KÉT VILÁG

A polgári nevelés tantárgyat  választottam ötödik osztályban. A csoportom az iskoladiszkó megszervezését tűzte ki célul. Mára már hagyománnyá vált, hogy minden hónapban egy péntek este buli van a suliban.

     Az októberi diszkó elején még kevesen voltunk, de a végére egész nagy társaság jött össze. Egyre  jobb és jobb lett a hangulat, majd valami mozgolódás támadt a táncoló tömegben. Egy kör alakult ki, és mindenki tapsolni kezdett. Középen két fiút pillantottam meg. Mindkét arc ismerős volt. Az egyikük Árpi a nyolcadikból , a másik Željko, a kisegítő tagozatról. Nagyon meglepődtem, de egyben örültem is, hogy a két fiú, a két világ, akkor, ott összetalálkozott.

     A közönség körülöttük újjongott.A fiukról már csurgott a verejték, de önfeledten és vidáman táncoltak tovább.A többiek hangosan buzdították őket.

- Hajrá Željko!

- Hajrá Árpi!

     A dübörgő zenét a közönség üvöltözése harsogta át. A táncosok szinte már nem is a zenére táncoltak, hanem a ritmusra, amit a körülöttük állók tapsoltak. A hangulat jobb már nem is lehetett volna, a fiúk üzentek, mi legyen a következő dal, és mi teljesítettük kérésüket. Viccesebbnél viccesebb táncmozdulatokkal dobták fel a hangulatot. Később leültek pihenni, de nem sokáig volt nyugtuk. Mindenki a táncduettjüket követelte, így hát folytatták. Egyszer csak felkapcsolták a lámpákat. Befejeződött a diszkó és ők ketten barátságosan átölelték egymást.

     Ahogy megláttam ezt a jelenetet, könnybe lábadt a szemem. Eszembe jutott mindaz, amit polgári nevelésen a toleranciáról és diszkriminációról tanultunk. Akkor üres szavaknak tűntek, de most rájöttem, hogy mennyire érint mindannyiunkat.

     Szívből kívánom mindenkinek, hogy tudjon toleráns és elnéző lenni másokkal szemben, hiszen a lelkünk mélyén mindannyian egyformák vagyunk.

Vojter Emese, 7. b

DÍJAZOTT ALKOTÁS