"Amikor azt gondolod, hogy minden lehetőséget kimerítettél, még mindig van legalább egy..." (Thomas Alve Edison)

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: TANTESTÜLETÜNK. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: TANTESTÜLETÜNK. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. április 19., szombat

A CIRKALOM TÁNCEGYÜTTES A DÖNTŐBEN! SZURKOLJUNK EGYÜTT!

A topolyai Cirkalom táncegyüttes április 19-én 20.30-kor szerepel a Duna Tv  Fölszállott a páva tehetségkutató verseny döntőjében.  A táncegyüttes közel 30 éve népszerűsíti a délvidéki és az egyetemes magyarság értékeit, népi kultúráját. 
Szurkoljunk közösen Kovács Hanna tanító néninknek és Kormos Beáta volt diákunknak!
Kérjük, ha teheti, sms-szavazatával támogassa győzelmüket a döntőben. Szavazni a +36/20-4422-999+36/30-4422-999+36/70-4422-999 számon lehet a 24 kódszámra.
           U.i.: Boldog szülinapot Hanna!!!! J        
Egy kis emlék, így szerepeltek a középdöntőben:

2014. április 9., szerda

SZURKOLJUNK A CIRKALOM TÁNCEGYÜTTESNEK!

A topolyai Cirkalom táncegyüttes április 12-én 18.35-kor szerepel a Duna Tv  Fölszállott a páva tehetségkutató verseny középdöntőjében.  A táncegyüttes közel 30 éve népszerűsíti a délvidéki és az egyetemes magyarság értékeit, népi kultúráját. 
Szurkoljunk közösen Kovács Hanna tanító néninknek!
Kérjük, ha teheti, sms-szavazatával támogassa továbbjutásukat a döntőbe. Szavazni a +36/20-4422-999+36/30-4422-999+36/70-4422-999 számon lehet a 24 kódszámra.

Köszönjük.
Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központ elnöksége, tagsága és a Cirkalom táncegyüttes

2014. április 6., vasárnap

AKIK OTTHON ESZPERANTÓ NYELVEN BESZÉLNEK... CSŐKE CSILLA TANÁRNŐNK ÉS CSALÁDJA A BLIC NAPILAPBAN

Porodica poliglota iz Malog Iđoša u kući priča samo esperanto
Svi članovi porodice Čeke iz Malog Iđoša znaju nekoliko jezika, a u kući govore esperanto.
Susret esperantista iz Evrope u Malom Iđošu
Supružnici Čila i Andraš i njihova deca, Andrea (21), Mark (18) i Noemi (13) tvrde da međusobno samo tako komuniciraju. Andraš, profesor klavira, i Čila, profesorka engleskog i nemačkog jezika, oboje iz Iđoša, upoznali su se 1985. godine na susretu mladih esperantista u Subotici.
Porodica Čeke u poseti esperantistima u Belgiji
- Po rođenju prve ćerke odlučili smo da komuniciramo na esperantu jer su u njemu svi jezici. To je jezik s određenim pravilima, logikom i možete čak i sami stvarati reči. Gramatika je jednostavna. Iako je veštački jezik, njime se sve može reći, postoji literatura, stalno se razvija. Najviše smo postigli sa Andreom, koja sada studira u Segedinu i sa Markom, koji pohađa Gimnaziju „Deže Kostolanji“ u Subotici i uči španski, nemački, engleski i latinski - kaže Andraš Čeke.
Čekeovi kažu da u svetu puno porodica komunicira isključivo na esperantu, naročito u mešovitim brakovima, kada je, recimo, supruga Japanka, a muž Englez. S takvim porodicama se druže, odlazili su na međunarodne susrete, bili su gosti i porodice u Belgij i dva puta  na salašu Katai kod Iđoša okupili 100 esperantista i dece iz cele Evrope.
- Susreti se organizuju za porodice s manjom decom da bi mladi razvijali komunikaciju. U našoj zemlji je sve manje zainteresovanih za esperanto mada poznavanjem tog jezika se može upoznati puno drugih kultura. Učestvovala sam u međunarodnom istraživanju psiholingvista iz Rima na temu uticaja esperanta na razvoj dece. Rezultati su pokazali da ima veliki i pozitivan uticaj na razvoj mozga, jezičke sposobnosti i logičko razmišljanje - kaže Čila Čeke, koja osim esperanta, srpskog, mađarskog, nemačkog i engleskog jezika, poznaje i francuski jezik.
Zahvaljujući organizaciji koja pomaže esperantistima da prilikom putovanja pronađu prenoćište ugostili su mnoge turiste koji su bili na proputovanju kroz Srbiju.
Biljana Vučković

2014. március 2., vasárnap

HAJVERT ÁKOS IGAZGATÓNK VERSMONDÓ ESTJE - KOVÁCS HANNA ÉS A CIRKALOM EGYÜTTES SIKERE

A magyar költészet gyöngyszemeiből állítottak össze verses estet Bácsfeketehegyen. A szombati műsorban két Radnóti–díjas pódiumművész: Hajvert Ákos igazgatónk és Tóth Péter Kunszentmiklósról prezentálta az örökérvényű sorokat a helyi Művelődési Ház hallgatóságának. Többek között Ady Endre, József Attila és Kosztolányi Dezső műveit is megszólaltatták. Köszönjük a szép estét! 


A topolyai Cirkalom táncegyüttes a Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központ alapító, valamint reprezentatív csoportja. Tagjai olyan fiatalok, akik szívügyüknek érzik a magyar kultúra őrzését, ápolását és ennek továbbörökítését a jövő nemzedékeire. Teszik ezt oly módon, hogy Vajdaság-szerte nevelik, oktatják a fiatalokat a magyar hagyományok szépségeire és tiszteletére.
Az együttes, fennállásának elmúlt több mint 20 éve alatt, számos versenyen és fesztiválon tett tanúbizonyságot arról, hogy előadásaik hűen tükrözik a színpadon a magyar paraszti kultúra sokszínűségét.
Többszörös nívódíjas és hétszeres KIVÁLÓAN MINŐSÜLT EGYÜTTES.

Kovács Hanna tanító nénink is tagja a topolyai Cirkalom táncegyüttesnek. Újabb sikert értek el! Az MTVA és a Hagyományok Háza közös tehetségkutató műsora, a Felszállott a páva ismét nyakába vette a történelmi Magyarországot, hogy a néptánc és népzene kategóriákban felkutassa a legjobbakat. A nyolcadik területi válogatóról továbbjutottak! Élő adásban láthatjuk őket március 29-én! 

2013. április 14., vasárnap

HAJVERT ÁKOS KÜLÖNDÍJA


Költészeti és előadóművészi díjak a Magyar Versmondók Egyesületétől
Akik átviszik a Szerelmet a túlsó partra…
A VERSENYEN RÉSZT VETT HAJVERT ÁKOS TANÁR BÁCSINK ÉS KŐMŰVES NOÉMI, VOLT DIÁKUNK

Kétórás, zenés versszínházi műsor közepette osztotta ki idei díjait a Költészet Napja alkalmából a Magyar Versmondók Egyesülete Tatabányán, a Vértes Agórájában. A jubileumi József Attila X. országos vers-, énekelt vers és prózamondó verseny gáláján felléptek Zalán Tibor és Jász Attila József Attila-díjas költők, Mohai Gábor, Lutter Imre, Gerendás Péter és Tóth Zsóka Radnóti-díjas előadóművészek is, a két utóbbi alkotó rangos kitüntetést vehetett át – értesült az OBJEKTÍV Hírügynökség.
Befejeződött a József Attila X. országos vers-, énekelt vers és prózamondó verseny három napos programsorozata A Vértes Agórájában. Vasy Géza irodalomtörténész, a Magyar Írószövetség korábbi elnöke a vers missziójának fontos állomásaként jellemezte az immár húszéves múltra visszatekintő versenyt, amit kétévente rendez meg a Magyar Versmondók Egyesülete, az Írószövetség és társszervezeteik. A több mint harminc ezres holdudvarral rendelkező művészeti, közművelődési, oktatási és érdekképviseleti civil szervezet, a Magyar Versmondók Egyesülete minden évben díjazza azokat a hivatásos művészeket, közművelődési szakembereket, versmondókat, versrendezőket, és társulatokat, akik és amelyek tevékenységükkel jelentősen hozzájárulnak a költészet művészeti-kulturális, közoktatási és társadalmi szerepének növeléséhez, a vers ember közelibbé tételéhez.
A szombati gálán számos díjat osztottak ki A Vértes Agógájában. A „Ki viszi át a Szerelmet” díjat, az egyesület legrégebbi és egyik legrangosabb kitüntetését idén ketten vehették át a díjat. Jónás Zoltán újságíró, kulturális szakember, az Egri Eszterházy Károly Főiskola nyugalmazott kulturális programigazgatója, aki közel harminc éve foglalkozik irodalmi műsorok, pályázatok szerkesztésével, rendezésével, kötetek szerkesztésével.
 Irodalomszervező munkájáért, az Északkelet-magyarországi Regionális Versmondó Egyesület égisze alatt végzett tevékenységéért, a Kortárs hangon antológia-sorozat és a Kálnoky Lászlónak emléket állító hagyományteremtő verseny létrehozásáért kapta a kitüntetést. A másik díjazott Gerendás Péter, Liszt Ferenc-díjas zeneszerző, előadóművész, szövegíró, akit korábban Huszka Jenő díjjal, Emerton díjjal és Radnóti-díjjal is kitüntettek. Memento című albuma a holocaust áldozatainak állít emléket, az Apák könyve Vámos Miklós hasonló című könyvének zenei változata. A Hangzó Helikon-sorozatban jelent meg Faludy György-verseket feldolgozó albuma. Gerendás Péter a vele szoros barátságot ápoló Faludy visszaemlékezései segítették abban, hogy a lehető legközelibb képet rajzolja a zene eszközeivel a költőről. Gerendás Péter számos költészeti találkozón, szerzői esten, fesztiválon és verses gálán közreműködik, és az Első Magyar Versszínházzal is dolgozik.
A Magyar Versmondók Egyesülete 2007. április 11-én megalapította az egyesület Örökös Tagságát, azzal a szándékkal, hogy köszönetét és lelkesedését fejezze ki azoknak az alkotóknak, akik a 21. században is magukénak érzik az anyanyelvi kultúrát, a versművészetet, és azt az utódoknak hagyják hagyatékul. Soraikban a költészet, a versmondás és a színház szoros együttéléséért tevékenykedő költők, írók, rendezők, művésztanárok, előadóművészek, szakmai támogatók és műhelyalapítók vannak, élők és azóta már elhalálozott művészek is, mások mellett Bella István, Gyurkovics Tibor, Nagy Gáspár, Lázár Ervin, Buda Ferenc, Huzella Péter és Tóth Zsuzsanna. 2013-ban a Magyar Versmondók Egyesülete Örökös Taggá választotta Tóth Zsóka Radnóti-díjas előadóművészt, a József Attila országos vers-, énekelt vers és prózamondó verseny főszervezőjét, nyári verstáborok és találkozók szervezőjét.
A magyar vers-és prózamondásban kiemelkedő teljesítményt nyújtó versmondók elismerése, kiemelése, megismertetése céljából Magiszter Versmondó címmel tüntette ki a Magyar Versmondók Egyesülete és az Első Magyar Versszínház Stolmár Nándorné versmondót. A Magiszter címmel kitüntetettek kortól függetlenül olyan művészek, akik hivatalos okirattal nem rendelkeznek művészi pályára lépésükről, azonban folyamatosan, rendszeresen lépnek fel versmondó eseményeken, találkozókon, önálló estekkel jelentkeznek, és teljesítményük, képviselt művészetük elismerést vált ki a nézőkből. A címet az adományozottak hivatalosan is viselhetik.
A díjakat Kiss László Radnóti- és Csokonai-díjas rendező, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke, és Lutter Imre Wlassics Gyula- és Radnóti-díjas előadóművész, ügyvezető elnök adta át.
A GálaEsten a támogatók képviselői mellett Salamon Hugó, A Vértes Agórája szakmai igazgatója, Bereznai Csaba, Tatabánya alpolgármestere, Kiss László, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke és Vasy Géza adta át a József Attila verseny legkiválóbb előadóinak a díjakat. Első helyen Tóth Péter kunszentmiklósi tanár, versmondó végzett. A második helyezett a szakmai zsűri döntése alapján Szépligeti Mátyás, a harmadik Tóth Benedek Ernő és Süveg Szilvia lett. Különdíjat kapott a Miújság zenekar, az Álomlátó zenekar, Poroszlay Sándor, Hajvert Ákos, Torma Mária, Somorjai Réka, Mészöly Anna, Dedecsik Ferenc, Kotán Sándorné, Szűcsné Baráth Zsófia, Friedrich Emília, Szalma Imréné, Herbály Jánosné és Szabó Kinga.
A zsűriben Sebő Ferenc zeneszerző-előadóművész, Vasy Géza irodalomtörténész, Tóth Zsuzsanna előadóművész, Kiss László rendező és Zalán Tibor költő foglaltak helyet. Legközelebb 2015-ben rendezik meg a József Attila országos versenyt, ám a Magyar Versmondók Egyesületének csak az idei programjai között 12 hazai és határon túli verseny szerepel. Ennek volt az első nagy állomása a József Attila verseny, ahonnan a versenyzők egy-egy kézzel írt idézettel díszített kővel a zsebükben térhettek haza.

Hírforrás: OBJEKTÍV Hírügynökség 2013. április 14.

2013. január 26., szombat

ÁGI ÚJABB SIKERE!


Az Egri Kulturális és Művészeti Központ  Forrás Gyermek és Ifjúsági Háza a Magyar Kultúra Napja alkalmából, „ÖTÁGÚ SÍP ÜZENETE” CÍMMEL VERSMONDÓ TALÁLKOZÓT hirdetett Heves megye 5-8. osztályos általános iskolásai, kisgimnazistái számára, meghívott határon túli diákok részvételével. A versenyre magyar költők verseinek bemutatását várták.
A Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének szervezésében, a mai egri versenyen kiválóan szerepelt Papp Ági, harmadik díjat érdemelt ki versmondásával!  Büszkék vagyunk Rád!
            Tegnap este pedig Hajvert Ákos tanár bácsink remekelt! Az ő rendezésében mutatták be Egerben a BEÉPÍTETT HOLMIK színpadi lírát Terék Anna Duna utca című verses kötete alapján Raffai Ágnes és Pámer Csilla színművészek előadásában.
Az előadás a Sinkó Ervin Irodalmi Díjjal kitüntetett vajdasági fiatal költőnő 2011-ben megjelent Duna utca című kötetéből készült. A mű szépirodalmi eszközökkel mutat rá a határon túliság és anyaországban való boldogulás viszonyaira egyetemista szemmel.
Hátizsák, ruhák, rádió, könyvek – holmik, amiket egy fiatal nő magával cipel, ha túl akarja élni életének azt a szakaszát, amikor felnőtté „képezi ki” magát. Ezek között a tárgyak között él le egy vagy több mandátumot, miközben pörög az élete. Bulik, kapcsolatok, szakítások. És a felelősség. A társ iránt. Önmaga iránt. És az otthon hagyottak iránt. Megéli a pillanatot, ugyanakkor a múltból táplálkozik, világot lát, de az a közeg, amiben felnőtt, végigkíséri útját. A holmik beépülnek a tudatba, s az alá is vastagon bebetonozva, meghatározva a jellemet. Egy pszichológus versei mutatnak rá, miként van jelen életünkben a múlt folyamatossága, hogy minden, amit beépítünk az életünkbe, kibonthatatlan. De lehet beszélni róla.

2012. november 25., vasárnap

ISKOLANAP - ISKOLÁNK EBÉDLŐJE


Mi, tanárok is megünnepeltük iskolanapunkat. A színháztermi műsor után fogadás volt az iskola ebédlőjében. Az utóbbi évek hagyományaihoz híven batyubál volt. Az ünnepi asztalon az iskola dolgozói által elkészített finomságok sorakoztak, Burján Ágnes szakács nénink és segítői érdeme, hogy mindez egy egészet képezett. Köszönet!
photo by Csőke Csilla
A fogadás keretében a pedagógusok szakszervezete ajándékot adott azoknak a tanároknak, akik tíz vagy húsz éve tanítanak az iskolában. Tízéves munkájáért elismerésben részesült Szűcs Karolina és Lestár Anikó, húszéves munkásságáért pedig Csőke Csilla.
Almás Annának, Babus néninknek is még egyszer megköszöntük, hogy 15 évig főzött ránk, most pedig már a nyugdíjas éveit élvezi.
photo by Kovács Burján Anikó
Köszönet a békésszentandrási és kelebiai testvériskoláinknak a kedves ajándékokért! A gyerkőcök örülni fognak neki!
photo by Fülöp Valentin

2012. november 14., szerda

PEDAGÓGUSNAP - EGY HÉT KÉSÉSSEL


Az UNESCO 1996-ban október 5-ét jelölte meg a Pedagógusok Világnapjának - World Teachers' Day.
Számos országban van speciálisan a tanárok számára egy ünnepnap. Ahány ország, annyi szokás. Sok helyen munkaszüneti nap, sok helyen a kutya sem ugatja meg. Egyes helyeken a gyerekek virágot visznek tanáraiknak, máshol verses összeállítással kedveskednek, a harmadik helyen kitüntetik, nyilvánosan elismerik a pedagógusok munkáját. Magyarországon 1951 óta június első hétvégéjén ünneplik a pedagógusnapot.
A szerbiai pedagógusok napja november 8-a. Nem ünnepeltük hangosan, sőt halkan sem. Ugyanolyan nap volt, mint a többi, ugyanúgy tanított, oktatott, nevelt mindenki…
            Egy boszniai oldalon találtam egy kis történetet, ahol az egyik kolléga leírta, hogy mihez is hasonlítható egy tanító, tanár munkája. Lefordítottam, hozzáírtam, elvettem belőle. Mindazoknak, akik úgy gondolják, hogy a pedagógusi pálya könnyű, egy házi feladat:
            VASÁRNAP: Készíts 6 beszédet, mindegyik 45 percig tartson! Könnyítsük meg a dolgot: olyan dolgokról írj, ami érdekel. Természetesen vedd figyelembe, hogy a hallgatóság figyelmét fel kell keltened, motiválnod kell őket. Arról sem feledkezz meg, hogy mondanivalód érdekes, érthető legyen, meg is jegyezzék a gyerkőcök. Ugye, kell pár feladat is a témával kapcsolatban, közötte legyen egyéni és csoportmunka is, mert hát nevelsz is, oktatsz is közben. Alkalmazod közben a számítógép adta lehetőségeket, a projektort, CD-t is írsz, feladatlapokat gyártasz…
            HÉTFŐ: Úgy öltözz fel, hogy a diákok megjegyzik, mi van rajtad, tiszta-e a cipőd, illik-e a táskád színe a lábbelidhez, hajad hogy áll, múlt héten volt-e rajtad ez a szerelés… Kapcsold be a televíziót, állj elé, 45 percig mondd az első beszéded, természetesen hangosabban a televíziónál. 10 percenként erősítsd a hangot a TV-n (ahogy múlik az idő, úgy unják a gyerekek a mondanivalód, lankad a figyelmük, nem biztos, hogy őket is érdekel a téma), de beszélj csak tovább, add át a tudásod, még mindig hangosabban a televíziónál… Közben, ha a családtagjaid szólnak hozzád, kedvesen válaszolj kérdéseikre, dicsérd meg őket… Folyamatosan mosolyogj, nyugodt legyél, hogy kellemes aurád betöltse a teret…
            45 perc után a leghangosabbra kapcsold a tv-t, hogy átérezd a szünet és a gyerekek örömét. Lehetőség szerint a gyerekeid kezdjenek el verekedni, káromkodni, üvölteni! Te nyugodt hangnemben, barátilag nyugtasd meg őket, magyarázd el az agresszió hátrányait, a testvéri szeretet előnyeit, béküljenek is ki, mindenki elégedetten menjen a szobájába…
            Már be is csöngettek, fogd a kezedbe a második beszéded, tévét hangosítsd fokozatosan, mesélj, oktass, nevelj… És ezt még négyszer ismételd meg… Hangod maradjon, továbbra is mosolyogj, nyugodt legyél…
            Hívd el magadhoz azt az embert, akivel már volt vitád, valami gondod van vele, és még nem sikerült közös nevezőre jutnotok. 45 percig beszélgessetek, érvelj, magyarázd el a véleményed, az igazad, értsd meg, javasolj megoldást a kérdésre kedvesen, barátilag, jószándékúan.
            Biciklizz 20 percig, majd menj haza. Türelmes legyél a családtagjaiddal, ne vidd haza az iskolai gondjaidat, játssz, tanulj a gyerekeiddel, főzz, moss, takaríts, látogasd meg a szüleid, menj el közben két gyűlésre, és ne felejtsd: készíts újabb hat 45 perces beszédet másnapra…
            5 napig ismételd a fentieket, majd számolj be róla, hogy könnyű-e tanítani…
            Így néz ki egy tanári munkahét mindenféle papírmunka nélkül, évi, havi, napi tervek, jegyzőkönyvek írása nélkül, osztályfőnöki óra, szülői értekezlet, pótóra, emelet szintű óra, versenyre készítés, szakaktívák, osztálytanácsik, tantestületi gyűlések, továbbképzések nélkül… 

2012. november 11., vasárnap

TOVÁBBKÉPZÉS ESKÜVŐI BULIVAL


A belgrádi OKTATÁSI ÉS NEVELÉSI MINŐSÉGELLENŐRZŐ INTÉZET az Oktatási Minisztériummal karöltve továbbképzést szervezett. A rendezvény házigazdája a kanizsai Regionális Szakmai Pedagógus Továbbképző Központ volt. A Minisztérium kijelölte azokat az iskolákat, akik részt vehetnek ezen az egynapos továbbképzésen: a tavankúti Matija Gubec, a szabadkai Đuro Salaj, a palicsi Miroslav Antić, a padéi Szervó Mihály, a magyarkanizsai Jovan Jovanović Zmaj iskolák és természetesen iskolánk! Iskolánkat számon tartják a Minisztériumban, minden lehetséges programba bevonnak bennünket... A téma az osztályozási szabályzat alkalmazása volt. A képzésen az igazgatónak, a pedagógusnak/pszichológusnak, egy osztálytanítónak és egy tanárnak kellett részt vennie. Ilyen összetételben nem tudtunk elmenni, iskolánkat Selić Julijana, Varmuzsa Katalin, Bigović Vesna, Bede Hajnal Lilla képviselte, akik beszámolót tartanak majd a hallottakról.
Hogy miért nem tudtunk mi elmenni? Ezért:
photo by Kovács Burján Anikó
Sok boldogságot a pedagógus néninek!

2012. november 2., péntek

EMLÉKEZÜNK...

Halottak napján emlékezünk iskolánk elhunyt dolgozóira, megbecsült tanáraira, munkatársaira. Gyertyát gyújtunk lelki üdvükért. Az iskolanaptár szerint őszi szünetünk van november 1-jén és másodikán, mindenszentek és halottak napján. Mindenkinek van elhunyt hozzátartozója, ismerőse, akinek a sírjára virágot helyez. Kimegyünk a temetőbe, a gyerekeinknek a tatákról, mamákról, dédikről mesélünk, azokról, akik már nincsenek… Megérdemlik, hogy továbbéltessük őket különböző történetekben, hiszen amit ők tettek, gondoltak, létrehoztak, annak mi is részesei lettünk…
Sajnos, iskolánknak az utóbbi években két elhunytja is volt.
Juhász Mária, Marika tanító nénink 2009. december 11-én hunyt el. 1991. szeptember 18-a óta tanította, nevelte, oktatta a kisdiákokat. Személyében elhagyott minket egy jóbarát, egy kolléga, a Tanító néni. Mi, akik szerettük, megrendülten vettük tudomásul a hírt, hogy nincs tovább, hogy a küzdelemnek vége. Pedig vele együtt reménykedtünk mindannyian. Ha sokszor úgy is éreztük, hogy feladta, hogy nem akar tovább szenvedni, mindig jött egy újabb reménysugár, egy újabb lehetőség, melyben hittünk. És láttuk őt járókerettel bejönni az iskolába, láttuk őt újra mosolyogni, láttuk őt fájdalmak között, de mindig is hittük, hogy amilyen váratlanul elment tőlünk, olyan váratlanul fogja velünk folytatni ismét. És egy pillanatra sem tudtuk elhinni, hogy nincs mentség. Hogy soha többé már nem jön vissza közénk. Vannak pillanatok, melyeket szeretnénk nem megélni, és vannak helyzetek, melyek nélkül könnyebb lenne az életünk.  Mit is mondtál? Hogy karácsonykor, ha tolókocsiban is, de begurulsz az új iskolakapun... Karácsony elmúlt, és sajnos soha többé nem léped át a kaput. Különösen értékes ember voltál. Igazi tanító. És még nem voltál 43 éves. Kimondani is nagyon fáj. Mindig a tökéletességre, a teljességre törekedtél. Munkád során sokszor voltál osztályfőnök: anyai szeretet, tanítványaidért való aggódás jellemezte munkád. Mindig is vallottad: ha újra születnél, akkor is pedagógus lennél! És igazi pedagógus voltál, mert nem csupán matematikára, természetre tanítottad diákjaid, hanem egyúttal nevelted is őket. Derűs, de tiszteletet parancsoló egyéniséged minden pedagógiai helyzeten átsegített. Akkor, amikor a gyerekeink szinte észrevétlenül tanultak meg írni, olvasni, számolni, még nem tudtuk, amit ma már igen, hogy ahhoz, hogy ez így legyen, valakinek a munkája kell. A valakié, a Tiéd, a Marika tanító nénié.  És végig tanítottál. Az utolsó pillanatig. Akkor is, amikor a valóságban már nem voltál az osztályteremben. Utolsó mondataid is hozzánk szóltak: a kollégákhoz, a negyedikesekhez, a nyolcadikosokhoz, volt diákjaidhoz. És nagyon büszke voltál gyerekeidre. Mindig mesélted, hogy emberré, az életre neveled őket. És ez sikerült is.  Marika, hiányzol nagyon. Nyugodj békében.
Kádas István, Mester bácsink 2010. március 5-én hagyott itt bennünket. Tudtunk róla, hogy szervezetét megtámadta a kór, mégis bíztunk benne, hogy hamarosan ismét körünkben köszönthetjük. Tudtunk róla, hogy állapota súlyos, a hír mégis váratlanul ért bennünket, készületlenül, de valójában erre a hírre készülni sem lehet. A messzire indulótól mindig nehéz búcsút venni. Előző nap még nőnapi ünnepséget szerveztünk, nem gondolva a legrosszabbra, hogy az ünnepség helyett gyászszertartáson kell részt vennünk. Mester bácsink 1991. december 1o-e óta vezette iskolánk műhelyét. És március 28-ától a megérdemelt nyugdíjas éveit élhette volna. Hogy várta ezt a pillanatot! Mi, akik szerettük, valójában már elbúcsúztattuk az iskolától. Vele együtt számoltuk visszafelé a napokat, hogy hányat is kell még aludnia. Azután elaludt örökre. Még utolsó találkozásunkkor is, a betegágyánál, mosolygott, viccelt velünk, pedig akkor már nagyon fáradtnak tűnt. Szép volt a múlt, jók voltak a táborozások, az együtt töltött 19 év, a munkás hétköznapok, az ünnepek, a közös főzések, és hát  Ő volt a Télapónk is... Köszönjük, hogy nem fáztunk, mert fűtött ránk, a sötétben is mindig fényt adott, köszönjük, hogy van ablakunk a világra... Sokszor kellett üveget cserélnie. Köszönjük, hogy nem éheztünk nőnapon, a táborozáson, az iskolanapon, a ballagáson, mert sütött-főzött ránk… Keze nyoma itt marad mindig is velünk, hiszen bárhova is nézünk, tele leszünk emlékekkel, környezetünk a keze nyomát viseli... Nincs az iskolának olyan zuga, ahol nem javított, szerelt, épített, cserélt, csempézett volna... Mindannyiunk Kádas Pista bácsija 58 éves volt. Iskolánk saját halottjának tekinti. Nyugodjon békében.

2012. október 17., szerda

NARANCSSÁRGA MÉLABÚVAL BELEPETT TÁJAK


A magyar festészet napja alkalmából beszélgettünk el Mohácsi Zoltán kishegyesi grafikussal, festőművésszel

Ha ünnepelne, az idén jegyezné munkássága 30. évfordulóját, de nem az a típus, akit bármi ilyen jellegű hiúsági kérdés aggasztana: rajzol, alkot a maga kedvéért, s a maga idejében — periodikusan, amikor mint a „hőhullám”, elkapja az ihlet; vagy amikor hívják, felkérik… Beszélgetésünkkor épp a 9+1 Művésztelep egynapos találkozójára készült. Tavaly a bácsfeketehegyi festők műhelyében találkoztunk, s ugyanitt, egy évvel korábban önálló kiállítást is tartott. Kishegyes község határain túl már nem szívesen utazik, mert jóformán egész élete ingázásból állt, s most inkább a családi fészek melegére vágyik. Nagypapa lett, és vallomása szerint semmilyen akadémia, meg diploma, meg kitüntetés, meg kiállítás nem ér fel a nagyszülői örömökkel. Fiatal apaként ő is, felesége is csak mindig rohantak a dolguk után — a kis Zoltán és a kis Viktória körül nagymamák, nagynénik és dadusok cserélgették egymást — most érzi igazából, mi is az, amikor gyerek van a háznál.
De bukfencezzünk hátrafelé néhány évtizedet…
— Nagycsaládban nőttél fel, és nem is Kishegyesen, de úgy belesimultál a tájba, hogy ezt eddig fel sem is fedeztem. Pasztellképeiden is csak a topolyai tavat, a Bács-ér partját, a Welker-tanyát, a Kaszálót, a Telecskai-dombok lankáira szétszóródott bácskai falut idézed meg…
— A Mohácsi család gunarasi származású. Mohácsi Sándor öregapám, a falu egyetlen borbélymestere a komcsik elől futott el Újvidékre (Urbán János ezt meg is írja az egyik könyvében), hogy aztán a fia, vagyis az én édesapám 44-ben biciklivel visszakarikázzon és belépjen a Petőfi brigádba. Szerencsére lekéste a toborzást, de azért mégis beállt partizánnak a III. vajdasági rohambrigádba futárként (mivel nagyon jó focista volt és kiváló erőnlétnek örvendett). Átélt ezt-azt, de háborús emlékeiről nekünk nem szívesen beszélt, annál kevésbé, mert a háború után bennfogták a hadseregben, altiszti rangot kapott, meg a nevét átkeresztelték Aleksandarra. Trebinjére került a család, itt született meg László bátyám 50-ben, én pedig 54-ben. 57-ben Szarajevóba költöztünk, és ott két évig éltünk. 59-ben kaptunk egy kishugit is, majd visszatértünk Újvidékre. Az én gyermekkorom valójában itt kezdődött.
— A családban csak jó sportolók voltak, képzőművész egy se. Te mégis ezen a pályán indultál el…
— Lehet, hogy a fiatal óvónő az oka mindennek, mert legkisebb lévén a csoportban, mindig engem pátyolgatott, nekem adta a legnagyobb rajzlapot, a legnagyobb ecsetet, nem csoda hát, hogy beleszerelmesedtem. Középiskolás koromban én már rendszeresen bejártam a Magyar Szó szerkesztőségébe — a bátyám akkor már a műszaki stáb tagja volt —, s elég komoly fe-ladatokat is rám bíztak. A Bogdan Šuput Iparművészeti Középiskolában tanultam grafikát (hat évig: a másodikban elbuktam az általános tantárgyakból, harmadikban meg sárgaságot kaptam), s olyan tanáraink voltak, hogy nem lehetett nem megismerni a szakmát. Ennek ellenére nem volt könnyű beverekednem magam a művészeti akadémiára, mert a protekciósoknak akkor is, mint ahogyan most is, nagyobb hátszelük volt, mint nekem. De mivel ekkor már a sportvilágban a Vojvodina tekeklub nagyon ismert volt, s én 15 éves koromtól kezdve válogatottja voltam, azt tanácsolták, igazoljam magam át a Ferencvárosba, kapok mentort, és Pesten próbálkozzak az akadémiával. ’76-ban felvételiztem hát Pesten, de újra megpróbálkoztam Újvidéken is. Itt is, ott is sikerrel jártam. Ám maradtam Újvidéken, ahol akkoriban igen élénk, pezsgő művészeti és sportélet folyt, engem pedig lenyűgözött mind a kettő.
— A saját terepén az ember sokkal ügyesebben kiépítheti a pályáját, gondolta a már diplomás grafikus, miután leszolgálta az egy év katonaidőt is. De hogy kishegyesi lett, abba közrejátszott a szerelem is.
— Sógorom, a kiváló tollú hétnapos újságíró (no meg sporttársam is), Komáromi Ákos hozott össze a húgával, és hát Ágnesről nem tudtam lemondani. Mivel az első kishegyesi bemutatkozás jól sült el — szó szerint is, mert apósom vadászpuskája csőre volt töltve, és mustrálgatás közben elsütöttem (szerencsére csak a rekamié meg a függöny látta ennek kárát) —, a lánykérésnek sem volt akadálya. 80-ban megnősültem. 82-ben reklámgrafikusként állást kaptam a Topolyai Univerzal nagyáruházban, s ez egy termő alkotói időszakom volt. Nem volt olyan környékbeli rendezvény, amelynek a plakáttervezése ne az én kezem munkája lett volna. Persze, a grafikust kevésbé jegyzik meg, mint a festőt, de azért a topolyai Művésztelepen is rendszeresen megfordultam. Ennek köszönhetően kiállítottam Szentesen, Csongrádon, Szegeden, Székesfehérváron, Kaposvárott…
Amikor a háború fuvallata megérintette a Vajdaságot, Mohácsi Zoltán a szabadművész státus mögé rejtőzve ingázott Kishegyes és Szeged között. Nem akart tartalékos lenni, de végleg felszámolni sem az otthont. Pár évig a magyarországi világliga profi tekézőjeként tartotta el a családját, míg 2004-ben rajztanárként munkát nem kapott a helybeli Ady Endre Kísérleti Általános Iskolában. A pedagógusi pályával való ismerkedése azonban jóval előbbre, 1995-re datálódik, amikor Fürsztner Etelkával megalapították és útjára bocsátották a Firka tábort a Kátai-tanyán. Céljuk az volt, hogy a tehetséges gyerekeknek útravalót adjanak. Mohácsi Zoltán igazi elhivatottságát most is ebben érzi — és találja meg, annak ellenére, hogy a felsős tagozatokon már csak heti egy órában ismerkedhetnek a képzőművészettel a tanulók. Ha valamit, hát ezt nagyon fájlalja a „tanár bácsi”.
— Amikor feltalálták a „digitron”-t, elfelejtették a gyerekek a szorzótáblát. Most hogy van internet, az ad nekik vizuális élményt. Igen ám, de ki tanítja meg őket látni? Ki tanítja meg őket arra, hogy a forma mögött tartalmat is keressenek?
Bár nagy kihívást jelentenek a modern világ modern technikai eszközei, Mohácsi Zoltán kitart a hagyományos, klasszikus megformálások mellett. Ezen belül is a pasztell a kedvence. A finom narancssárga mélabúval belepett tájai vagy a felkelő nap fényében megcsillanó különös, tört zöldjei ott lesznek — mondja — tíz, húsz év múlva is rajzlapjain.
Molnár Krekity Olga

2012. szeptember 30., vasárnap

UČITELJICA SENKA

Budite dobri i srećni Nastavnice! Misle na Vas: đaci, nastavnici, kolektiv škole! I naravno: ribice... :)

2012. szeptember 11., kedd

AZ ISKOLA DOLGOZÓI


Ennyien próbáljuk oktatni, nevelni, szeretni iskolánk 499 diákját:
IGAZGATÓ:
Molnár Márta
JOGÁSZ:
Ilić Milorad
   PEDAGÓGUS:                                                                             PSZICHOLÓGUS:
Szabó Andrea                                                            Szűgyi Bettina
PEDAGÓGUS ASSZISZTENS:
Kormos Ferenc
                     KÖNYVELŐ:                                                 ADMINISZTRATÍV MUNKÁS:
                Horváth Katalin                                                   Paróci Ilona

TANTESTÜLETÜNK:
Kerekes Katalin – tanító néni – 1.a osztály
Toldi Kornélia - tanító néni – 1.b osztály
Sárándi Gyöngyi - tanító néni – 1.c osztály
Jasna Knežević – učiteljica – 1.d-2.c razred
Szűgyi Petri Gizella - tanító néni – 2.a osztály
Brasnyó Gyöngyi - tanító néni – 2.b osztály
Bognár Valéria - tanító néni – 3.a osztály
Gavlik Valéria - tanító néni – 3.b osztály
Csáki Hargita – tanító néni – 3.c osztály
Vesna Bigović - učiteljica – 3.d-4.c razred
Sipos Verbászi Valéria - tanító néni – 4.a osztály
Gombár Klára - tanító néni – 4.b osztály
Cékus Attila – tanító – 4. kisegítő tagozat
Kovács Hanna – tanító – 5. kisegítő tagozat
Hajvert Ákos – tanító – 6. kisegítő tagozat
Fülöp Valentin – tanító – 7. kisegítő tagozat
Moszni Edit – tanító – 8. kisegítő tagozat
Lestár Anikó (osztályfőnök: 5.a) – magyar nyelv és irodalom – 5.a, 5.b, 8.a, 8.b
Gombár Judit (osztályfőnök: 7.b) – magyar nyelv és irodalom – 6.a, 6.b, 6.c, 7.a, 7.b
Faragó Péter – matematika – 5.a, 5.b
Selić Goran (razredni starešina: 7.c) – matematika – 5.c, 6.d, 7.c, 8.c; fizika – 6.d, 7.c, 8.c
Magyar Tibor (osztályfőnök: 6.c) – matematika – 6.a, 6.b, 6.c, 7.a, 7.b
Kormányos Andrea (osztályfőnök: 8.b) – matematika – 8.a, 8.b; informatika
Marić Márta – szerb mint környezetnyelv – 5a, 5b, 6a, 6b, 7a, 7b
Bojko Ildikó – szerb mint környezetnyelv – 1b, 2a, 2b, 3b, 4a, 4b, 5s
Vuletin Senka – szerb mint környezetnyelv – 1a, 1c, 3c, 6c, 8a, 8b
Fehér Eszter – szerb mint környezetnyelv – 6.s, 7.s, 8.s
Novák Attila – angol nyelv – 1a, 1b, 1c, 1d-2c, 2a, 2b, 3a, 3b, 3c, 3d-4c
Csőke Csilla (osztályfőnök: 8.a) -  angol nyelv – 7a, 7b, 8a, 8b, 8c;
német nyelv – 5.b, 8.a, 8.b, 8.c
Varmuzsa Katalin – angol nyelv – 4.a, 4.b, 5a, 5b, 5c, 6a, 6b, 6c, 6d, 7c
Török Süli Jolán – német nyelv – 5a, 5c, 6a, 6b, 6c, 6d, 7a, 7b, 7c
Selić Julijana (osztályfőnök: 5.b) – biológia – 5.a, 5.b, 5.c, 6.c, 6.d, 7.c, 8.c;
polgári nevelés – 5.a, 5.b, 6.c, 7.b, 8.a, 8.b
Bede Hajnal Lilla (osztályfőnök: 6.a) – biológia – 6.a, 6.b, 7.a, 7.b, 8.a, 8.b;
kémia – 7.a, 7.b, 8.a, 8.b
Bogetić Tatar Milka – hemija – 7.c, 8.c
Faragó Szabolcs – fizika – 6.a, 6.b, 6.c, 7.a, 7.b, 8.a, 8.b
Vučinić Aleksandra (razredni starešina: 5.c)– srpski jezik – 5.c, 6.d, 7.c, 8.c;
građansko vaspitanje 5.-8. razred
Mohácsi Zoltán – képzőművészet
Bulatović Gabriella (razredni starešina: 8.c) – zeneművészet
Magó F. Emese (osztályfőnök: 7.a) – történelem - 5а, 5b, 6a, 6b, 6c, 6d, 7а, 7b, 8a, 8b;
polgári nevelés – 6.a, 6.b, 7.a
Baljak Ilinka – istorija i geografija – 5.c
Vujošević Radovan – istorija – 7.c, 8.c
Simović Radovan – geografija – 8.c
Jankovics Rudolf (osztályfőnök: 6.b) – földrajz – 5a, 5b, 6a, 6b, 6c, 6d, 7a, 7b, 7c, 8a, 8b
Vass Zoltán – műszaki oktatás – 5a, 5b, 6a, 6b, 6c, 7a, 7b, 8a, 8b
Oroszi Sándor – műszaki oktatás – 5.c, 8.c
Nikolić Mara – tehničko obrazovanje – 6.d, 7.c
Mirnics József – katolikus vallásoktató
Žiga Milutin – veroučitelj – srpsko pravoslavna veronauka
Kukač Emin – islamska veronauka
Halasi Csaba (razredni starešina: 6.d) – testnevelés
Halász Zoltán – testnevelés
Szűcs Karolina – angol nyelv – szülési szabadságon van, otthon babázik
 
MESTER BÁCSIK:
Csernik Ferenc
Major Sándor
SZAKÁCS NÉNINK:
Burján Ágnes
SEGÉDSZEMÉLYZET:
Dudás Izabella
Gera Mária
Kerekes Márta
Keszeg Erzsébet
Molnár Melitta
Novák Anna
Virág Györgyi

2012. augusztus 31., péntek

SOK SIKERT, ALETTA!

Magyar Aletta matektanárnőnk Szegedre költözik. Hiányozni fogsz nekünk... Sok sikert, gondolunk Rád, és várunk vissza!

2011. június 8., szerda

GYÓGYÍTOTTAK A GYEREKEK

Beszélgetés Sipos Julianna kishegyesi nyugalmazott testnevelő tanárral a pedagógusok napja alkalmából
        Az én szememben akkor nő meg egy tanár ,,becsülete'', akkor válik igazi tekintéllyé a pedagógus, ha egykori diákjai a szívükbe és emlékezetükbe zárják. Alkalmi interjúalany után kutatva így ajánlották figyelmembe a volt tanítványok Sipos Julianna testnevelő tanárnőt és volt osztályfőnököt, aki mellesleg még ma is serényen dolgozik azon, hogy népszerűsítse és megszerettesse az egészségmegőrző testmozgást - a felnőttekkel. 
- Bennem egyáltalán fel sem merült a kérdés, hogy mi leszek, ha nagy leszek - kezdi vázolni pályafutását vendéglátónk, aki friss epeműtéte ellenére is ragyogó, életvidám mosollyal fogad bennünket. - Mivel hadilábon álltam a matekkal, tudtam, hogy a szabadkai tanítóképzőbe iratkozom - mondja nevetve, aztán hozzáfűzi: 
- Komolyra fordítva a szót... Negyedikes korom óta rendszeresen kézilabdáztam (akkoriban nagyon erős csapata volt Kishegyesnek!), és amikor felépült a faluban a medence, az úszóedzések is életem részévé váltak. Noha a nyelvek is érdekeltek, Csúz János tanító bácsi sugallatára mégis a szabadkai tanítóképzőt választottam, mert ott már Ladóczky János kezei alatt fejlődhettem tovább, s válhattam a Spartak klub tagjává. Mivel Kishegyesen akkor még nem volt testnevelő tanárnő (a tanítóképzőben pedig még nem volt szakosítás), az is gyorsan egyértelművé vált a számomra, hogy folytatnom kell a tanulmányaimat, annál inkább, mert ösztöndíjat is kaphattam, s ez esetemben nem volt mellékes, hiszen szegény családból származom. Édesapám a szikicsi malomban dolgozott, édesanyám pedig háziasszony volt. ,,Késői költés''-ként születtem meg, és maradtam egyetlen gyermekük.
- Milyen fordulatot hozott az életében Újvidék és a testnevelési főiskola?
- Hogy őszinte legyek... A szabadkai tanítóképző nekem olyan jó alapokat adott, hogy a főiskolát játszi könnyedséggel vettem. Nagyszerű oktatóim, nevelőim voltak, és a módszertani tudnivalókat én már itt elsajátítottam. Szabó Erzsébet tornatanárnőnket például nagyon kevesen kedvelték, mert sokat kiabált, de én ma is hálával gondolok rá, hiszen tőle úgy megtanultam a bukfenc, a cigánykerék (és hogy ne soroljam tovább!) tanítási módszertanát, amivel a többiek a főiskolán igencsak sokáig küszködtek. A negyedik-ötödik évünk pedig rendszeres hospitálással telt el, tehát remek pedagógusoktól leshettük el az órák felépítési módját és egyáltalán a gyerekekkel való bánásmódot. A főiskola tehát inkább a szakképesítés, a diploma végett volt fontos a számomra, mert pályámat nem osztálytanítóként, hanem testnevelő tanárnőként kezdhettem el 1970-ben, az ,,anyaiskolámban'', Kishegyesen, és 35 év után innen mentem nyugállományba 2006-ban.
- Mint osztályfőnök hány nemzedéket kísért ki? Kik maradtak meg az emlékezetében?
- Ha jól számolok, akkor nyolc generáció nőtt fel a kezem alatt. Mindegyikhez fűznek valamilyen emlékek. A 60-as nemzedékkel kezdtem a pályámat, a 77-esek voltak a legvagányabbak. Jaj, de sok borsot törtek némely tanárok orra alá, de én mintaórákat tarthattam volna velük! Egeret dugtak a történelem szakos fiókjába, a naplóban jegyet hamisítottak matematikából... De ahogy véghez vitték ezeket a csínytevéseket, rögtön szaladtak hozzám, és mindent bevallottak. Aztán együtt izgultunk, mi sül ki az egészből, mert megígértem nekik, hogy nem árulom be őket. Így igaz, cinkostársuk lettem, nem veszíthettem el a bizalmukat. Persze a ballagás után már elmeséltem a kollégáknak a dolgokat, és jókat kacagtunk... A 69-es nemzedék volt a legerősebb, az osztály háromnegyede egyetemi végzettséget szerzett. A 2000-ben érettségizők, a ,,néptáncos brigád'', szinte valamennyien a Rizgetős tagjai úgy a bőröm alá bújtak, hogy a lányok még nyolcadikos korukban is az ölembe ülve mesélték el élményeiket...
- A rossz tanulók éppúgy jó szívvel emlegetik, mint az eminensek. Mi volt a titka? Mivel szelídítette meg őket?
- Nincs itt semmiféle titok. A gyerekeket szeretni kell. És én imádtam őket. Mint minden embernek, nekem is voltak a magánéletemben válságok, mélypontok, de ha bementem a tornaterembe, minden problémámat a küszöbön hagytam. A gyerekek gyógyítottak ki minden búból-bajból. Persze az igaz, hogy amikor megkaptam egy osztályt, rögtön rövidre fogtam a kantárszárat, hogy ne szaladjon szét a ménes, de később fokozatosan lazítottam is a szorításon. Aztán mivel tornatanárnőként nemigen jutott idő a szóbeli kommunikációra, különféle kirándulásokat szerveztem, s azokon közelebbről megismerhettem őket. Kerékpártúrák, szánkózások, sátorozás a Kaszálón, sütés-főzés nálam az udvarban..., ezek mind nagyon szép emlékek maradtak. A hatodik osztályosokat rendszeresen vittem egyhetes sátortáborba Vrdnikre, Topolyára, ahol medence volt, hogy megtanítsam úszni őket. Nyaranta nevelőként dolgoztam a Kekec gyermeküdülő Sveti Martin-i központjában, télen síoktatóként kísértem őket ide-oda, évközben a tanítási óráimon kívül a kézilabdázókkal foglalkoztam - egyszóval nálam a gyerekekkel való törődés nem fejeződött be évzáráskor vagy a csöngetéssel és a szünetekkel. A munka mindig örömet szerzett, de aztán a jóba is belefáradhat az ember. Meg a helyünket is át kell adni a fiataloknak.
- De amint hallottam, nyugdíjasként sem ül tétlenül. Testnevelő edzéseket, rekreációs órákat tart a felnőtteknek...
- Valamikor 15 évvel ezelőtt pattant ki az agyamból ez az ötlet, és az akkori iskolaigazgató jóvá is hagyta. Nőknek szerveztem meg, kismamáknak, családos fiatalasszonyoknak, középkorúaknak, de végeredményben nincs korhatár. Ez nem aerobik, hanem egészségmegőrző, kondicionáló testedzés. Amíg tart a tanítási év, mi is hetente kétszer összejövünk. Aztán ez alapot nyújt a további ismerkedéshez, barátságkötéshez is.
- Nem hiányzik az iskolai zsibongás?

- A zaj nem, de hogy reggel elinduljak valahová, elmenjek a boltba, a trafikba, a postára, az szinte kötelező. Az idősebb fiam és a három unoka Magyarországon él, az itthon maradt fiatalabb fiamnak még nincs családja, a férjem meghalt... Tehát mi tagadás, néha magányosnak érzem magam. Régebben utazgattam, meg magam is szerveztem külföldi városnézéseket a Domus utazási iroda révén, de ebben a mai szegénységben ez is elmaradt. Vettem hát komputert, és esténként csevegek a világban szétszórt barátaimmal, tanítványaimmal, levelezgetek, meg sokat olvasok. Mivel a térdem is kezd csikorogni, úgy látszik, ez a végső figyelmeztetés - odafentről! - , hogy most már tényleg pihennem is kell.
Krekity Olga
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...