A ballagások, az
iskoláktól való búcsúzkodások időszaka ez a mostani, hiszen a napokban
búcsúztak a nyolcadikosok, de a középiskolák végzősei is. Vannak azonban
olyanok is, akik az egykori búcsúzások emlékét felidézni találkoztak újra. Az
elmúlt szombaton a kishegyesi általános iskolában gyűltek össze azok, akik
1958-ban, fél évszázaddal ezelőtt váltak el egymástól, tanáraiktól, az
iskolapadtól. Akkor még negyvenen voltak, ebből mára 30-an élnek, van, aki
Ausztráliában, van, aki Németországban, és vannak olyanok is, akik jóformán el
sem hagyták szülőfalujukat. Kishegyes, a „bölcső” szeretete azonban mindenkiben
megmaradt, Matisa László, az évek óta Magyarországon élő egyik osztálytárs
találóan fogalmazta meg ezt az érzést: Máshol vagyunk otthon, de ide mindig
hazajárunk - mondta.
Az egykori
osztályfőnök, Molnár Erzsébet nem lehetett ott, már nincs az élők sorában, mint
ahogyan a többi tanár sem. Molnár Márta, az iskola mostani igazgatója fogadta
az ötven évvel ezelőtti nyolcadikosokat, megmutatta nekik, most hogyan fest az
iskola belülről. Kőműves Noémi, a több tíz kis unoka közül az egyik,
szavalattal is kedveskedett a találkozón megjelenteknek. Unokából nincs hiány,
van, aki nemrég lett ötödször is nagymama.
A találkozó
szentmisével, majd közös vacsorával, emlékezéssel, hangulatos nosztalgiázással
zárult. Kívánunk nekik további jó egészséget!
 |
| ÖTVEN ÉVVEL EZELŐTTI BALLAGÓK |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése