A kishegyesi Ady Endre Kísérleti Általános Iskola diákjainak, tanárainak mindennapjai...
"Amikor azt gondolod, hogy minden lehetőséget kimerítettél, még mindig van legalább egy..." (Thomas Alve Edison)
2011. szeptember 1., csütörtök
2011. augusztus 31., szerda
RENDEZETT SPORTPÁLYÁK
Kishegyesen ötnapos önkéntes munkaakció után sportnappal ünnepelték meg a pályák rendbetételét a fiatalok
Szorgos fiatalok
dolgoznak a kerítés javításán
Ifjúsági önkéntes megmozdulások
Kishegyes községben elnevezéssel néhány hónapja kezdődött egy projektum, és
amint Sándor Istvántól, a programot lebonyolító kishegyesi Ifjúsági Iroda
koordinátorától megtudtuk, június során a programban résztvevő fiatalokkal
megismertették az önkéntesség fogalmát, majd megtanultak pályázatot írni és
végül természetesen pályázatot írtak. A program résztvevői összesen 3
pályázatot adtak be, és az Ifjúsági Iroda mindhármat 30-30 ezer dinárral
támogatta, noha korábban úgy volt, hogy 2 pályázatot támogatnak 50-50 ezer
dinárral. Az egész projektumra és a fiatalok által kidolgozott ötletek
megvalósítására az ifjúsági és sportminisztérium biztosította a pénzt. A
támogatott pályázatok közül kettő bácsfeketehegyi, egy pedig kishegyesi
vonatkozású. Ez utóbbi a kézilabda-, a röplabda- és a teniszpálya, valamint
környékük rendbetételére, valamint egy sportnap megszervezésére vonatkozik. A
fiatalok a múlt héten 5 napon keresztül dolgoztak a sportpályákon, a hétvégén
pedig igénybe is vették mindhármat. Az akció koordinátorától, Mocnár Mónikától
megtudtuk, hogy céljuk egy hasznos és kellemes sportnap rendezett környezetben
való megszervezése volt.
– Minden nap délután 5 órától
dolgoztunk a pályák rendbetételén. A röplabdapályát megtisztítottuk az óriási
gaztól és hálót szereltünk fel, mivel korábban nem volt. A teniszpályát zöld
hálóval vettük körbe, hogy legyen némi árnyék, ugyanis nyáron egész nap idesüt
a Nap. A pályák környékén lenyírtuk a füvet, kiszedtük a gyomokat, befestettük
a kerítéseket és szemeteseket helyeztünk el – mondta el az akció koordinátora.
Az önkéntes munkaakciókhoz hasonlóan sportnap is jó hangulatban telt el, 60-70 ember vett rajta részt. Mocnártól megtudtuk, hogy teniszben, röplabdában és kispályás fociban mérkőzhettek meg a jelentkező csapatok. A fociban a három induló csapat közül Maksimović Stefan csapata bizonyult a legjobbnak, röplabdában szintén 3 csapat nevezett és a kishegyesi tanári kar diadalmaskodott. Teniszben Trombitás Zalán lett az első. A nap végén a munkaakciók és a sportnap résztvevőit a szervezők bográcsossal vendégelték meg.
Az önkéntes munkaakciókhoz hasonlóan sportnap is jó hangulatban telt el, 60-70 ember vett rajta részt. Mocnártól megtudtuk, hogy teniszben, röplabdában és kispályás fociban mérkőzhettek meg a jelentkező csapatok. A fociban a három induló csapat közül Maksimović Stefan csapata bizonyult a legjobbnak, röplabdában szintén 3 csapat nevezett és a kishegyesi tanári kar diadalmaskodott. Teniszben Trombitás Zalán lett az első. A nap végén a munkaakciók és a sportnap résztvevőit a szervezők bográcsossal vendégelték meg.
Mivel töltötték a nyarat, várják-e az iskolakezdést? MEGKÉRDEZTÜK A KISHEGYESI GYEREKEKET
Peti: – Ötödikes leszek holnaptól. Színkitűnő tanuló voltam mindig, szeretek tanulni és nincs is gondom vele, most valahogy mégse várom a tanévkezdést. Jó volt a nyár, hiszen sokat járhattam fociedzésre, a foci a kedvenc sportágam és elég jól is megy nekem. A nyáron több mérkőzésen is bizonyíthattunk a csapattal. Egyik legjobb eredményünk a szabadkaiak ellen aratott győzelem. Az iskolával egy hetet Budapesten is eltöltöttem, jutalmul a tanulmányi eredményemért.
Ádám: – Másodikba indulok, várom már az iskolakezdést. Lényegében jól telt a nyár, sajnos a kánikulában sem sikerült sokat fürödnöm, a faluban ugyanis nincs erre lehetőség. Nem tudom, miért, de nem nyitott ki a fürdő, nekem pedig ritkán volt lehetőségem más települések medencéit felkeresni. Jó lenne, ha ez a jövőben változna, ha jövőre Kishegyesen is lenne lehetőség fürdőzésre.
Attila: – Harmadikos leszek, várom már nagyon az iskolát. A nyáron sokat pancsoltam az udvarunkban felállított kis medencében. Apuval is eljártam horgászni, gyakran sikerült is fognunk valamit, de a kapitális fogásra még várni kell. Horgászás mellett jó volt a vízpartot kémlelni, vagy egyszerűen csak sétálni. A barátokkal is sokat játszottunk. Amikor nem esteledett korán, néha 9 óráig is futkároztunk, bújócskáztunk a szabadban.
2011. augusztus 25., csütörtök
ELSŐSEINK
A kishegyesi községben három
magyar tagozatos elsős kisdiák lesz, ebből Kishegyesen két tagozat nyílik,
összesen 42 gyerekkel. Bácsfeketehegyen egy magyar tagozat lesz 22 gyerekkel és
egy szerb tagozat 18 gyerekkel. A kishegyesi iskolában is nyílik szerb tagozat,
amelynek létszáma 3 kisdiák. Az általános iskolákban, mint ismeretes, az idén
már második éve nem nyílik speciális tagozat. Azokat, akiknél fogyatékot
állapít meg egy szakbizottság, speciális iskolákba utalják, Szabadkára vagy
Verbászra.
LASSAN BECSÖNGETNEK...
Hamarosan
becsöngetnek, ezért utánanéztünk, vajon hány kis elsős lép be akkor az
iskolakapun. Az adatokkal kapcsolatban szinte mindenhol hangsúlyozták: még nem
véglegesek. A legtöbb községben csökkent az elsőbe indulók száma, így többek
között Szabadka, Topolya, Magyarkanizsa, Zombor községben is, Nezsényben,
Tiszakálmánfalván és Szilágyin pedig olyannyira kevesen vannak, hogy itt nem is
nyílhatott meg az önálló magyar tagozat. Zentán tagozat-összevonásokra lehet
számítani. Udvarnokon az idén sem íratnak be elsőst a magyar osztályba, ami
hosszútávon veszélyezteti az egyetlen osztatlan tagozat fennmaradását, de jó
hír például, hogy Muzslyán bár csökken a tanulók létszáma, mégis sikerült
megtartani a három magyar osztályt.
KISHEGYES: Három
magyar tagozat
A kishegyesi
községben három magyar tagozatos elsős kisdiák lesz, ebből Kishegyesen két
tagozat nyílik, összesen 42 gyerekkel. Bácsfeketehegyen egy magyar tagozat lesz
22 gyerekkel és egy szerb tagozat 18 gyerekkel. A kishegyesi iskolában is
nyílik szerb tagozat, amelynek létszáma 3 kisdiák. Az általános iskolákban,
mint ismeretes, az idén már második éve nem nyílik speciális tagozat. Azokat,
akiknél fogyatékot állapít meg egy szakbizottság, speciális iskolákba utalják,
Szabadkára vagy Verbászra.
2011. augusztus 24., szerda
ÖTNAPOS VARÁZSLAT
Kalandtúra a
Kaszálóban
A kishegyesi könyvtár és a Petőfi
Művelődési Egyesület sikeres tábort szervezett a gyerekeknek és fiataloknak
Varázshét a könyvtárban címmel. A programok nem csupán a könyvtárszobában
zajlottak.
Amit gyúrtak
kisütötték, és jóízűen meg is ették a gyerekek
A hét természetesen nem a
könyvekről szólt, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy minden nap kezdetén
felolvastak egy mesét is. A foglalkozás gombékszerek készítésével kezdődött,
amelyet Szöllősi Boglárka vezetett, kedden Kollár Ilona népművész vezetésével
kézműves foglalkozást tartottak, szerdán a parkban indiánosdit játszottak,
csütörtökön kalandtúrára mentek Linka Lenkével a Kaszálóba, pénteken pedig
Kenyérvarázs címmel tésztát dagasztottak és lepényt sütöttek Tumbász L.
Kornélia vezetésével. A szervezők egyértelműen sikeresnek ítélték meg a
vállalkozást, mert, mint mondták, a nyár ugyan tele van táborokkal (párhuzamosan
zajlott a kerámiatábor is) mégis mindig akad gyerek, aki az ilyenfajta
foglalkozásokat szereti, és kedvvel vesz részt a felkínált programokon. A hét
második felében már több mint húsz gyerek kapcsolódott be a munkába. A tábor
megszervezéséhez elegendő volt néhány támogató jó szándéka, és, hogy az előadók
önkéntesen, pénz nélkül vállalják a gyerekekkel való foglalkozást.
INTERETNO
2011. augusztus 24-én rendezték meg Szabadkán a Vajdasági Magyar Gyermek – Táncegyüttesek Bemutatóját az Interetno Festival 2011 keretén belül.
A zsűri tagjai Csasztvan András az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület elnöke, Matókné Kapási Julianna az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület alelnöke, Fitos Dezső koreográfus, táncművész és Kocsis Enikő koreográfus, táncművész voltak. Kilenc vajdasági településről tizenegy együttes vett részt a megmérettetésen. Néptánccsoportunk tagjai ezüstminősítést érdemeltek ki.
Petőfi Sándor Művelődési Egyesület – Kishegyes
Szalakóta Táncegyüttes
Patyerek Csaba – Kovács Hanna: Mezőföldi táncok
Művészeti vezetők: Patyerek Csaba és Kovács Hanna
2011. augusztus 17., szerda
HOGY TETSZIK A TÁBOR, HOGYAN TELIK A NYÁR?
MEGKÉRDEZTÜK A KISHEGYESI KERÁMIATÁBOR LEGFIATALABB RÉSZVEVŐIT
Szabó Némedi Róbert: – Nagyon
szeretek a táborban lenni, mert lehet díszeket, tányérokat és kosarakat
készíteni agyagból. Én idáig kosarat és tányérokat csináltam. Jó itt, mert sok
a gyerek és imádok táborokba járni. A nyaram jól telik, idáig voltam a temerini
állatkertben, a nagymaminál és a katekizáció-táborban. A tengerre nem mentünk
el.
Pravilović Marianna: – Nagyon
tetszik a tábor, mert szép dolgokat lehet itt készíteni. Csináltam már poharat,
vázát, tálcát és hamutálcát. Először készítettem ilyet, és nagyon tetszett az
agyagozás. Más táborban és a tengeren nem voltam, de a Dombos Festen sokszor.
Ott tetszettek az ételek, például a bab, és az is, hogy lehetett más
gyerekekkel játszani. A Tanyaszínház is nagyon jó volt.
Paróczi Elvira: – Tetszik itt a
táborban, mert sok mindent lehet csinálni. Gölöncsérkedtem, készítettem
agyagtányért, három hamutartót és festettem egy fél földgömböt. Az nagyon
érdekes volt, de sajnos széttört. A társaság is jó, vannak itt gyerekek
Bácsfeketehegyről és Topolyáról is. Nyaralni nem voltam, a Kátai-tanyán részt
vettem a Vöröskereszt táborban. Jövőre szeretnék eljutni a Szép Szó Táborba, s
a kerámiatáborba is eljövök, ha lesz.
Végső Vivien: – Nagyon jó itt
lenni a táborban, hiszen sok szép munkát csináltam. Szeretek kézműveskedni és
nagyon sokféle agyagtárgyat készítettem, például poharat és gyűrűt. Ha lesz,
akkor jövőre is el szeretnék jönni ebbe a táborba, mert a társaság is nagyon
tetszik. A nyár is nagyon jó, sokfelé fürödtünk, és voltam a feketicsi kézműves
táborban. Lehet, hogy az idén még elmegyünk a tengerre is, de ez nem biztos.
2011. augusztus 16., kedd
VARÁZSHÉT - SEMMIBŐL
A gyerekek Szöllősi
Boglárkával gombékszereket készítenek (fotó: Papp Imre)
Egyhetes délelőtti foglalkozást
szervez a kishegyesi gyerekeknek és fiataloknak a helybeli Petőfi Művelődési
Egyesület és a könyvtár. Mint Sz. Vörös Juliannától, a könyvtár igazgatójától
és Linka B. Gabriellától, az egyesület elnökétől megtudtuk, a két intézmény nem
pályázott erre a rendezvényre, saját erőből fogják megoldani. Az előadók
(Szöllősi Boglárka, ifj. Rácz József, Kollár Ilona, Linka Lenke és Tumbász L.
Kornélia) ingyen vállalták a gyerekekkel való foglalkozást, a napi néhány
narancsléről pedig az egyesület gondoskodik, s elő tudnak teremteni uzsonnaként
egy-egy lekváros vagy zsíros kenyeret.
AZ IRODALOM MEGISMERÉSE ÉS A VERSMONDÁS
Az előkészítő csoport
produkciója (fotó: Papp Imre)
Az élményszámba menő gálaműsorral,
a néhány nap alatt összeállított és betanult közös műsorszámokkal és egyéni
versmondással fellépő gyerekek és fiatalok ismét nemcsak azt bizonyították,
hogy kivételesen szépen tudnak szavalni, hanem hogy jó előadóművészek is: értik
a posztmodern verseket, és a gondolatokat továbbvíve hozzájuk tudják adni a
maguk élményvilágát is.
Ahogyan a tábor munkáját
összegezve Szatmári Melitta, a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének
alelnöke elmondta, az idén a kortárs magyar irodalom állt ugyanis a
középpontban, s az ebből az anyagból készített összeállítások és versek
élvezhetőek, érthetőek voltak mindenki számára. A táborban ezúttal is kor
szerinti csoportokban folyt a munka, összesen négy csapatban, s ezeken belül
bonyolították le a házi versmondó bajnokságot is. Mindenképpen dicséretet
érdemelnek a tábor vezetői, Molnár Róbert, Raffai Ágnes, Pál Ágnes, Bori
Viktor, Fekete Ágnes, Barta Júlia, Szatmári Melitta, Simonyi Lili, Krekity Olga
és Hajvert Ákos. A középső csoport József Attila verseiből készített
összeállítást: árnyjáték segítségével vizualizálta a verseket. Az előkészítő
csoport, amelynek tagjai most fejezték be az általános iskolát, Ágai Ágnes,
Orbán Ottó, Varró Dániel, Radnóti Miklós, Nádas Péter, Terék Anna, Buda Ferenc
és mások verseiből és prózájából állította össze műsorát. Az ifjúsági csoport
kortárs írók és költők szerelmes szövegeit dolgozta fel Bori Viktor
vezetésével. A zárónapot megelőzően bonyolították le a tábor házibajnokságát, s
ezen a kiscsoportban Lahos Igor, a középső csoportban Csikós Dániel, az
előkészítő csoportban Péter Lea, az ifjúsági csoportban pedig Farkas Beatrix
volt a legjobb.
Az ifjúsági csoport
műsorszáma
A műsor végén a szervezők
köszönetet mondtak a támogatásért a Magyar Nemzeti Tanácsnak, a Bethlen Gábor
Alapkezelő Zrt.-nek és a Nemzeti Kulturális Alapnak, valamint azoknak a
vállalkozásoknak, amelyek hozzájárultak a tábor sikeréhez.
A KERÁMIA HÁROM NAPJA
Folyik a lelkes alkotómunka
(Fotó: Lakatos János)
Kishegyesen tegnap kezdődött el
és szerdáig fog tartani a nagy hagyományú Dévity Imre Kerámiai Művésztelep
nyomán szerveződő kerámiatábor. A háromnapos rendezvény fő szervezője Szalma
István, a tábor művészeti vezetője pedig Csernus László kerámiaművész, de a
munkában aktívan részt vesz Cservenák Erzsébet és Marković Radmila nyugalmazott
rajztanárnő is. A kerámia varázsa több mint 30 általános iskolást és
középiskolást, valamint lelkes amatőr keramikust vonzott a táborba. A részvevők
agyagoznak, festik és mázzal vonják be a kész alkotásokat, sőt korábban készült
műveket is most égetnek ki és festenek be. A szervezőktől megtudtuk, hogy a jó
hangulatban zajló tábort a kishegyesi helyi közösség és az önkormányzat
támogatja.
2011. augusztus 11., csütörtök
VARÁZSHÉT A KÖNYVTÁRBAN
A jövő hétfőtől péntekig, vagyis
augusztus 15-étől 19-éig mindennap 9 órától 12-ig a kishegyesi Petőfi Sándor
Művelődési Egyesület és a helybeli könyvtár Varázshét címmel játékos
foglalkozásokat szervez a gyerekek és a fiatalok számára. Hétfőn gombékszereket
készítenek Bogival, azzal a feltétellel, hogy hozniuk kell magukkal
felhasználható régi ruhadarabot és néhány gombot a nagymama varrókészletéből.
Kedden kézvarázs lesz Ilus nénivel, szerdán indiánvarázs a parkban, csütörtökön
kalandvarázs Lenkével, pénteken pedig kenyérvarázs Nellivel. A szervezők minden
érdeklődőt szeretettel várnak. Bővebb tájékoztatást a könyvtárban kaphatnak.
KÖZÉPPONTBAN A NYELV ÉS A VERS
Szerepjáték Fekete
Ágnes vezetésével (fotó: Papp Imre)
23. táborát tartja a héten a
kishegyesi Kátai-tanyán a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesülete Szép Szó
Műhely címmel. Az egyesület korábban évente két tábort szervezett: egyet
nyáron, rendszerint a Kátai-tanyán, egyet pedig télen, többnyire a bácsfeketehegyi
kultúrotthonban.
Hajvert Ákos
– Az utóbbi két évben sajnos nem
tudtuk megszervezni a téli táborainkat, de nem mondtunk le róluk, mert szükség
van rájuk, bár azokra renszerint kevesebben jelentkeznek. Itt pontosan negyven
gyerek van jelen, s tíz vezető pedagógus foglalkozik velük. A
versfeldolgozásokat illetően a kortárs mai magyar lírát és prózát céloztuk meg.
Kivétel a középső csoport, amelyet Molnár Róbert vezet. Ők József Attila
verseiből készítenek árnyjátékos feldolgozást. Ezt majd a vasárnapi gálaműsoron
mutatják be. A kis- és a nagycsoport drámafelkészítésével Fekete Ágnes és Bori
Viktor budapesti drámatanár foglalkozik, a nyelvgyakorlatokat Pál Ágnes vezeti,
Raffai Ágnes felügyelete mellett pedig a kortárs költők verseiből készítenek jelenetsorokat
– hallottuk Hajvert Ákos táborvezetőtől, a VMVE elnökétől.
A tábor előkészítésekor
meghirdették az énekelt vers kategóriát is.
Pál Ágnes logopédus
beszédtechnikai gyakorlatot tart
– Ketten hoztak hangszert, van
egy tamburánk és egy szintetizátorunk is, ezért úgy határoztunk, hogy a
zenészek majd a feldolgozásokat kísérik, amikor arra szükség mutatkozik, s
ezzel egészítik ki a produkciókat. Egyébként minden este megtanulunk egy
népdalt, mert ez is szerves része nemzeti kultúránknak. Kemény munka folyik,
ezért próbálunk egy kicsit lazítani. Minden este legalább egy órát játszunk
együtt. Pénteken tartunk egy vetélkedőt Kishegyesről, de a táborozók előtte
persze lehetőséget kapnak, hogy a faluban sétálva gyűtsenek adatokat.
Megnéztünk egy filmet is, amelyet Pataki András rendező hozott nekünk. A héten
Szöllősi Boglárka is tart egy előadást az öltözködésről, a ruházat és a színek
jelentéséről. Ezek nagyon fontosak lehetnek a pódiumjátékok kialakításakor.
Csütörtökön este 21 órakor Pál Ágnes és Raffai Ágnes bemutatja a Beépített
holmik című pódiumjátékot, s ezen szívesen látunk mindenkit, aki eddig nem
látta a produkciót. Szombaton tartjuk a házibajnokságot, este pedig tábortűzzel
és szalonnasütéssel búcsúzunk a tábortól – mondta Hajvert Ákos.
A tábor igazából a vasárnap 11
órakor kezdődő gálaműsorral zárul, amelyen négy csoport mutatkozik be, sőt a
versmondó házibajnokság győztesei is előadják nyertes szavalataikat.
2011. július 23., szombat
SPORTSZEREK AZ ISKOLÁKNAK
Pénteken délelőtt Kishegyesre
látogatott Csíkos János, a tartományi ifjúsági és sporttitkárság segédtitkára.
Csíkost először Csóré Róbert polgármester és ifj. Juhász Bálint, a polgármester
tanácsadója fogadták, majd közösen körbejárták a kishegyesi, a bácsfeketehegyi
és a szikicsi általános iskolákat. Nem üres kézzel érkeztek, ugyanis a község
és a tartományi titkárság közösen vásároltak sportfelszerelést a község iskolái
számára. A projektum keretösszege 600 ezer dinár volt, és amint ifj. Juhásztól
megtudtuk, a sportszerek listáját az iskolák tornatanáraival közösen állították
össze. A szerek között található háló, labdák, bordásfal, nyújtó, mezek, stb. A
vásárlás közbeszerzés útján valósult meg, az átadásról pedig az iskolák igazgatói
és a segédtitkár szerződést írtak alá.
Csíkos a projektum kapcsán
elmondta, hogy szerény pénzeszközök állnak a titkárság rendelkezésére, ezért
döntöttek úgy, hogy a községgel közösen, fele-fele arányban támogatják a
sportszervásárlást. A tartomány decemberben írta ki ezt a pályázatot, és
sajnálattal tapasztalták, hogy anyagi gondok miatt több önkormányzat nem
jelentkezett rá – tudtuk meg a segédtitkártól, aki arról is beszámolt, hogy sok
helyen gondot okoz a sportszerek hiánya.
– Nagyon sok iskolában vagy nincs sportfelszerelés, vagy van felszerelés, de sajnos életveszélyes. Remélem, hogy minél több ilyen akciónk lesz és felújíthatjuk az iskolákat – nyilatkozta Csíkos.
– Nagyon sok iskolában vagy nincs sportfelszerelés, vagy van felszerelés, de sajnos életveszélyes. Remélem, hogy minél több ilyen akciónk lesz és felújíthatjuk az iskolákat – nyilatkozta Csíkos.
2011. július 22., péntek
ÖNKÉNTESSÉGRŐL, PÁLYAVÁLASZTÁSRÓL, FÜGGŐSÉGEKRŐL
A tábor részvevői a
tanya amfiteátrumában (fotó: Papp Imre)
Először tartják meg Kishegyesen,
a Kátai-tanyán nyári táborukat a Vöröskereszt észak-bácskai szervezetei. Ez a
szervezetek 16. tábora, az előző 15-öt mind Magyarkanizsán szervezték meg, s a
Tisza-partján sátoroztak a földerítőkkel.
– Annak is megvolt a maga
varázsa, de úgy gondoltuk, most változtatunk, ezért a Kátai-tanya mellett
döntöttünk. Korábban más táborokkal voltunk itt, és a gyerekeknek nagyon
tetszett a környezet meg az étel is. Meg kell mondanunk, hogy az itteni
körülmények valóban jobbak, és ennek köszönhetően rendezettebb feltételek
mellett tudunk dolgozni – mondta el Krizsán Vilmos, a tábor vezetője,
az adai Vöröskereszt titkára. A táborban 48 gyerek van, a nevelőkkel együtt a
létszám 54.
– A gyerekek Adáról,
Zentáról, Topolyáról, Magyarkanizsáról, Szenttamásról és Kishegyesről
érkeztek, vagyis ezekből a községekből, de valójában több mint 15 településről
valók. A topolyaiakkal van két szegedi fiatal is, így akár nemzetközinek is
nevezhető a tábor. A programok a Vöröskereszt működéséhez igazodnak, a fiatalok
megismerkedhetnek a szervezet történetével, feladataival és alapelveivel. Nagy
figyelmet fordítunk az elsősegélynyújtásra, mert ez az a tevékenység, amellyel
a leggyakrabban találkozhatnak. Beszélgetünk a pályaválasztásról is, mivel
felsős korosztályról van szó, sőt szólunk majd az emberkereskedelemről, a
szervkereskedelemről, a függőségi betegségekről, valamint az
egészséges életmód kialakításáról. A függőséggel kapcsolatban a szabadkai
Hosana intézet növendékei mesélik el tapasztalataikat. Az a legjobb, ha a
fiatalok társaik tapasztalatából szűrik le a tanulságokat – mondta a
táborvezető, majd hozzáfűzte, hogy az előadók többsége a szervezet
tisztségviselői közül kerül ki, akiknek nem kell fizetni, és ezzel is pénzt
takarítanak meg.
– Nehezen jött össze ez a
tábor. A hat községbeli Vöröskereszt szervezetein kívül a tartományi szervezet
is támogatott bennünket, s jelentős támogatásra számítunk a Tartományi
Egészségügyi Népjóléti és Népesedési Titkárságtól, amely nemrégiben írta ki
pályázatát. Némi részvételi díjat is szedtünk a gyerekektől, az élelem jó
részét sikerült kompenzációban megoldani és az önkormányzatok is segítettek.
Javasolták azt is, hogy csatlakozzunk a zombori vagy a verseci táborozáshoz, de
úgy gondoltuk, hogy legjobb lesz, ha önálló tábort szervezünk – mondta Krizsán
Vilmos.
Az idei év az önkéntesség éve, s
a táborvezető szerint éppen ez a tábori munka legjelentősebb része: az önkéntes
munkára való felkészítés. Mint mondta, ez a Vöröskereszt munkájának a lényege,
hiszen a szervezet minden tevékenységi formája ezen alapul.
2011. július 19., kedd
A nemzeti konyhák ízei - Jól sikerült családi nap a Hegyalja utcában a kishegyesi Női Fórum szervezésében
Az ételosztásig megéhezett a
társaság.
Kishegyesen lassan
hagyománnyá válik, hogy júliusban az egyik hétvégén a Női Fórum
családi napot szervez, amelyen a gyermekcsalogató programokon kívül hangsúlyos
szerepet kapnak a nemzeti konyhák bemutatói. Az idén – mint Zsidai Erzsébet
főszervező, a szervezet elnöke elmondta – a részvevők ízelítőt kaphattak a
magyar, a szerb, a montenegrói és a roma konyhák hagyományos ételeiből. A
rendezvény magyarországi vendégei az ásotthalomiak voltak, akikkel az egyesület
évek óta szoros kapcsolatot tart fent. Az esti kóstolóra készült például
kolbászos krumplipaprikás, túrós gibanica, bográcsban főtt montenegrói
különlegesség, cigánypecsenye és bodag, valamint babgulyás csülökkel, csemegének pedig briós.
Mindenki találhatott tehát valami kedvére valót. A kóstolóig a gyerekek
kedvükre labdázhattak, bújócskázhattak, vagy bekapcsolódhattak a kézműves
munkába, melynek keretében a kosárfonással ismerkedhettek meg. A Női Fórumnak a
rendezvény megszervezésében a kishegyesi helyi közösség, a Dombos Polgárok
Egyesülete, a szikicsi Tri Sorele nőszervezet és a Kishegyesi Fejlesztési
Társulás segített.
A kosárfonást próbálgatják a
legkisebbek.
2011. július 11., hétfő
EMLÉKEZÜNK
Csütörtökön, július 14-én,
19 órai kezdettel
alkalmi műsor keretében emlékezünk
a Hegyesi csatára
a nyugati temetőben.
Mindenkit szeretettel várunk!
2011. július 7., csütörtök
DOMBOS IRODALOM
Kishegyesi irodalmi tábor
A Rituális labdajátékok bemutatója (A képen: Szerbhorváth György, Aaron Blumm, Terék Anna és Benedek Miklós)
Kishegyesen másodízben megrendezésre került a dombosi irodalmi tábor, ahol többek között a Híd Kör egy része is jelen volt. A sok érdekes és izgalmas irodalmi műelemzés és „fejtágítás” mellett, könyvbemutatókra, irodalmi beszélgetésekre is sor került neves írókkal, költőkkel és irodalomtudósokkal. Mindemellett esténként fergeteges koncertek és bulik voltak, de volt ott bohémtérkép – amely segítségével a látogatók tájékozódni tudtak a különböző helyszínek között –, bohémital, bohémkaja is. A táborról részletesen Berényi Emőke, a Híd Kör tagja írt.Irodalom kacsazsírból
DOMBOSI IRODALMI TÁBOR
Kedd hajnalban újra Csépe Imre kísértete vette át az irányítást Kishegyes szellemi aurája felett, véget ért ugyanis a lassan hagyományossá váló dombosi irodalmi tábor: a négynapos fejtágításban megfáradt táborozók az utolsó estén a Hands up! világzenéjére és a Lábos Electric Orchestra pajtamuzsikájára engedhették szabadjára a művészetfogyasztás közben felgyülemlett energiáikat. A mintegy harmincfős, főként az újvidéki Magyar Tanszék hallgatóiból és frissen végzett diákjaiból verbuválódott csoportnak két fiatal teoretikus tartott szemináriumokat a Dombos Cafféban, vagyis az Ady Endre Kísérleti Általános Iskola udvarán és galériájában: a tanult kollégám szavaival élve „elegáns és szellemileg lenyűgöző” Vári György , aki a kortárs magyar dráma kiemelkedő teljesítményeiről, így többek között Spiró György, Térey János és Borbély Szilárd darabjairól értekezett, valamint az elsősorban vizuális kultúrával foglalkozó Gaborják Ádám , aki egy-egy problémakört (mint a női irodalom, a poszthumanitás vagy a medialitás) felvázolva mutatott rá a líra és a próza legújabb jelenségeire, az evés kapcsán például Parti Nagy Lajos és Cserna-Szabó András novelláiból kiindulva.
Néhány vendégelőadó is letelepedett a részvevők közé, az iskolaudvarban elhelyezett szalmabálákra: Turi Tímea a tárcairodalomról tartott ismertetőt, Végel László pedig a naplóírás fontosságára hívta fel huszonéves hallgatósága figyelmét. Mint mondta, az éppen aktuális politikai garnitúra minősítette már őt kispolgári nacionalistának és fésületlen balliberálisnak is, s a napló segített neki abban, hogy ellenőrizze: mindettől függetlenül még megvan a gerince. A pénteken este felolvasó Kemény István Márai Sándor-díjas költő és író is ennek a bizonyos hitelességnek a megőrzésére figyelmeztetett, különösen, mikor szóba került nagy port kavart március 15-e alkalmából készített, a hazafias versírási tradíciót visszavonó verse, a Búcsúlevél, melyben megszólítottjáról, az „édes hazáról” provokációképp azt írja: „Gonosz lettél, vak és régi, / egy elbutult idegen néni, / aki gyűlöletbe burkolózva még / ezer évig akar élni.” Persze nem csak lelkiismereti kérdésekről volt szó az irodalmi beszélgetések alatt: Kollár Árpád például az érettség elérésének szükségességéről szólt; Nemes Z. Márió a tőle megszokott kántálással adta elő verseit a testköltészet körében mozgó, torz figurákat felvonultató második kötetéből, aBauxitból; Tallér Edina a kreatívírás-tanfolyamok abszolút befutójaként mutatta be A húsevő című novellagyűjteményét; a nemrégiben Déry Tibor-díjjal kitüntetett Szvoren Edina „keserű orvosságából”, az idei év legsikerültebb debütkötetének tartott Pertu című könyvéből szemezgetett; Aaron Blummtól egy tőle szokatlan, már-már szentimentális példázatot hallottunk a szerelem erejéről, meg egy szintén meghatót saját szétcsúszásáról;Orcsik Roland többek között a Mahlerhez fűződő viszonyáról szólt legújabb verseskötete kapcsán; Vladimir Kopicl,Srđan Srdić és Siniša Tucić a Kikinda Short fesztiválról érkezve a szerb próza helyzetéről beszélt; Vickó Árpád a fordítás nehézségeiről, nem mellékesen Esterházy fordítók iránti kedvességéről mesélt; Darvasi László méltán hasonlította össze szülőfaluját, Törökszentmiklóst az abszolút igazság és a helyi alkoholisták világhírű találkozási pontjának, a Pöndöl kocsmának otthont adó Kishegyessel (mondván: „Itt is az van, ami nálunk: semmi!”). Bár a programban szerepelt, a művészet és a társadalmi felelősségvállalás összefüggéseiről is faggatható Lovas Ildikó végül lemondta a fellépését, helyette Forgách András, az Élet és Irodalom vitriolos tollú színikritikusa, író, műfordító szórakoztatta a közönséget a tavalyi idény legjobb magyarországi színházi előadásairól szóló beszámolójával.
Nemcsak egyes szerzők, hanem irodalmi csoportosulások is megmutatták magukat, így a Híd KörRituális labdajátékok című antológiájának szerzői (Terék Anna, Benedek Miklós, Szerbhorváth György), az Ex-SymposionPizsama számának összeállítói (Józsa Márta, Rajsli Emese, Mesés Péter, Keresztury Tibor) a főszerkesztő, Bozsik Péter felkonferálásával, a József Attila Kör tagjai (Benedek Anna, Deres Kornélia, Szabó Marcell) az elnök, Balogh Endre vezényletével, valamint a librarius.hu körtárs irodalmi univerzum csapata (Hartay Csaba és Bakos András). A szervezők a más művészeti ágak iránt érdeklődőkre is gondoltak: volt több színielőadás (Krizsán Szilvia De ki viszi haza a biciklit? című „stand up tragikomédiája”; Pál Ágnes és Raffai Ágnes Beépített holmik című színpadi lírája, továbbá a Szent Genéziusz Kultúrkommandó Csapdája), sőt egy képregény-kiállítás is a Symposion szerzőitől, és persze minden nap hajnalig lehetett bulizni a Dombos Fest after partyján Pionir 10, Defa és Fman, DJ soup-O-lizer, a Hands up! és a Lábos Electric Orchestra zenéjére.
A múlt héten a szervező, ifj. Virág Gábor úgy nyilatkozott, szeretné, ha a jövendőbeli értelmiség nem formális továbbképzésének fontos pontjaként tekintenének erre a rendezvényre, s most, a tábor végeztével úgy hiszem, ezt sikerült is megvalósítani. A kurzusok alatti beszélgetéseken ugyan nem alakult ki konstruktív vita, de hát – mint az az utóbbi időben bebizonyosodott – az érvek ütköztetésének kultúrájában a vajdasági magyarság eddig sem jeleskedett. Amit ezek az egyetemisták mégis a magukévá tehettek, az a többszempontú látásmód és a nem csupán szakmai nyitottság, ami különösen jelentős a pályakezdésnél. Jövőre remélhetőleg sokan meg mernek majd szólalni, hogy elmondják a véleményüket, és akkor talán abban is hihetünk, hogy nem maradunk a Bólogató Jánosok társadalma. Addig is maradnak az idei emlékek a sok íróról, költőről és a radioaktív kacsazsíros kenyérről. Na, és ismét jön Csépe Imre meg az ebéd után horkolók...
Berényi Emőke
(forrás: http://www.magyarszo.com//fex.page:2011-07-07_Irodalom_kacsazsirbol.xhtml)
2011. június 22., szerda
2011. június 13., hétfő
2011. június 8., szerda
GYÓGYÍTOTTAK A GYEREKEK
Beszélgetés Sipos Julianna kishegyesi nyugalmazott
testnevelő tanárral a pedagógusok napja alkalmából
Az én szememben akkor nő meg egy
tanár ,,becsülete'', akkor válik igazi tekintéllyé a pedagógus, ha egykori
diákjai a szívükbe és emlékezetükbe zárják. Alkalmi interjúalany után kutatva
így ajánlották figyelmembe a volt tanítványok Sipos Julianna testnevelő
tanárnőt és volt osztályfőnököt, aki mellesleg még ma is serényen dolgozik
azon, hogy népszerűsítse és megszerettesse az egészségmegőrző testmozgást - a
felnőttekkel.
- Bennem egyáltalán fel sem merült a kérdés, hogy mi
leszek, ha nagy leszek - kezdi vázolni pályafutását vendéglátónk, aki friss
epeműtéte ellenére is ragyogó, életvidám mosollyal fogad bennünket. - Mivel
hadilábon álltam a matekkal, tudtam, hogy a szabadkai tanítóképzőbe iratkozom -
mondja nevetve, aztán hozzáfűzi:
- Komolyra fordítva a szót... Negyedikes korom óta
rendszeresen kézilabdáztam (akkoriban nagyon erős csapata volt Kishegyesnek!),
és amikor felépült a faluban a medence, az úszóedzések is életem részévé
váltak. Noha a nyelvek is érdekeltek, Csúz János tanító bácsi sugallatára mégis
a szabadkai tanítóképzőt választottam, mert ott már Ladóczky János kezei alatt
fejlődhettem tovább, s válhattam a Spartak klub tagjává. Mivel Kishegyesen
akkor még nem volt testnevelő tanárnő (a tanítóképzőben pedig még nem volt
szakosítás), az is gyorsan egyértelművé vált a számomra, hogy folytatnom kell a
tanulmányaimat, annál inkább, mert ösztöndíjat is kaphattam, s ez esetemben nem
volt mellékes, hiszen szegény családból származom. Édesapám a szikicsi malomban
dolgozott, édesanyám pedig háziasszony volt. ,,Késői költés''-ként születtem
meg, és maradtam egyetlen gyermekük.
- Milyen fordulatot hozott az életében Újvidék és a
testnevelési főiskola?
- Hogy őszinte legyek... A szabadkai tanítóképző nekem
olyan jó alapokat adott, hogy a főiskolát játszi könnyedséggel vettem.
Nagyszerű oktatóim, nevelőim voltak, és a módszertani tudnivalókat én már itt
elsajátítottam. Szabó Erzsébet tornatanárnőnket például nagyon kevesen kedvelték,
mert sokat kiabált, de én ma is hálával gondolok rá, hiszen tőle úgy
megtanultam a bukfenc, a cigánykerék (és hogy ne soroljam tovább!) tanítási
módszertanát, amivel a többiek a főiskolán igencsak sokáig küszködtek. A
negyedik-ötödik évünk pedig rendszeres hospitálással telt el, tehát remek
pedagógusoktól leshettük el az órák felépítési módját és egyáltalán a
gyerekekkel való bánásmódot. A főiskola tehát inkább a szakképesítés, a diploma
végett volt fontos a számomra, mert pályámat nem osztálytanítóként, hanem
testnevelő tanárnőként kezdhettem el 1970-ben, az ,,anyaiskolámban'',
Kishegyesen, és 35 év után innen mentem nyugállományba 2006-ban.
- Mint osztályfőnök hány nemzedéket kísért ki? Kik
maradtak meg az emlékezetében?
- Ha jól számolok, akkor nyolc generáció nőtt fel a
kezem alatt. Mindegyikhez fűznek valamilyen emlékek. A 60-as nemzedékkel
kezdtem a pályámat, a 77-esek voltak a legvagányabbak. Jaj, de sok borsot
törtek némely tanárok orra alá, de én mintaórákat tarthattam volna velük! Egeret
dugtak a történelem szakos fiókjába, a naplóban jegyet hamisítottak
matematikából... De ahogy véghez vitték ezeket a csínytevéseket, rögtön
szaladtak hozzám, és mindent bevallottak. Aztán együtt izgultunk, mi sül ki az
egészből, mert megígértem nekik, hogy nem árulom be őket. Így igaz,
cinkostársuk lettem, nem veszíthettem el a bizalmukat. Persze a ballagás után
már elmeséltem a kollégáknak a dolgokat, és jókat kacagtunk... A 69-es nemzedék
volt a legerősebb, az osztály háromnegyede egyetemi végzettséget szerzett. A
2000-ben érettségizők, a ,,néptáncos brigád'', szinte valamennyien a Rizgetős
tagjai úgy a bőröm alá bújtak, hogy a lányok még nyolcadikos korukban is az
ölembe ülve mesélték el élményeiket...
- A rossz tanulók éppúgy jó szívvel emlegetik, mint az
eminensek. Mi volt a titka? Mivel szelídítette meg őket?
- Nincs itt semmiféle titok. A gyerekeket szeretni
kell. És én imádtam őket. Mint minden embernek, nekem is voltak a
magánéletemben válságok, mélypontok, de ha bementem a tornaterembe, minden
problémámat a küszöbön hagytam. A gyerekek gyógyítottak ki minden búból-bajból.
Persze az igaz, hogy amikor megkaptam egy osztályt, rögtön rövidre fogtam a
kantárszárat, hogy ne szaladjon szét a ménes, de később fokozatosan lazítottam
is a szorításon. Aztán mivel tornatanárnőként nemigen jutott idő a szóbeli
kommunikációra, különféle kirándulásokat szerveztem, s azokon közelebbről
megismerhettem őket. Kerékpártúrák, szánkózások, sátorozás a Kaszálón,
sütés-főzés nálam az udvarban..., ezek mind nagyon szép emlékek maradtak. A
hatodik osztályosokat rendszeresen vittem egyhetes sátortáborba Vrdnikre,
Topolyára, ahol medence volt, hogy megtanítsam úszni őket. Nyaranta nevelőként
dolgoztam a Kekec gyermeküdülő Sveti Martin-i központjában, télen síoktatóként
kísértem őket ide-oda, évközben a tanítási óráimon kívül a kézilabdázókkal
foglalkoztam - egyszóval nálam a gyerekekkel való törődés nem fejeződött be
évzáráskor vagy a csöngetéssel és a szünetekkel. A munka mindig örömet
szerzett, de aztán a jóba is belefáradhat az ember. Meg a helyünket is át kell
adni a fiataloknak.
- De amint hallottam, nyugdíjasként sem ül tétlenül. Testnevelő edzéseket, rekreációs órákat tart a felnőtteknek...
- De amint hallottam, nyugdíjasként sem ül tétlenül. Testnevelő edzéseket, rekreációs órákat tart a felnőtteknek...
- Valamikor 15 évvel ezelőtt pattant ki az agyamból ez
az ötlet, és az akkori iskolaigazgató jóvá is hagyta. Nőknek szerveztem meg,
kismamáknak, családos fiatalasszonyoknak, középkorúaknak, de végeredményben
nincs korhatár. Ez nem aerobik, hanem egészségmegőrző, kondicionáló testedzés.
Amíg tart a tanítási év, mi is hetente kétszer összejövünk. Aztán ez alapot
nyújt a további ismerkedéshez, barátságkötéshez is.
- Nem hiányzik az iskolai zsibongás?
- A zaj nem, de hogy reggel elinduljak valahová,
elmenjek a boltba, a trafikba, a postára, az szinte kötelező. Az idősebb fiam
és a három unoka Magyarországon él, az itthon maradt fiatalabb fiamnak még
nincs családja, a férjem meghalt... Tehát mi tagadás, néha magányosnak érzem
magam. Régebben utazgattam, meg magam is szerveztem külföldi városnézéseket a
Domus utazási iroda révén, de ebben a mai szegénységben ez is elmaradt. Vettem
hát komputert, és esténként csevegek a világban szétszórt barátaimmal,
tanítványaimmal, levelezgetek, meg sokat olvasok. Mivel a térdem is kezd
csikorogni, úgy látszik, ez a végső figyelmeztetés - odafentről! - , hogy most
már tényleg pihennem is kell.
Krekity Olga
2011. június 4., szombat
ELBALLAGTAK...
Méltán lehetünk büszkék
diákjainkra, hiszen kiváló eredményeket értek el, nem csak itthon, hanem
külföldi versenyeken is. Tantestületünk különdiplomával jutalmazza
teljesítményüket, munkájukat, szorgalmukat, kitartásukat.
Különdiploma
- Barna Zsanett zeneművészet
- Burján Laurita zeneművészet
- Govorcsin Nikoletta zeneművészet
- Hajagos Tamás testnevelés
- Jovanović Margaretta zeneművészet
- Kancsár Klementina zeneművészet
- Malecki Srđan testnevelés
- Nyírádi Dianna zeneművészet
- Stević Marina zeneművészet
- Vajda Boglárka zeneművészet
- Vörös József testnevelés
- Zelenka Daniella magyar nyelv
- Zorad István képzőművészet
- Hegedűs Klaudia zeneművészet, testnevelés
- Katona Nóra zeneművészet, testnevelés
- Kőműves Noémi kémia, magyar nyelv
A 2010/2011-es iskolaévben 12
Vuk-díjas diákkal büszkélkedhetünk. Az iskola által ajándékozott könyvcsomag
mellé járt a Helyi közösség ajándéka, valamint egy budapesti egyhetes
kirándulás is, a kishegyesi könyvtár pedig egy éves tagsággal jutalmazta meg
legjobb diákjainkat. Köszönet érte.
Vuk-díjasaink több különdiplomát is kaptak:
1. Csernus Boldizsár képzőművészet
2. Papp Annamária zeneművészet
3. Petrás Tibor kémia
4. Kovács Viktor matematika
5. Csáki Henrietta zeneművészet,
biológia
6. László Andor magyar nyelv,
képzőművészet, matematika
7. Keszeg Karolina zeneművészet, kémia,
biológia, testnevelés
Következzenek
a legjobbak között is a legjobbak.
Kalmár Heléna nem csak nyelvekből,
különösen német nyelvből teljesített kiválóan, hanem egyéb tantárgyakból is
igyekezett mindig a legjobbat nyújtani, a maximumot elsajátítatni. Rendkívül
fejlett igazságérzetével mindig a gyengébbek pártján állt, példát mutatott. Az
iskolakórus oszlopos tagja, az osztályközösség szíve-lelke. Különdiplomát
kapott magyar nyelvből, biológiából, zeneművészetből, német nyelvből. Heléna
időközben sikeresen felvételizett a Kosztolányi Tehetséggondozó Gimnázium német
szakára.
Dudás Virág Ervin még pici korában
beleszeretett a hegedűbe, és a hegedűvirtuozitását szinte a tökélyig
fejlesztette. Több rangos szerbiai és nemzetközi versenyen maximális pontszámot
ért el hegedűjátékával. Emellett iskola kötelezettségeit sem hanyagolta el,
mindig elébe ment a feladatoknak. Zeneiskolai teljesítményével párhuzamosan az
iskolában is kiválóan teljesített. Méltán lett a Zenedében a Generáció diákja.
Gratulálunk a díjhoz! Természetesen különdiplomát kapott zeneművészetből. Ervin
időközben sikeresen felvételizett az újvidéki Zenede hegedű szakára.
Az idei évben
3 kiemelkedő díjat osztottunk ki, a megszokottól eltérően. Szeretnénk, ha ez
hagyománnyá válna.
Iskolánk sok
sportolóval büszkélkedhet. Fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek hasznosan töltsék
el szabadidejüket, csapatban gondolkodjanak, levegőn legyenek, egészséges
életet éljenek. Nem véletlen, hogy tornatermünk, kézilabdapályánk állandóan
foglalt. A generáció sportolója díjat egy olyan diákunk érdemelte ki, aki
mindig bizonyított. Tudásával és sportszerűségével is. Nem csak a csapatsportok
és az atlétika kiváló művelője, de rendkívül érett és tudatos módon viszonyul a
tudásszerzéshez is. Egyaránt tehetséges a természettudományokban és a
nyelvekben. Udvarias, illemtudó. Tanárai és tanulóink körében rendkívül
népszerű, aki nem csak önmagáért, hanem a tágabb közösségért is tud tenni, mert
megvan hozzá minden adottsága, szellemi, lelki és testi ereje.
Különdiplomát
kapott testnevelésből, zeneművészetből, matematikából és kémiából.
A generáció
sportolója, akinek jutalma egy belépőjegy egy általa választott budapesti
focimeccsre: Dudás Dániel.
Az idei évben
először adjuk át az Ady Endre-díjat is. Ezen elismerést az a kimagasló tehetség
kapja, akire legtöbbet számíthattunk, aki a legtöbbet tette iskolánkért, akit
bármikor megkérhettünk, teljesítette a rá bízott feladatokat. A 8.a osztály
lelke, aki nagyon sok mindent tud párhuzamosan végezni. Kiválóan szaval, prózát
mond, énekel, táncol, zongorázik, teszi mindezt olyan természetességgel, ami
már szinte a professzionalizmus határát súrolja. Rendkívül színes
egyéniség. Különdiplomát kapott
zeneművészetből, magyar nyelvből, angol nyelvből. Iskolánk történetében először az Ady
Endre-díjat Patyerek Réka kapja.
Jutalma: 1 éves bérlet a szabadkai Népszínházba. Réka időközben sikeresen
felvételizett a Kosztolányi Tehetséggondozó Gimnázium angol szakára.
Iskolánk legjobb diákja, aki bizonyított magyar, földrajz, történelem,
angol és matematikaversenyen, de említhetjük az éneklést, a néptáncot, a focit,
mindamellett naponta több órát fuvolázik. Nem is értjük, hogyan győzi idővel.
Felelősségteljes, illemtudó, tájékozottsága rendkívül szerteágazó, minden
érdekli, van véleménye, rendszeres, szorgalmas, naprakész. Társainak segít,
ahol, és amiben tud. Különdiplomát
kapott zeneművészetből, földrajzból, történelemből, matematikából, angol
nyelvből, testnevelésből és magyar nyelvből. Jutalma: belépőjegy egy budapesti
focimeccsre, valamint 1 éves bérlet a szabadkai Népszínházba. A generáció diákja: Csőke Márk. Márk
időközben sikeresen felvételizett a Kosztolányi Tehetséggondozó Gimnázium német
szakára.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)



