"Amikor azt gondolod, hogy minden lehetőséget kimerítettél, még mindig van legalább egy..." (Thomas Alve Edison)

2011. június 22., szerda

MINDEN KÉSZEN ÁLL A KISÉRETTSÉGIRE!

Holnap írják nyolcadikosaink a kisérettségit magyar nyelvből, csütörtökön pedig matematikából. Szorítunk!

2011. június 13., hétfő

A LEGJOBB MATEKOSOK

A legjobb matekosaink Szegedre kirándultak egyet tanáraikkal. Egy kis jutalom volt ez az egész évi munkájukért.

2011. június 8., szerda

GYÓGYÍTOTTAK A GYEREKEK

Beszélgetés Sipos Julianna kishegyesi nyugalmazott testnevelő tanárral a pedagógusok napja alkalmából
        Az én szememben akkor nő meg egy tanár ,,becsülete'', akkor válik igazi tekintéllyé a pedagógus, ha egykori diákjai a szívükbe és emlékezetükbe zárják. Alkalmi interjúalany után kutatva így ajánlották figyelmembe a volt tanítványok Sipos Julianna testnevelő tanárnőt és volt osztályfőnököt, aki mellesleg még ma is serényen dolgozik azon, hogy népszerűsítse és megszerettesse az egészségmegőrző testmozgást - a felnőttekkel. 
- Bennem egyáltalán fel sem merült a kérdés, hogy mi leszek, ha nagy leszek - kezdi vázolni pályafutását vendéglátónk, aki friss epeműtéte ellenére is ragyogó, életvidám mosollyal fogad bennünket. - Mivel hadilábon álltam a matekkal, tudtam, hogy a szabadkai tanítóképzőbe iratkozom - mondja nevetve, aztán hozzáfűzi: 
- Komolyra fordítva a szót... Negyedikes korom óta rendszeresen kézilabdáztam (akkoriban nagyon erős csapata volt Kishegyesnek!), és amikor felépült a faluban a medence, az úszóedzések is életem részévé váltak. Noha a nyelvek is érdekeltek, Csúz János tanító bácsi sugallatára mégis a szabadkai tanítóképzőt választottam, mert ott már Ladóczky János kezei alatt fejlődhettem tovább, s válhattam a Spartak klub tagjává. Mivel Kishegyesen akkor még nem volt testnevelő tanárnő (a tanítóképzőben pedig még nem volt szakosítás), az is gyorsan egyértelművé vált a számomra, hogy folytatnom kell a tanulmányaimat, annál inkább, mert ösztöndíjat is kaphattam, s ez esetemben nem volt mellékes, hiszen szegény családból származom. Édesapám a szikicsi malomban dolgozott, édesanyám pedig háziasszony volt. ,,Késői költés''-ként születtem meg, és maradtam egyetlen gyermekük.
- Milyen fordulatot hozott az életében Újvidék és a testnevelési főiskola?
- Hogy őszinte legyek... A szabadkai tanítóképző nekem olyan jó alapokat adott, hogy a főiskolát játszi könnyedséggel vettem. Nagyszerű oktatóim, nevelőim voltak, és a módszertani tudnivalókat én már itt elsajátítottam. Szabó Erzsébet tornatanárnőnket például nagyon kevesen kedvelték, mert sokat kiabált, de én ma is hálával gondolok rá, hiszen tőle úgy megtanultam a bukfenc, a cigánykerék (és hogy ne soroljam tovább!) tanítási módszertanát, amivel a többiek a főiskolán igencsak sokáig küszködtek. A negyedik-ötödik évünk pedig rendszeres hospitálással telt el, tehát remek pedagógusoktól leshettük el az órák felépítési módját és egyáltalán a gyerekekkel való bánásmódot. A főiskola tehát inkább a szakképesítés, a diploma végett volt fontos a számomra, mert pályámat nem osztálytanítóként, hanem testnevelő tanárnőként kezdhettem el 1970-ben, az ,,anyaiskolámban'', Kishegyesen, és 35 év után innen mentem nyugállományba 2006-ban.
- Mint osztályfőnök hány nemzedéket kísért ki? Kik maradtak meg az emlékezetében?
- Ha jól számolok, akkor nyolc generáció nőtt fel a kezem alatt. Mindegyikhez fűznek valamilyen emlékek. A 60-as nemzedékkel kezdtem a pályámat, a 77-esek voltak a legvagányabbak. Jaj, de sok borsot törtek némely tanárok orra alá, de én mintaórákat tarthattam volna velük! Egeret dugtak a történelem szakos fiókjába, a naplóban jegyet hamisítottak matematikából... De ahogy véghez vitték ezeket a csínytevéseket, rögtön szaladtak hozzám, és mindent bevallottak. Aztán együtt izgultunk, mi sül ki az egészből, mert megígértem nekik, hogy nem árulom be őket. Így igaz, cinkostársuk lettem, nem veszíthettem el a bizalmukat. Persze a ballagás után már elmeséltem a kollégáknak a dolgokat, és jókat kacagtunk... A 69-es nemzedék volt a legerősebb, az osztály háromnegyede egyetemi végzettséget szerzett. A 2000-ben érettségizők, a ,,néptáncos brigád'', szinte valamennyien a Rizgetős tagjai úgy a bőröm alá bújtak, hogy a lányok még nyolcadikos korukban is az ölembe ülve mesélték el élményeiket...
- A rossz tanulók éppúgy jó szívvel emlegetik, mint az eminensek. Mi volt a titka? Mivel szelídítette meg őket?
- Nincs itt semmiféle titok. A gyerekeket szeretni kell. És én imádtam őket. Mint minden embernek, nekem is voltak a magánéletemben válságok, mélypontok, de ha bementem a tornaterembe, minden problémámat a küszöbön hagytam. A gyerekek gyógyítottak ki minden búból-bajból. Persze az igaz, hogy amikor megkaptam egy osztályt, rögtön rövidre fogtam a kantárszárat, hogy ne szaladjon szét a ménes, de később fokozatosan lazítottam is a szorításon. Aztán mivel tornatanárnőként nemigen jutott idő a szóbeli kommunikációra, különféle kirándulásokat szerveztem, s azokon közelebbről megismerhettem őket. Kerékpártúrák, szánkózások, sátorozás a Kaszálón, sütés-főzés nálam az udvarban..., ezek mind nagyon szép emlékek maradtak. A hatodik osztályosokat rendszeresen vittem egyhetes sátortáborba Vrdnikre, Topolyára, ahol medence volt, hogy megtanítsam úszni őket. Nyaranta nevelőként dolgoztam a Kekec gyermeküdülő Sveti Martin-i központjában, télen síoktatóként kísértem őket ide-oda, évközben a tanítási óráimon kívül a kézilabdázókkal foglalkoztam - egyszóval nálam a gyerekekkel való törődés nem fejeződött be évzáráskor vagy a csöngetéssel és a szünetekkel. A munka mindig örömet szerzett, de aztán a jóba is belefáradhat az ember. Meg a helyünket is át kell adni a fiataloknak.
- De amint hallottam, nyugdíjasként sem ül tétlenül. Testnevelő edzéseket, rekreációs órákat tart a felnőtteknek...
- Valamikor 15 évvel ezelőtt pattant ki az agyamból ez az ötlet, és az akkori iskolaigazgató jóvá is hagyta. Nőknek szerveztem meg, kismamáknak, családos fiatalasszonyoknak, középkorúaknak, de végeredményben nincs korhatár. Ez nem aerobik, hanem egészségmegőrző, kondicionáló testedzés. Amíg tart a tanítási év, mi is hetente kétszer összejövünk. Aztán ez alapot nyújt a további ismerkedéshez, barátságkötéshez is.
- Nem hiányzik az iskolai zsibongás?

- A zaj nem, de hogy reggel elinduljak valahová, elmenjek a boltba, a trafikba, a postára, az szinte kötelező. Az idősebb fiam és a három unoka Magyarországon él, az itthon maradt fiatalabb fiamnak még nincs családja, a férjem meghalt... Tehát mi tagadás, néha magányosnak érzem magam. Régebben utazgattam, meg magam is szerveztem külföldi városnézéseket a Domus utazási iroda révén, de ebben a mai szegénységben ez is elmaradt. Vettem hát komputert, és esténként csevegek a világban szétszórt barátaimmal, tanítványaimmal, levelezgetek, meg sokat olvasok. Mivel a térdem is kezd csikorogni, úgy látszik, ez a végső figyelmeztetés - odafentről! - , hogy most már tényleg pihennem is kell.
Krekity Olga

2011. június 4., szombat

ELBALLAGTAK...

Méltán lehetünk büszkék diákjainkra, hiszen kiváló eredményeket értek el, nem csak itthon, hanem külföldi versenyeken is. Tantestületünk különdiplomával jutalmazza teljesítményüket, munkájukat, szorgalmukat, kitartásukat.
                                              Különdiploma                                   

  1. Barna Zsanett                        zeneművészet
  2. Burján Laurita                        zeneművészet
  3. Govorcsin Nikoletta              zeneművészet
  4. Hajagos Tamás                     testnevelés
  5. Jovanović Margaretta            zeneművészet
  6. Kancsár Klementina              zeneművészet
  7. Malecki Srđan                       testnevelés
  8. Nyírádi Dianna                      zeneművészet
  9. Stević Marina                        zeneművészet
  10. Vajda Boglárka                     zeneművészet
  11. Vörös József                          testnevelés
  12. Zelenka Daniella                    magyar nyelv
  13. Zorad István                          képzőművészet
  14. Hegedűs Klaudia                   zeneművészet, testnevelés
  15. Katona Nóra                          zeneművészet, testnevelés
  16. Kőműves Noémi                    kémia, magyar nyelv 
A 2010/2011-es iskolaévben 12 Vuk-díjas diákkal büszkélkedhetünk. Az iskola által ajándékozott könyvcsomag mellé járt a Helyi közösség ajándéka, valamint egy budapesti egyhetes kirándulás is, a kishegyesi könyvtár pedig egy éves tagsággal jutalmazta meg legjobb diákjainkat.  Köszönet érte. Vuk-díjasaink több különdiplomát is kaptak:

1. Csernus Boldizsár                    képzőművészet
2. Papp Annamária                      zeneművészet
3. Petrás Tibor                             kémia
      4. Kovács Viktor                         matematika
5. Csáki Henrietta                        zeneművészet, biológia
6. László Andor                           magyar nyelv, képzőművészet, matematika
7. Keszeg Karolina                      zeneművészet, kémia, biológia, testnevelés

Következzenek a legjobbak között is a legjobbak.
Kalmár Heléna nem csak nyelvekből, különösen német nyelvből teljesített kiválóan, hanem egyéb tantárgyakból is igyekezett mindig a legjobbat nyújtani, a maximumot elsajátítatni. Rendkívül fejlett igazságérzetével mindig a gyengébbek pártján állt, példát mutatott. Az iskolakórus oszlopos tagja, az osztályközösség szíve-lelke. Különdiplomát kapott magyar nyelvből, biológiából, zeneművészetből, német nyelvből. Heléna időközben sikeresen felvételizett a Kosztolányi Tehetséggondozó Gimnázium német szakára.
     
Dudás Virág Ervin még pici korában beleszeretett a hegedűbe, és a hegedűvirtuozitását szinte a tökélyig fejlesztette. Több rangos szerbiai és nemzetközi versenyen maximális pontszámot ért el hegedűjátékával. Emellett iskola kötelezettségeit sem hanyagolta el, mindig elébe ment a feladatoknak. Zeneiskolai teljesítményével párhuzamosan az iskolában is kiválóan teljesített. Méltán lett a Zenedében a Generáció diákja. Gratulálunk a díjhoz! Természetesen különdiplomát kapott zeneművészetből. Ervin időközben sikeresen felvételizett az újvidéki Zenede hegedű szakára.

Az idei évben 3 kiemelkedő díjat osztottunk ki, a megszokottól eltérően. Szeretnénk, ha ez hagyománnyá válna.

Iskolánk sok sportolóval büszkélkedhet. Fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek hasznosan töltsék el szabadidejüket, csapatban gondolkodjanak, levegőn legyenek, egészséges életet éljenek. Nem véletlen, hogy tornatermünk, kézilabdapályánk állandóan foglalt. A generáció sportolója díjat egy olyan diákunk érdemelte ki, aki mindig bizonyított. Tudásával és sportszerűségével is. Nem csak a csapatsportok és az atlétika kiváló művelője, de rendkívül érett és tudatos módon viszonyul a tudásszerzéshez is. Egyaránt tehetséges a természettudományokban és a nyelvekben. Udvarias, illemtudó. Tanárai és tanulóink körében rendkívül népszerű, aki nem csak önmagáért, hanem a tágabb közösségért is tud tenni, mert megvan hozzá minden adottsága, szellemi, lelki és testi ereje.
Különdiplomát kapott testnevelésből, zeneművészetből, matematikából és kémiából.
A generáció sportolója, akinek jutalma egy belépőjegy egy általa választott budapesti focimeccsre: Dudás Dániel.

Az idei évben először adjuk át az Ady Endre-díjat is. Ezen elismerést az a kimagasló tehetség kapja, akire legtöbbet számíthattunk, aki a legtöbbet tette iskolánkért, akit bármikor megkérhettünk, teljesítette a rá bízott feladatokat. A 8.a osztály lelke, aki nagyon sok mindent tud párhuzamosan végezni. Kiválóan szaval, prózát mond, énekel, táncol, zongorázik, teszi mindezt olyan természetességgel, ami már szinte a professzionalizmus határát súrolja. Rendkívül színes egyéniség.  Különdiplomát kapott zeneművészetből, magyar nyelvből, angol nyelvből.  Iskolánk történetében először az Ady Endre-díjat Patyerek Réka kapja. Jutalma: 1 éves bérlet a szabadkai Népszínházba. Réka időközben sikeresen felvételizett a Kosztolányi Tehetséggondozó Gimnázium angol szakára.

Iskolánk legjobb diákja, aki bizonyított magyar, földrajz, történelem, angol és matematikaversenyen, de említhetjük az éneklést, a néptáncot, a focit, mindamellett naponta több órát fuvolázik. Nem is értjük, hogyan győzi idővel. Felelősségteljes, illemtudó, tájékozottsága rendkívül szerteágazó, minden érdekli, van véleménye, rendszeres, szorgalmas, naprakész. Társainak segít, ahol, és amiben tud.  Különdiplomát kapott zeneművészetből, földrajzból, történelemből, matematikából, angol nyelvből, testnevelésből és magyar nyelvből. Jutalma: belépőjegy egy budapesti focimeccsre, valamint 1 éves bérlet a szabadkai Népszínházba. A generáció diákja: Csőke Márk. Márk időközben sikeresen felvételizett a Kosztolányi Tehetséggondozó Gimnázium német szakára. 

BALLAGÁS 2011

ISKOLÁNK DOLGOZÓI ÉS NYUGDÍJAS KOLLÉGÁINK

BALLAGÁS 2011 - KÉPEKBEN - 2. RÉSZ

photo by Kovács Burján Anikó

BALLAGÁS 2011 - KÉPEKBEN - 1. RÉSZ

photo by Kovács Burján Anikó

2011. június 3., péntek

RAJZPÁLYÁZAT

„Az élő erdő” című pályázatra, melyet a kelebiai Farkas László Általános Iskola szervezett Kelebia, Kelebija és Kishegyes tanulói neveztek munkáikkal. Mivel az Egyesült Nemzetek Szervezete 2011-et az Erdők Nemzetközi Évévé nyilvánította, azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet az erdők védelemére és a fenntartható fejlődés megteremtésének fontosságára, emiatt a rajzpályázat célul tűzte ki, hogy a környezettudatos életmód, a körülöttünk lévő természet értékeinek megvédésére helyezzük a hangsúlyt a képzőművészet eszközeivel.
A pályázat elbírálásában Balázs Katalin, a MOME III. éves hallgatója, rajz- számítástechnika szakos tanár; Laczi Lili, keramikus és Lengyel Judit, könyvtáros vett részt.
Kelebiáról is díjesővel tértek haza diákjaink! 
I.    Hodolik Enikő              Felkészítő: Gombár Klára      
II.  Povázsánszki Róbert   Felkészítő: Kerekes Katalin
III. Csépe Brigitta            Felkészítő: Toldi Kornélia
IV.  Döme Diána                 Felkészítő: Szűgyi Petri Gizella
A díjazottak oklevélben és könyvjutalomban részesültek. Gratulálunk az elért eredményekért a tanulóknak és felkészítő tanáraiknak. 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...