Kishegyesen egy régi-régi
hagyományt próbáltak visszacsempészni a szervezők a falu életébe: a helyi
közösség védnöksége alatt — hosszú évtizedek után — ismét virágkiállítást és
-karnevált tartottak május 4-én, anyák napja alkalmából.
J óllehet az égiek inkább a földművesek
sóhajait hallgatták meg, és aranyat érő, „kenyeret hizlaló” esővel szenteltek
meg bennünket, azért a rendezvény mégsem maradt el. Igaz, kevesebb
virágkiállítóval zajlott le a színes kavalkád és vásár, de a vasárnapi műsorsorozat
egyik programját sem kellett visszavonni. Ez elsősorban annak a példaértékű
összefogásnak köszönhető, amelyről a szervezésben részt vevő intézmények és
civil szervezetek munkája tanúskodott. A Pán Péter Iskoláskor Előtti Intézmény
óvodapedagógusai és kis pajtásai, az Ady Endre Kísérleti Általános Iskola
tanítói és tanulói, egykori és jelenlegi kézilabdázói, az ökológiai szakcsoport
tagjai, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület Kótyomfitty és Szajkó lánykórusa,
a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesülete, a Kishegyesi Nők Fóruma, a Kishegyesi
Nagycsaládosok Egyesülete, a helybeli nyugdíjas-egyesület Dália kézimunkázói, a
Greenhead Környezetvédelmi Egyesület (ha valakit kifelejtettem, azt nem
szándékosan tettem!) fogott össze, hogy a valamikor februárban megszületett
ötlet „testet öltsön”, valóra váljon.
Lehet,
hogy a zimankó utáni első tavaszhírnökök, a hóvirág és a kikerics ihlette meg
Molnár Krekity Olgát és Kőműves Szidóniát, hogy ilyen nagy fába vágják a
fejszéjüket és „bebolondítsák” az egész falut, lehet, hogy csak egy tudat
alatti sugallat bukkant fel a felszínre, lehet, hogy egy gyerekkori élmény vagy
ábránd indította el fantáziájukat... már nem lehet nyomon követni, mikor
szökkent szárba a talajba ásott magban csírázó gondolat — csak már a gyenge
növényke szárba szökkenését láthattuk május 4-én.
Szent Flórián
is vigyázott ránk
A makacsul, kitartóan
zuhogó eső ellenére is megtelt hívőkkel a Szent Anna-templom a vasárnapi
nagymisén, amelyen ft. Brasnyó Ferenc atya tartott alkalmi
misét Szent Flórián (festett kőszobra mindennap ráköszönt az arra elhaladókra),
valamint az anyák napja tiszteletére. Ezután — egy kis tervmódosítással — a
karneváli felvonulók az iskolában, a folyósokon végigsétálva mutatták be
fantáziadús virágkosztümjüket. A sok jó kis helyen is elfér bölcselet most is
igaznak bizonyult, mert szűkösen ugyan, de jól megfértek egymás mellett a
kiállítók, a fellépők, a szülők és a falu széléről bevándorolt érdeklődők. Ifj.
Mohácsi Zoltán alpolgármester köszöntője után Dér Zsolt kápráztatta
el hegedűjátékával a vendégeket, majd pedig Juhász Erzsébet és Tumbász
Kornélia óvónő kicsinyei és a Kótyomfitty leánykórus szórakoztatták az
ünnepi megnyitóra érkezetteket. Ezután a délelőtt a vásár és a szemlélődés
jegyében telt el. A virágok üdesége és színpompája, a kézművesek és a
kézimunkázók meseszép kreációi a szemünknek, a Női Fórum által készített finom
tejfeles-fokhagymás lángos pedig a gyomrunknak nyújtott kellemes élményt.
Hajrá, lányok!
A
délután sem szűkölködött izgalmakban. Az íjászbemutató elmaradt ugyan, de
lehetett dartsozni — a nyugdíjasok bátran kiálltak a fiatalabb célba lövők
ellenében —, aztán a nagycsaládosoknak szurkolhattunk az ügyességi vetélkedőn,
majd pedig a kézilabdázóknak. Ez utóbbiaknál az anyukák-nagymamák és leányaik
mérték össze erejüket, s bár a „hölgyek” minden bedobott gólját az apukák és a
férjek nagy éljenzése, tapsa követte, ez mégsem szegte a robbanékony és cseles
technikájú fiatal fruskák kedvét, akik bizony jól „elporolták” az anyukákat.
Tóth Erika edző neveltjei igyekeztek is egy-egy rózsaszállal kiengesztelni —
azaz anyák napja alkalmából felköszönteni — őket.
Színházi
„előzetes”
Az
esti műsor előtt a Művelődési Ház előcsarnokában Hajvert Ákos iskolaigazgató
megnyitotta az alkalmi kiállítást. Az óvodások rajzokkal „mutatták be”
édesanyjukat. A fotókiállítás pedig az iskola által meghirdetett Lesben című
pályázatra beérkezett alkotásokat és a győztesek munkáit mutatta be. A Házi
kedvencem témakörben a bácsfeketehegyi Nikola Đurković Általános Iskola 7.
osztályos tanulójának, Török Gabriellának az alkotása vitte el a pálmát. A Séta
a természetben és a Virágoskert témakörben pedig a helybeli iskola kísérleti
tagozatának két hetedikes diákja, Lőrik Ákos és Goda Krisztián bizonyult
legeredményesebbnek.
A
színpadon elsőként Mohácsi Tóth Zsuzsanna és Kormos
Cékus Anita óvónő kicsinyei mutatkoztak be egy-egy gyermekdallal Tóth
Pál zenei kíséretében. Ezután Erdei Anna Dorka elsős és Kőműves Csenge harmadikos
tanuló szavalatait hallhattuk.
Az
ünneplőket és az ünnepelteket Juhász Bálint tanácselnök,
tartományi gazdasági titkárhelyettes üdvözölte, és ő köszöntötte fel a falu
legidősebb hölgyeit is, a 93 éves Tóth Piroska nénit — aki
mindannyiunk nagy csodálatára meglepett bennünket Vörösmarty Mihály Szózat című
költeményével! — és a 92 esztendős Papp Ilonát.
Az
iskola ökológiai szakcsoportjának „zöld őrjárata” jóvoltából köszönő oklevéllel
háláltuk meg azoknak a polgároknak az igyekezetét, akik tudatos természetbarátként
és virágszeretőként mindig szépen gondozzák házuk elejét. Nem kis meglepetést
okoztak hát a Sziváci úti Csabai Annának, a Széles utcai Kormos Máriának és a
Vasút utcabeli Csáki Gizellának, akik megilletődve köszönték meg a
figyelmességet.
„Ilyenek az anyák”
A
Hálaadás című anyák napi irodalmi-zenés összeállításban — amely Patyerek
Réka és Borsodi Patyerek Orsolya gondos munkáját dicsérte
— a rendezők a nők és az anyává érett asszonyok sokféle arcát óhajtották
bemutatni versekkel, népdalcsokrokkal. A repertoáron népballadák, továbbá
Hamvas Béla, Kóka Rozália, Robert Burns, Heltai Jenő, Kosztolányi Dezső, Weöres
Sándor, Ady Endre, Esterházy Péter, Sinka István, József Attila és Dsida Jenő
„örökzöld” költeményei szerepeltek. Az irodalmi egyveleget a Petőfi Sándor ME
Szajkó énekegyüttese felcsíki, rimóci és bácskai népdalokkal „fűszerezte”. Az
előadásban közreműködött: Dudás Nikolett, Hajvert Ákos, Kőműves Szidónia és
Kőműves Noémi, Lengyel Ágnes, Molnár Krekity Olga, Patyerek Réka, Szabó Regina,
Szarka Ákos és Szőke Rebeka.
„Aztán
az anyák olyanok, hogy este mesét mondanak. A mese szép, víg, tanulságos
történet, tanultuk meg anyánktól (amely tanít, nevel, szórakoztat), amely
valóságos, igaz...”
Mesét
mondtunk mi is. Hogy tanítottunk vagy szórakoztattunk is közben? Lehet. De
mindez igaz volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése