik délelőtt Zobnaticára sétáltunk, máskor
pedig a tájházat és a kovácsműhelyt néztük meg. Az eső egy kicsit megijesztett
bennünket, de szerencsére a legtöbb sátor átvészelte a rossz időt. Az esti
programokat is nagyon élveztük, különösen jól sikerült a fordított este, amikor
mi lányok, beöltöztünk fiúknak, a fiúk pedig lányoknak. Nagy volt a kacagás. A
versenyzők igyekeztek szellemes bemutatkozással felhívni magukra a zsűri
figyelmét. Díjazottak: 1. Tóth József
2. Pataki Imre
3. Sipos Melissza
Különdíj: Rácz Ronald
A „Ki mit tud?” verseny helyezettjei: 1.
Vojter Emese
2. Tóth József
3. Molnár Zita és Sipos Melissza
Különdíj: Tóth Anasztázia
Az esti programok után takarodó
következett, és az őrök igyekeztek ellátni a feladatukat.
Ilyen volt a
táborozásunk, számomra egy feledhetetlenül szép emlék!
Sipos Melissza, 6. a
osztály
Táborozás
Végre
elérkezett június 23-dika, amikor nagy örömmel szálltunk be a buszba és
elindultunk Topolyára táborozni. Egy hét kint a természetben!
Amikor
megérkeztünk a táborhelyre, reggeli után elkezdődött a munka. Kijelölték, hol
lehetnek a sátrak. A miénk, a Vad cicák nevet viselő sátor kezdte a sort.
Sátortársam, Orsi apukája és a bátyám segítségével hamar készen lettünk.
Egyesek többet bajlódtak a sátrukkal, nekik segítettünk. Utána a tanárnő
kijelölt bennünket aznapra konyhafelelősnek, szívesen segítettünk az ebéd
elkészítésében. A hagymapucolást még elvállaltuk, de szerencsére az aprítást
már a szakácsnő végezte. Szépen berendezkedtünk a sátrunkban, és átöltöztünk.
Ebédig sakkoztunk, különböző logikai játékokkal, ping-pongozással ütöttük el az
időt. Mire belemelegedtünk a játékba, addigra ebédhez parancsoltak bennünket.
Paprikás és káposztasaláta volt. Próbáltunk gyorsan enni, hogy előbb menjünk
fürödni, de ez sajnos nem sikerült. A tanárok mondták, hogy csak később
megyünk, mert még veszélyes az UV-sugárzás. Így a kényelmesebbeknek is volt
idejük elmosogatni az edényeiket. Valaki még az utolsó napon is összekeverte,
melyik tálban kell elmosni, melyikben öblíteni az edényt. Tehát türelmetlenül
vártuk, mikor indulunk már a strandra. Ott azonban nem rohanhattunk egyenesen a
vízbe, hanem a tanár bácsi csoportokba osztott bennünket. Két csoport volt: aki
tud úszni, és aki nem. Engem az úszókhoz soroltak, habár nem voltam magamban
olyan biztos. A tanár bácsi a mélyebb vízbe ment és nekünk oda kellett úsznunk
hozzá. Mindenkinek sikerült a csoportban. Ekkor minket otthagyott, és azokkal
foglalkozott, akik nem tudnak úszni. Jól éreztük magunkat, búvárkodtunk, egymás
nyakából ugráltunk. Gyorsan elrepült a fürdési idő, füttyszóra lekonyult orral
mentünk ki a vízből. Kimerülten visszasétáltunk a táborba, ahol már vacsorával
vártak bennünket. Amikor teli hassal befejeztük, nagy ping-pong versenybe,
sakkozásba kezdtünk. Sokat beszélgettünk. Páran elmentek a tanár bácsival pecázni,
aznap még reménytelenül. 10-kor takarodót fújtak, de hiába, hiszen csak 11
körül mentek el a többiek aludni. Orsi és én 10-től 11-ig voltunk őrök, szóval
nem unatkoztunk. Először nehézségekbe ütköztünk, hogy a többieket csendre
utasítsuk, de végül a tanári szó elégnek bizonyult. Amikor Melisszáék
leváltottak bennünket az őrségen, mi is aludni tértünk.
Ez volt a
hétfő, az első nap eseményei, ami nagyon jól sikerült és remekül éreztük
magunkat.
Molnár
Zita, 6. a osztály