CIRKUSZBAN

CIRKUSZBAN JÁRTUNK

A Magyar Nemzeti Tanács harmadízben szervezte meg a magyarországi Magyar Cirkusz és Varieté Kht. Mi van a puttonyban? című téli gálaműsorát, amely 2009. december 16-án, szerdán 15,00 órai és 19,00 órai kezdettel került megrendezésre a szabadkai Sportcsarnokban. A rendezvényre egész Vajdaság területéről érkeztek kisiskolások, szülők és tanítók. Köszönet a községi önkormányzatnak, hogy kisdiákjainknak is sikerült eljutniuk erre az előadásra. Két busszal érkeztek Szabadkára:

1. Huszár Egon
2. Tumbász Kincső
3. Magó Áron
4. Burján Kristóf
5. Kálmán Virág
6. Németh Nikolett
7. Hegyellai Tamara
8. Vásárhelyi Viktória
9. Gál Hunor
10. Keszeg Vivien
11. Tóth Péter
12. Jovanović Boban
13. Berta Etien
14. Bakos László
15. Gere Attila
16. Vida Orchidea
17. Pap Sebestyén
18. Süli Adrienn
19. Berkec Nino
20. Kokrehel Izabella
21. Bakanics Bence
22. Herbuth Dianna
23. Huszár Ákos
24. Huszka Sándor
25. Ilić Heléna
26. Ivanics Krisztián
27. Kőműves Csaba
28. Lőrik Ákos
29. Molnár Márk
30. Nagy Kanász Nikolett
31. Novaković Silvana
32. Papp Patrik
33. Paroci Dominik
34. Pesevszki Flórián
35. Pravilović Svetlana
36. Skallák Szebasztián
37. Vajda Emese
38. Vince Lenke
39.  Vig Leila
40. Szvoreny  Ferenc                  
41. Szilágyi Dominik                  
42. Tóth Réka                 
43. Csőke Noémi
44. Kerekes Tamás
45. Benkó Ferenc
46. Dugandžić Ivana
47. Fárbás Marianna
48. Fejes Ádám
49. Fodor Gábor
50. Gálik Mihály
51. Jovanović Adrián
52. Kiss Dianna
53. Kiss Klaudia
54. Kokrehel András
55. Kokrehel Rikardo
56. Lábadi Marietta
57. Mondom Dianna
58. Mórel Márton
59. Novaković Živko
60. Ódor Edina
61. Pejović Tijana
62. Szőke Krisztofer
63. Szvoreny Deniel
64. Trombitás Zalán
65. Huber Krisztofer
66. Jovanović Izabella
67. Puhalák Piroska
68. Jovanović Alex
69. Lakatos Katalin
70. Goda Krisztián
71. Szabados Szerhio
72. Szakács Dóra
73. Sétáló Heléna
74. Jovanović Lazo
75. Jovanović Valéria
76. Uhor Nikolett 

KARÁCSONY

Szeretettel meghívjuk 

Jézuskának a kedvéért egy szép lejtőt járunk 

című ünnepi műsorunkra,

melyet december 19-én, 18 órakor tartunk a színházteremben. 

Fellépnek

 a Petőfi Sándor ME szakcsoportjai.

MINDJÁRT FÉLÉV!

Az utolsó tanítási nap december 23-án lesz, ami nem csak az ünnepek kezdetét jelenti, hanem a félév végét is. Még van idő javítani!

BÚCSÚZUNK...

Az Ady Endre Kísérleti Általános Iskola vezetősége, a tanártársak, munkatársak, diákok és minden barát nevében búcsúzom Marikától, iskolánk megbecsült dolgozójától. 1991. szeptember 18-a óta tanította, nevelte, oktatta a kisdiákokat. 2oo4-től 2oo8-ig pedig szakszervezeti vezető is volt.

Elhagyott minket egy jóbarát, egy kolléga, a Tanító néni. Mi, akik szerettük, most együtt vagyunk, hogy búcsúzzunk Tőle. Mi, akik szerettük, megrendülten vettük tudomásul a hírt, hogy nincs tovább, hogy a küzdelemnek vége. Pedig vele együtt reménykedtünk mindannyian. Ha sokszor úgy is éreztem, úgy is éreztük, hogy feladta, hogy nem akar tovább szenvedni, mindig jött egy újabb reménysugár, egy újabb lehetőség, melyben hittünk. És láttuk őt járókerettel bejönni az iskolába, láttuk őt újra mosolyogni, láttuk őt fájdalmak között, de mindig is hittük, hogy amilyen váratlanul elment tőlünk, olyan váratlanul fogja velünk folytatni ismét. És egy pillanatra sem tudtuk elhinni, hogy nincs mentség. Hogy soha többé már nem jössz vissza közénk.

Vannak pillanatok, melyeket szeretnénk nem megélni, és vannak helyzetek, melyek nélkül könnyebb lenne az életünk. Vannak emberek, akik nélkül nem tudunk élni, és vannak barátaink, akik nélkül mi magunk sem léteznénk. Vannak helyzetek, amikor könnyebb lenne nem beszélnünk, és vannak helyzetek, amikor beszélnünk kell, annak ellenére, hogy legszívesebben csak hallgatnánk. Vannak emberek, akik elvesztésével önmagun egy részét is elveszítjük, és vagyunk mi, akiknek tovább kell élnünk, hogy az ő emléküket megőrizzük.

Mit is mondtál? Hogy karácsonykor, ha tolókocsiban is, de begurulsz az új iskolakapun... Nemsokára karácsony, és sajnos soha többé nem léped át a kaput. És az adventi koszorún, amikor meggyújtjuk a gyertyát, érted is gyújtottunk egyet. Különösen értékes ember voltál. Igazi tanító. Januárban lettél volna 43 éves. Kimondani is nagyon fáj. És most megrendült szívvel állunk az emléked előtt. Tudom, hogy nem vagyok képes, hogy méltóképpen szavakba öntsem azt az érzést, melyet megérdemelnél. Pedig szükségem lenne rá, azért is, mert Te mindig a tökéletességre, a teljességre törekedtél. Munkád során sokszor voltál osztályfőnök: anyai szeretet, tanítványaidért való aggódás jellemezte munkád. Mindig is vallottad: ha újra születnél, akkor is pedagógus lennél! És igazi pedagógus voltál, mert nem csupán matematikára, természetre tanítottad diákjaid, hanem egyúttal nevelted is őket. Derűs, de tiszteletet parancsoló egyéniséged minden pedagógiai helyzeten átsegítettett. Akkor, amikor a gyerekeink szinte észrevétlenül tanultak meg írni, olvasni, számolni, még nem tudtuk, amit ma már igen, hogy ahhoz, hogy ez így legyen, valakinek a munkája kell. A valakié, a Tiéd, a Marika tanító nénié. 

És végig tanítottál. Az utolsó pillanatig. Akkor is, amikor a valóságban már nem voltál az osztályteremben. Utolsó mondataid is hozzánk szóltak: a kollégákhoz, a negyedikesekhez, a nyolcadikosoknhoz, volt diákjaidhoz.

És nagyon büszke voltál gyerekeidre. Mindig mesélted, hogy emberré, az életre neveled őket. És ez sikerült is.  

Juhász Máriát iskolánk saját halottjának tekinti.

Marika, hiányozni fogsz nagyon. Nyugodj békében.

FILMVETÍTÉSEN

A Kishegyesi Ifjúsági Iroda és a Vöröskereszt szervezésében december 11-én 14 órakor filmvetítésre került sor a községháza nagy tanácstermében. Iskolánk hetedikes és nyolcadikos diákjai vettek részt.

AZ EGÉSZSÉGES ÉLETSTÍLUS AZ ÉN STÍLUSOM

Kancsár Loretta és ifj. Juhász Bálint megnyitják a fotókiállítást

A fenti címmel hirdetett fotópályázatot a Tartományi Ifjúsági és Sportügyi Titkárság támogatásával a Kishegyesi Ifjúsági Iroda.

A pályázat lezártával ifj. Juhász Bálint községi ifjúsági osztályvezető az iskola kiállítási csarnokában megnyitotta a beérkezett munkákból összeállított kiállítást. A pályázatra tíz fiatal több mint harminc munkával jelentkezett. A legjobbaknak egy háromtagú bírálóbizottság döntése alapján alkalmi ajándékokat osztottak ki. Harmadik helyen Papp Ágnes végzett, nyereménye 1000 dináros vásárlási utalvány, a második díjat Szulocki László kapta, nyereménye 1200 dináros utalvány, az első pedig Dudás Attila lett képsorával, nyereménye 1500 dináros utalvány. Sándor Istvántól, az ifjúsági iroda koordinátorától megtudtuk, hogy a tartományi titkárság a megmozdulást 7000 dinárral támogatta.

http://www.magyarszo.com/fex.page:2009-12-10_Az_egeszseges_eletstilus_az_en_stilusom.xhtml

TUBERKULÓZISRÓL

A hetedikesek egészségügyi előadáson vettek részt, melynek témája a tuberkulózis és az influenza volt. Harmadikosaink pedig a "limenkák" újrahasznosításáról tanulhattak. 

A CSÁSZÁR ÚJ RUHÁJA

December 1-jén és 3-án iskolánkba drámapedagógusok érkeztek Budapestről. Elsős és másodikos diákjainknak foglalkozást tartottak, a Császár új ruhája című mesét dolgozták fel. A gyerekeknek és tanítók is jól érezték magukat, hiszen ők is részesei és alakítói lehettek a történetnek. 

HÁROM LÁNY!

Kolléganőnk, Jasna tanító néni hármasikreknek adott életet! Mia, Mila és Jelena, a három pici lány mindenkit lenyűgözött!

A KEREKASZTAL SZÍNHÁZ VAJDASÁGBAN

A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával 2009. december 1-3-ig három vajdasági település iskoláiban: Kishegyesen, Bácsfeketehegyen és Bácsgyulafalván tartott színházi nevelési foglalkozást a budapesti Kerekasztal Színházi Nevelési Központ. A Fogságban című foglalkozás a hatalom kérdéskörét vizsgálja, célközönsége pedig az 1.-2. osztályos kisiskolás korosztály. Nekik és velük játszották A császár új ruhája című Andersen-klasszikus feldolgozásával készült foglalkozást Perényi Balázs rendezésében. A IV. Országos Gyermekszínházi Szemlén 2007-ben különdíjat nyert foglalkozásban Bethlenfalvy Ádám, Hajós Zsuzsa, Lipták Ildikó és Nyári Arnold színész-drámatanárok vettek részt. Habár a hozott munkaformák és feladattípusok ismeretlenek voltak a gyerekek számára, azonnal bekapcsolódtak a játékba, és örömmel fogadták a felkínált szerepeket. 

A képeket a következő linken nézhetik meg:

http://www.feketics.com/dramaped/magyar/data/galery-2009.html

SZÍNHÁZ AZ ISKOLÁBAN

Az aktív gyerekközönség

A budapesti Kerekasztal Színházi Nevelési Központ a héten Vajdaság iskoláiban, Kishegyesen, Bácsfeketehegyen és Bácsgyulafalván játszik. Fogságban című foglalkozásuk A császár új ruhája című Andersen-mese alapján készült első és második osztályos gyerekek számára Perényi Balázs rendezésében.

A foglalkozás igényesen kidolgozott színházi jelenetekből áll, amelyet a négy színész-drámatanár ad elő (Bethlenfalvy Ádám, Hajós Zsuzsa, Lipták Ildikó, Nyári Arnold), de a kész jelenetek mellett a gyerekeket megmozgató és elgondolkodtató részei is vannak a programnak. A gyerekek így nem csupán szemlélői egy történetnek, hanem aktív részesei is. Szerepbe lépve élik át – a császár fiának játszótársaként, katonaként – a történetnek azt a vonalát, amelyet a társulat ebben a foglalkozásban kiemelt: a hatalommal való visszaélés, az igazságtalanság, a hazugság kérdéskörét. Ezzel adnak lehetőséget a gyerekek számára, hogy gondolkodjanak az említett problémákról, és kifejezhessék véleményüket – adott helyzetekben, a szerep nyújtotta biztonságban. A program a Vajdasági Magyar Drámapedagógiai Társasággal együttműködésben a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával érkezett Vajdaságba. Bácsgyulafalván ma 9 órai kezdettel élvezhetik a gyerekek a produkciót, 13 órakor pedig még egyszer Kishegyesen is előadják.

http://www.magyarszo.com/fex.page:2009-12-03_Szinhaz_az_iskolaban.xhtml

Tizenöt év az tizenöt év! - Bácsfeketehegyen ünnepeltek a versmondók

Az egyesület érdeme az is, hogy évről évre megszervezi a vajdasági versmondók legnagyobb szintű vers- és prózamondó versenyét, a Dudás Kálmán vers- és prózamondó találkozót. November 21–22-én immár a XIII. találkozót tartották meg a bácsfeketehegyi Kultúrotthonban, s ezt az eseményt használták ki az ünneplésre is. Az idei találkozó volt az eddigi legnépesebb, ötven benevezés érkezett Vajdaság minden részéből, s ismét köreinkben üdvözölhettük a nagykanizsai és a lendvai versmondó barátainkat is. Vagyis volt kivel ünnepelni. A szombati ünnepélyes megnyitón közreműködött a kishegyesi Dombos Kamarazenekar Gál József vezetésével. A versenyt Szatmári Melitta, a VMVE alelnöke nyitotta meg, s bemutatta a zsűri tagjait is: Barta Júlia óvónő, Magyar Életfa díjas, Krekity Olga Radnóti-díjas versfelkészítő pedagógus, Kovács Frigyes, Csernik Árpád, Pálfi Ervin színművészek, Pataki András rendező. A találkozó keretében került sor délután a Palikatúrák – Kismagyar délvidéki panoptikum elnevezésű karikatúrakiállításra Léphaft Pál alkotásaiból. A „szerzőt” megnyitotta Heinermann Péter hivatásos jótevő. Késő délután a színházban folytatódott a program, a budapesti TrainingSpot Társulat Emeletek című előadását tekinthettük meg. A társulatot olyan színházzal huzamosabb ideje foglalkozó személyek alkotják, akik számára alapelv a következetes és folyamatos kísérletezés, az alkotóművészet új kifejezésmódjainak keresése a mozgásművészet a zene és a színház közös forrásvidékén, de érdeklődésük kiterjed a báb- és tárgyanimáció, a képzőművészet és a performance világára is. A társulat munkáját a színész-mozgásművész Víg Ágnes és a kreatív zenész-zeneszerző Pap Gábor irányítja. Az Emeletek című előadásuk középpontjában Zend Róbert Bérház című verse áll: az emeleteken felfelé haladó én végig önmagát figyeli, érzékeli, elemzi. Este következett a születésnapi gálaműsor, ahol Hajvert Ákos, a versmondó-egyesület elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Krekity Olga, az egyesület és a találkozó megalapítója emlékezett vissza az elmúlt tizenöt évre, Dudás Károly, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke pedig díszoklevelet adott át a születésnaposnak. Majd átengedték a terepet a költészetnek. Olvasom a kezembe nyomott szórólapról, hogy „közreműködnek az egyesület egykori és jelenlegi tagjai”, és felsorolja név szerint őket: dr.Berkovits Csaba, Brindza Beatrix, Dudás György, Elor Emina, Farkas Hajnalka, Fekete Ágnes, Gazsó Hargita, Góli Kornélia, Hajvert Ákos, Kasza Zsanett, Kokrehel Júlia, Kormos Irén, Móra Klára, Nagybali Tamara, Orovec Krisztina, PálÁgnes, Páfi Ervin, Rác Lívia, Raffai Ágnes, Rókus Zoltán, Simonyi Lili, Szarka Ákos, Tamás Krisztina, Zakinszky Toma Viktória és TóthAnita. Olyan jó volt látni a régi arcokat, versek, előadások idéződtek fel bennünk: ahogyan Kőműves Kelemenék építik magos Déva várát, Adrien Mole szenved, Hotz úr dühbe gurul… A régiek újra színpadra álltak, egy produkció erejéig félretették a hivatalos szakmájukat, most nem a fogorvost, színészt, újságírót, dramaturgot, magyartanárt, közgazdászt, tanítót láthattuk; újból a lelkes versmondóké volt a színpad. Volt ott meghatódás, elkomolyodás, móka, elérzékenyülés, könnyezés, ismét kacagás. Vers, próza, népballada, népdal, mese, nosztalgiázás, énekszó, tánc és mozgás. És taps, taps, újból csak taps, és végül vastaps, meghajlás. És utána ölelkezés, ünneplés, ki meddig tudott. Nem is tudom, hogy a gálaműsor volt-e a Dudás Kálmán-találkozó kísérő rendezvénye, avagy fordítva. Azért ne maradjon ki az írás végéről az sem, hogy kik lettek az idei találkozó díjazottjai, mert megérdemlik, hogy itt álljon a nevük. Gyermek kategóriában a legjobb Petrás Ármin (Topolya) lett, második Varga Döniz (Nagykanizsa), harmadik pedig Csőke László (Hajdújárás). Itt két különdíjat osztottak ki, Kancsár Larissa (Kishegyes) és Kúti István (Mohol) kapta. Ifjúsági kategóriában első Gál Desiré (Lendva), a második Simonyi Lili (Bácsfeketehegy), a harmadik pedig Szarka Ákos (Bácsfeketehegy). Ebben a kategóriában is két különdíjat osztottak ki, Rókus Zoltánnak (Óbecse) és Csőke Dórának (Hajdújárás). A felnőttek kategóriájában mindhárom benevezett különdíjban részesült: Tóth Péter (Kunszentmiklós), Vass Veronika (Nagykanizsa) és KapornyaiLívia (Szabadka). A legjobb felkészítőnek járó különdíjat gyermek kategóriában Hajvert Ákos (Topolya) kapta, ifjúsági kategóriában pedig Schmidt István. A Dudás Kálmán-díjat, melyet másodszor ítélt oda a zsűri, Gál Desiré szlovéniai versmondó kapta. Kívánom, hogy újabb tizenöt év múlva egy hasonlóan szép gálaesttel ünnepelhessük meg a harmincadik születésnapot. Elor Emina, Zakinszky Toma Viktória, Góli Kornélia és Orovec Krisztina újra együtt a színpadon Kokrehel Júlia és Rác Lívia a jubileumi ünnepség gálaműsorán Pálfi Ervin, mára már kétszeres pataki gyűrű díjas.

http://www.magyarszo.com/fex.page:2009-12-02_Tizenot_ev_az_tizenot_ev.mobile

AIDS VILÁGNAPJA

December 1-jén a Kishegyesi Ifjúsági Iroda aktivistái előadást tartottak a 8.-osoknak az AIDS világnapja alkalmából. Az előadás nem csak az AIDS-ről szólt, hanem a nemi betegségekről általában. 

                                            

SZÍNHÁZBAN

November 30-án iskolán tanulói az Újvidéki Színházba látogattak, a Portugál c. előadást nézték meg.  

                                                               

ZONGORAVERSENYEN

November 28-án Lazarevácon zongoraversenyt tartottak. Az eredmény a következő:

Csőke Noémi 1. helyezett,

Péter Fanni 2. helyezett

Toldi Blanka 3. helyezett lett.

FOTÓSAINK

Tehetséges fotósaink műhelymunkán vettek részt Újvidéken. A műhely a szenvedélybetegségekkel foglalkozott. 

ELISMERŐ OKLEVÉL

Vajdaság Autonóm Tartomány Végrehajtó Tanácsa szem előtt tartva a hazai és külföldi versenyeken szerzett első helyezés kritériumát, Gavlik Zénót elismerő oklevéllel jutalmazta.

VERSMONDÓK

Lezajlott Bácsfeketehegyen a XIII. Dudás Kálmán Nemzeti Vers- és Prózamondó Találkozó. Azonban a kétnapos rendezvény nem csak a Vajdaságból, Magyarországról és Lendváról benevezett ötven versmondó és a szakmai zsűri (Barta Júlia, Csernik Árpád, Kovács Frigyes, Krekity Olga, Pálfi Ervin és Pataki András) találkozója volt. A verseny keretében megtartott kísérőprogramokon bemutatkozott a budapesti-felvidéki TrainingSpot Társulat nyolc színésze és a négytagú kishegyesi Dombos Kamarazenekar Gál József vezetésével, Heinermann Péter megnyitotta Léphaft Pál karikatúra-tárlatát, hegedűn játszott a kishegyesi Dudás Virág Ervin, tanárnője, Szűcs-Budai Klára zongorakíséretével, az esti gálaműsoron pedig fellépett a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének huszonnégy egykori és jelenlegi tagja: dr. Berkovits Csaba, Brindza Beatrix, Elor Emina, Farkas Hajnalka, Fekete Ágnes, Gazsó Hargita, Góli Kornélia, Hajvert Ákos, Kasza Zsanett, Kokrehel Julia, Kormos Irén, Nagybali Tamara, Orovec Krisztina, Pál Ágnes, Pálfi Ervin, Rácz Lívia, Raffai Ágnes, Rókus Zoltán, Simonyi Lili, Szarka Ákos, Szalajevics Viktor, Tamás Kriszta, Toma Viktória, és Tóth Anita. 

Ha jól számolok, kilencven „szereplőnél” tartunk, és akkor még nem tettem említést a felkészítő tanárokról, akik diákjaikat elkísérték, nem említettem a versmondókért kitartóan szurkolókat – például Mess Attilát és Németh Ervint –, sem a jubileumi emlékfilm elkészítésében szerepet vállaló Kálló Bélát, sem a megjelent közéleti személyiségeket: Pál Károlyt, Józsa Lászlót, Hajnal Jenőt, Dudás Károlyt és Mezei Zoltánt; sem a szülőket, akik anyagilag és erkölcsileg mindig segítették a vajdasági versmondó mozgalmat – és most ideutaztak Palicsról, Adáról, Bezdánból, Zentagunarasról… Nem említettem a sajtó munkatársait, sem a bácsfeketehegyi közönséget, akik szintén Találkoztak. A nagy Találkozás apropója a versmondók egyesületének tizenötödik születésnapja volt, melyet a Dudás Kálmánról elnevezett verseny keretében tartottunk meg. Talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy az összegzés, a visszapillantás, az újbóli találkozás percei alkalmat adtak az új erővel való feltöltekezésre a versmondó mozgalom résztvevői és pártolói számára.

Történt mindez a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesülete, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, a Feketics Művelődési Egyesület és a Vajdasági Magyar Drámapedagógiai Társaság, valamint számos önkéntes és adakozó összefogásával, a Szekeres László Alapítvány és a Szülőföld Alap támogatásával 2009. november 21-22-én. 

Visszakanyarodva magához a versenyhez: a vasárnapi döntőbe huszonöten jutottak be. Az eredmények pedig az alábbiak szerint alakultak. A legjobb felkészítőnek járó díjat gyermek kategóriában Hajvert Ákos (Kishegyes) nyerte, ifjúsági kategóriában pedig Schmidt István (Nagykanizsa, Magyarország). Gyermek kategóriában 1. helyezést ért el Petrás Ármin (Topolya), második helyezést Varga Döniz (Nagykanizsa), harmadikat Csőke László (Hajdújárás), különdíjat kapott Kancsár Larissa (Kishegyes) és Kúti István (Mohol). Ifjúsági kategóriában 1. díjat nyert Gál Desiré (Lendva, Szlovénia), másodikat Simonyi Lili (Bácsfeketehegy), harmadikat Szarka Ákos (Bácsfeketehegy). Különdíjat érdemelt Rókus Zoltán (Óbecse) és Csőke Dóra (Hajdújárás). A felnőtt kategóriában nem osztottak ki helyezéseket, ellenben különdíjakat igen: Tóth Péternek (Kunszentmiklós, Magyarország), Vass Veronikának (Nagykanizsa) és Kapornyai Líviának (Szabadka). A verseny fődíját, a Nemes Fekete Edit keramikusművész készítette kerámiát, a Dudás Kálmán-díjat pedig a lendvai Gál Desiré érdemelte ki. 

http://www.vmmi.org/index.php?ShowObject=hir&id=763

A KÖLTÉSZET EGYBEKOVÁCSOL, ÖSSZEKÖT

Bácsfeketehegyen megtartották a XIII. Dudás Kálmán Vers- és Prózamondó Találkozót

Az idei vetélkedőnek több mint ötven résztvevője volt

A Vajdasági Magyar Versmondók Egyesülete sikeresen fennmaradt, sőt azt is el lehet mondani, hogy hagyományt teremtett, hiszen az idén már tizenharmadik alkalommal szervezte meg a Dudás Kálmán Vers- és Prózamondó Találkozót.

Az irodalom és a költészet egybekovácsol, összeköt bennünket, s ezt a tényt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az idén is több mint ötven gyermek, fiatal és felnőtt vett részt a kétnapos vetélkedőn.

A fentieket Szatmári Melitta, a versmondók egyesületének alelnöke mondta a vetélkedőt megnyitóján. Mint mondta, a versenyzők ezúttal tizenöt településről jöttek, de érkeztek külföldről is, Nagykanizsáról és a szlovéniai Lendváról. A verseny előtt a Dombos Kamarazenekar Gál József vezényletével Mozart Kis éji zenéjének két tételét adta elő, majd ezt követően megejtették a verseny első és második fordulóját gyermek-, ifjúsági- és felnőtt kategóriában. Az egyesület szombat esti jubileumi gálaműsora miatt a döntőt vasárnap délelőtt tartották meg. A versenyzők munkáját a Barta Júlia, Krekity Olga, Kovács Frigyes, Pataki András, Csernik Árpád és Pálfi Ervin összetételű zsűri értékelte. Döntésük alapján az alábbi eredmények születtek. Gyermekkorosztályban különdíjat kapott Kancsár Larissa (Kishegyes) és Kúti István (Mohol), 3. lett Csőke László (Hajdújárás), 2. Varga Döniz (Nagykanizsa, Magyarország), 1. Petrás Ármin (Topolya). Ifjúsági korosztályban különdíjat kapott Rókus Zoltán (Óbecse) és Csőke Dóra (Hajdújárás), 3. lett Szarka Ákos (Bácsfeketehegy), 2. Simonyi Lili (Bácsfeketehegy), 1. Gál Desiré (Lendva, Szlovénia). Felnőtt kategóriában csak különdíjakat osztottak, s ezt Tóth Péter (Kunszentmiklós, Magyarország), Vass Veronika (Nagykanizsa, Magyarország) és Kapornyai Lívia (Szabadka) kapták. A verseny fődíját Gál Desiré nyerte. A gyermekkorosztály legjobb felkészítője Hajvert Ákos (Kishegyes), az ifjúsági korosztályé pedig Schmidt István (Nagykanizsa, Magyarország) lett.

http://www.magyarszo.com/fex.page:2009-11-24_A_kolteszet_egybekovacsol_osszekot.xhtml

SZAVALÓVERSENYEN

November 22-én a Dudás Kálmán szavalóversenyen (Bácsfeketehegyen szervezték meg) Kancsár Larissza (8.b) különdíjat kapott. 

ISKOLÁNK TÖRTÉNETE

Iskolatörténet

A két világháború közötti drasztikus kísérletek a nemzeti önazonosság elnyomására – Bemutatták dr. Virág Gábor legújabb helytörténeti munkáját • A kishegyesi iskolák első világháborúig terjedő történetét egy könyvében már feldolgozta dr. Virág Gábor helytörténész, a most megjelent könyv a két világháború közötti időszakot öleli fel. Erre az időszakra mindenekelőtt a magyar nyelvű oktatás megcsonkítása volt jellemző, ez volt az eddigi legdrasztikusabb kísérlet a magyarság önazonosságának teljes elnyomására. A fenti megállapítás áll Vígh Rudolf írónak a könyvvel kapcsolatos recenziójában, amelyet a szerda esti könyvbemutatón az iskola diákjai olvastak fel. A kishegyesi iskola története 1919 és 1945 között című könyv bemutatóján Molnár Márta, az iskola igazgatója köszöntötte a megjelenteket, a szerzőt és a vendégeket, Németh Ferencet a Forum Kiadó igazgatóját, Bordás Győző magisztert a könyv szerkesztőjét, Vígh Rudolfot a könyv recenzensét, és Németh István írót. A könyvről szólva Bordás Győző kiemelte, hogy ez nemcsak iskolatörténet, hanem szociológiai tanulmánynak is nevezhető, hiszen gyakorlatilag leírja az akkori társadalmi viszonyokat is. Nem véletlen tehát, ha az emberek a könyvet olvasván párhuzamot vonnak a mai szlovákiai és ukrajnai helyzettel. Könyvéről szólva dr. Virág elmondta, hogy az iskolák történeteit feldolgozva nagyon sok konkrét adatot tudott meg, de megismerte a társadalmi körülményeket is, és ezek segítették azt, hogy a könyv ilyen alapos legyen. A recenzens megállapításával egyetértve rámutatott, hogy a magyar nyelvű oktatás erőteljes elnyomása igazából az 1929-ben bevezetett diktatúra után következett be, amikor a tantestületben nemzeti alapú összetűzések is voltak. A könyvet méltatva Németh Ferenc hangsúlyozta, hogy dr. Virág több évtizede foglalkozik kultúrtörténettel, és ez a tapasztalata előnyére válik minden könyvének. Mint mondta, hasonló stílusban és formátumban jelentették meg ezt is, akárcsak a legutóbbi könyvét, mert mi sem természetesebb, mint hogy az iskolatörténet feldolgozása folytatódni fog. Az est végén a szerző a könyv tíz példányát ajándékozta az iskolának. – Papp Imre

(Magyar Szó, 2009. november 20.)

http://www.vmmi.org/index.php?ShowObject=kronika&id=3430

ISKOLANAP - ELMARADT

Az iskolanap idén a Vírus miatti óvintézkedéseknek köszönhetően elmaradt. Pihenéssel ünnepeltünk, mivel november 20-án nem volt tanítás. 

ISKOLÁNK TÖRTÉNETE

ISKOLATÖRTÉNET - VIRÁG GÁBOR KÖNYVBEMUTATÓJA

ISKOLÁNK TÖRTÉNETE

Vigh Rudolf

Virág Gábor: Kishegyes iskolatörténete

         Szervezett oktatás és nevelés taglalásakor, a bácskai Kishegyes település vonatkozásában, a helytörténet-kutatók általában „az iskola történetéről” beszélnek. Ilyen meghatározásban találkozunk ezzel a tárgykörrel néhány munkában, és természetesnek vesszük a kifejezést, értjük is rögtön miről van szó, legalábbis első pillantásra. „Az iskola története” azonban a jártas szakember, dr. Virág Gábor feldolgozásában ráébreszt bennünket arra, hogy monográfiába illesztve ezt a fogalmat, már nem csak az iskola fennállásáról van szó, hanem az óvodai neveléstől kezdve az oktatás különböző formáiról, történeti/történelmi szakaszairól egy adott helyen, nemzeti közösségünk létfontosságú színhelyén, rendkívül szeszélyesen váltakozó feltételek közepette.

        Szerzőnk ebben a nagy munkában, a szóban forgó monográfia szakaszos (jelen állás szerint három könyvben való) feldolgozása és megjelentetése mellett döntött, amit a típusbeli, vagy a kézirati jelölés értelmében az ideológia diktálta változások indokolják, szinte külön-külön korszakot alkotva.

      A monográfia első kötete: Egy bácskai magyar népiskola krónikája (I.); A kishegyesi római katolikus felekezeti iskola története (1770–1920); Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság; Újvidék; 1999. E könyv szubjektív előszavában szerzőnk leszögezi, hogy a felekezeti iskolai nevelés tanulmányozása hozzásegít bennünket vidékünk emberei sajátos arculatának, mentalitásának a megismeréséhez. Ez pedig jelentősen meghatározza az egymásközti egészséges viszonyokat, az eszmeiséget, a másság elfogadását. Másrészt, az iskola felekezeti hovatartozása azért is kívánkozott külön, részletes megmunkálásra, mert mint ilyen, a kialakuló település lakosságának jellemvonásait hordozta, és ezzel távlatosan magát a településtörténetet határozta meg, és íme, megörökítésre is talált.

      Az első világháború után az oktatás és nevelés terén új korszak kezdődött, mégpedig megkülönböztetett anyanyelvi hátrányban. A régi „iskola” az emberek beszédében csak az épületeket jelentette, amelyekben újfajta szellem éledt, az itteni lakosság számára nem a legbarátságosabb.

      A monográfia most kiadás előtt álló, második kötetének kéziratában szerzőnk 1919-re teszi az iskola újabb korszakának kezdetét. A tényállást bátran vállalja, felsorakoztatja azokat a levéltári és egyéb dokumentumokat, amelyek hűen bizonyítják a magyar nyelvű tanítás megcsonkítását, vagy teljes eltörlését. A hiteles bizonyítás és a szerző kiváló esszéírói készsége értékes dolgozatot adott a kezünkbe.

     A Szerb–Horvát–Szlovén Királyság energikus intézkedéseinek nagy jelentőséget tulajdonít, és részletesen bizonyítja a magyar tannyelv többrétű elnyomását. Felsőbb utasításra, miniszteri megbízott határozta meg, milyen mértékű lehet kisebbségi nyelven a tanítás, ki taníthat, és ki tanulhat magyar osztályban. A magyar népiskola történetében ez volt a legdrasztikusabb korszak az önazonosság megváltoztatására, ám a teljes megsemmisítés mégsem következett be. Szerzőnk tárgyilagosan sorakoztatja fel a hatalmi érveket és ellenérveket, mind az ún. „szerbesítés”, mind az ürügyként emlegetett egykori „magyarosítás” tényszerű megvilágításában. A nacionalista ihletésű intézkedéseket sem hallgatja el. Az Új ország, új viszonyok munkacímet viselő fejezetben konkrétan kimondja: „Az osztályvezető, dr. Milan Petrović feladata az volt, hogy likvidálja a magyar népiskolákat, a középiskolákat, amelyek, úgymond a magyarosítás céljait szolgálták a korábbi időszakban.” Mindez ékesen bizonyítja, hogy a „vad ideológia” könyörtelen eszközökkel sem lehet „eredményes”: kis nemzeti közösségünk viharoktól tépázottan máig vallja és őrzi őseitől örökbe kapott anyanyelvét. A dolgozatnak egyébként ez az egyik nagyon fontos üzenete.

      Maga a kézirat munkacímek alá sorakoztatja az időrendi fejezeteket, 1919-től 1945-ig. Külön taglalja az óvodai nevelés helyzetét és fennállási körülményeit. (A kishegyesi óvodáról ilyen dolgozat még nem készült, tehát, mindenképpen fontos része a monográfiának.)

        A tárgyalt időszak lezárásaként, a szerző leszögezi: „A kishegyesi iskola levéltári anyaga 1938-tól hiányzik. Erre nincs magyarázat. Csak találgathatunk, miért nem őrizték meg a dokumentumokat. Egyedül kivételt képeznek a törzskönyvek, amelyek teljes egészében fennmaradtak, meg egy-két tanítói névsor, fénykép. Ezekből rekonstruálhatjuk az iskola szervezeti felépítését. Különben csak általános vonásokban tudjuk megrajzolni a kort.”

       Nyilvánvaló, hogy egy nem éppen könnyű korszak lezárásával, 1944 őszén egy újabb, egy még nehezebb kor vette kezdetét. De ez már a monográfia III. kötetének kéziratába készül, amelyet érdeklődéssel várunk a kishegyesi iskolával és az óvodával több mint egy évtizede foglalkozó kutatótól, akinek az említett iskolatörténeteken kívül, tucatnyi más helytörténeti és hasonló jellegű könyve jelent meg eddig. (Többek között, már a múlt század 80-as éveiben volt szerencsém, Topolyán, személyesen szerkeszteni az egyik ottani iskola-monográfiáját, tehát kutatói alapossága, illetve szakszerű pontossága nem újdonság számomra.)

       Végül szólni kell a kézirat gazdag felszereltségéről. Táblázatok, grafikonok, névsorok, másolatok, fényképek és egyéb mellékletek, szemléltetők egészítik ki, teszik változatossá az olvasmányos törzsszöveget.