„A család bizonyos tekintetben
végzet, s ha nem is visszavonhatatlanul az, mindenképpen egyike a
leghatékonyabb sorsformáló erőknek.”
(Kolozsvári G. Emil)
Sorsunk, hogy mindannyian
valamilyen család keretében kezdjük meg életünket. A család szerepe, hogy írott
és íratlan szabályaival, erkölcsi normákkal szabályozza a szülők felelősségét a
gyermekek felneveléséért, gondozásáért. A család a társadalmi normáknak és
értékeknek a közvetítője. Egyre nagyobb nehézséget jelent, hogy a családon
belül meglazultak a gyermekek hagyományos kötelékei. A szülők egyre kevesebb
időt töltenek velük. Felbecsülhetetlen érték, ha a család tagjai együtt élnek,
és nem csak egymás mellett! A gyermekek kevés időt töltenek szüleikkel együtt,
így az alapvető gyermeki szükségleteik – szeretet, védettség, bizalom,
odafigyelés – kielégületlenül maradnak.
Mit tehet az iskola? Az iskola
és a család pozitív kapcsolata mindig fontos volt. Az iskolának soha nem
közömbös, hogy a gondjaira bízott gyermek családja együttműködik-e vele vagy
passzivitásba vonul, esetleg ellentétbe kerül az iskolával. Pedig céljaik
azonosak, A GYERMEK BOLDOGULÁSA.
Az együttműködés egyik
alapfeltétele, hogy a tanító, az osztályfőnök ismerje tanítványi szüleit. Erre
több lehetőség nyílna, ha a szülők is nyitottak lennének.
Az iskola és a család
együttműködésének formái a szülők fogadása és a szülői értekezletek.
Amikor első osztályba indulnak a
gyerekek – az elsősök fogadásán megtelik az iskola, alig lehet beférni az osztályba
– és azután???? Hová tűnnek az érdeklődő szülők??? Elszomorító, elgondolkodtató,
hogy a szülők miért nem érzik fontosnak, hogy figyelemmel kísérjék gyermekeik
iskolai életét?! A szülői értekezleteken, szülők fogadásán a pedagógus mindig
ugyanazon szülőket látja. A többieknek nem fontos tudni, hogy mi történik
gyermekével?
Elszomorítóak a tények. Vajon
otthon mennyi időt tölt el a szülő a gyermekekkel? Ha értenék a statisztika
rejtelmeihez, mélyreható elemzésre alkalmas grafikonokat készíthetnék,
amelyeken meredeken zuhannak a gyerekekkel töltött időt jelölő vonalak.
Tudjuk mindannyian, hogy nehéz
napokat élünk. de a gyerek nem tehet erről, ő elvárja a figyelmet, a törődést,
az odafigyelést. S ennek egyik fontos feltétele az, hogy a szülő érdeklődjék
gyermeke felől.
Pedig hát az édesanyák,
édesapák, akiknek iskolás fiuk, lányuk van, ugyan mikor legyenek sokat, nagyon
sokat együtt a gyerekükkel, ha nem akkor, amikor az iskolás. Vagy kétéves. Vagy
ötéves. Vagy tizenöt. Vagyis akkor, amikor szüksége van apjára, anyjára, mert
gondja van, mert öröm érte, mesét kér, vagy ő maga akar mesélni, kérdezni
szeretne és feleletet vár. Az együttlétek tartalma és formája persze más és
más. Játszhatnának, mesélhetnének, beszélhetnének, csak úgy….
Sipos Berta
iskolánk nyugdíjas pedagógusa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése