HEGYESI LITERATÚRA

HEGYESI literaTÚRA

Szeptember 28-án az Aranyeső prózamondó verseny döntőjével kezdődött a műsor. Még ezen a napon 19 órakor kezdődött az Irodalmi randevú...

 Kishegyesen, Csépe Imre író és költő halálának évében, már 1972-ben megszervezték a Csépe Imre Emléknapokat. Minden évben szeptember végén megemlékeztek kezdetben csak a költő és író munkásságáról kiváló műelemzők, pl. Dr. Czine Mihály Magyarországról, Dr Bori Imre az újvidéki Magyar Tanszékről, és még sokan mások. Később kiszélesedett a kör, és ismert költők és írók is napirendre kerültek. Pár évre rá, bevonták a kishegyesi és bácsfeketehegyi tanulókat a műsorba szavaló verseny és prózamondás keretén belül. Három kategóriában mérettették meg magukat a tanulók: harmadik és negyedik osztályosok, ötödik és hatodik osztályosok, a legidősebbek a hetedik és nyolcadikosok. A három kategória első helyezettjei az ünnepi tudományos értekezés előtt elmondták verseiket vagy a szöveget.

 A Csépe Imre Emléknapok felvette a HEGYESI liera TÚRA nevet, így a folytonosság megmaradt. A fiatal generáció újabb, és jó ötletekkel kiszélesítette az ünnepséget.

 Az idén is a legifjabb generációval kezdődött a rendezvény. Szeptember 28-án az Aranyeső prózamondó verseny döntőjével kezdődött a műsor. Még ezen a napon 19 órakor kezdődött az Irodalmi randevú. Vendégeink Deissinger Ákos és Terék Anna randevúztak, ugyanis Terék Annát faggatta Deissinger Ákos Anna irodalmi munkásságáról. Élvezetes volt hallgatni a két fiatal beszélgetését. Anna nagyon szépen beszélt saját alkotásairól, kedvesen, mosolyogva, semmi politizálással.

 Szeptember 29-én 19 órakor kezdődött az Irodalmi kaszinó, ami a kishegyesi iskola galériájában zajlott le. Vendégünk Jódal Rózsa publicista és író kiváló hangulatot teremtett közvetlenségével, vidámságával. A beszélgetést Molnár Márta iskolaigazgató vezette le.

Hangulatos és élvezetes volt a beszélgetés, amely Jódal Rózsa a Jó Pajtás diáklapban történő

eseményeivel kezdődött, és befejeződött a kiadott könyveivel. Az idő gyorsan elröpült, hiszen olyan vidám hangulatban folyt a beszélgetés , hogy kissé csalódottan keltünk fel, még hallgattuk volna Őt.

 Elérkezett szeptember harmincadik napja, amely Irodalmi Emléknap néven futott.

 Tizenhat órakor a könyvtárnál megkoszorúzással adóztak a helybeliek és a vendégek Csépe Imre emlékének, majd innen az önkormányzat termében Dr. Jung Károly Csuka Zolán pályaképe címmel kiváló, szakszerű és élvezetes előadása után Mészáros Krisztina : Majtényi-életmű egy hagyomány elevenségéről beszélt.

 Az értekezések befejeztével Csernus László és a Dévics Imre kerámiatelep kiállítását Vigh Rudolf író és költő nyitotta meg. Megszólaltatta Cservenák Erzsébet nyugalmazott amatőr keramikust és Szalma Istvánt. Ha nincs Csernus László művészeti vezető, öccse Szalma István, akik a Helyi Közösség és az Önkormányzat segítségével beszerezték a kemencét égetésre, nem lehetett volna megtartani a kiállítást. A kimerítő, értékes megnyitó után a nézők nagy elismeréssel, gyönyörködtek az alkotásokban, amelyek 3 részből lettek felállítva.

Csernus László kapta a fő helyet. Az egyik oldalon a kiskeramikusok munkái voltak kiállítva, volt belőle rengeteg, mert 3 év munkáit lehetett látni. A fal másik oldalán elsőknek lehetett látni a többi művészek alkotásait, majd az amatőrök munkái következtek.

Segítkeztek a kiskeramikusok közül páran, és köszönet Mohácsi Zoltánnak a segítségért.

 Szerbhorváth György : De kiviszi haza a biciklit? című monodrámájával szórakoztatta a teltházú közönséget Krizsán Szilvia színésznő. Nagy sikert aratott Szerbhorváth György az alkotásával, és az előadó is szép tapsot kapott. Felvidult mindenki, hiszen szellemes és szórakoztató monodráma előadása alatt hangosan nevetett a közönség.

 Végezetül az állófogadáson beszélgettek az emberek.

 Szép volt, jó volt!

Kívánok további sikeres HEGYESI litera TÚRA napokat.

http://www.tollal.hu/mu/hegyesi-literatura

HEGYESI LITERATÚRA

A hegyesi LITERAtúra rendezvényei

Szeptember utolsó napjaiban második alkalommal szervezték meg a hegyesi LITERAtúra irodalmi rendezvénysorozatot Kishegyesen, amely a 40 éves múltra visszatekintő Csépe Imre Emléknap hagyományait újragondolva próbál a vajdasági magyar irodalom kiemelt találkozási pontjává válni. A három nap alatt a friss kötetes Terék Annától Deissinger Ákos kért irodalmi randevút, Jódal Rózsát pedig Molnár Márta kérdezte munkásságáról. A rendezvény harmadik napján Jung Károly Csuka Zoltán pályaképéről értekezett, Mészáros Krisztina pedig A Majtényi életmű: egy hagyomány elevensége címmel tartott előadást. Az előadások után Csernus László kerámiáiból nyílt kiállítás, majd Krizsán Szilvia vitte színre Szerbhorváth György De ki viszi haza a biciklit? című monodrámáját.

Az irodalmi randevú vendégei: Deissinger Ákos és Terék Anna

Jódal Rózsával Molnár Márta beszélget

Jung Károly Csuka Zoltánról beszél az irodalmi emléknapon

Mészáros Krisztina Majtényi Mihály prózaírásáról tart előadást

A hegyesi LITERAtúra közönsége

http://www.hid.rs/tortenesek.php?page=301

---

KÖSZÖNET IFJÚSÁG!

Sok szorgos kéz dolgozott, hogy szebb legyen a kézilabdapályánk!

5 NAP TÖRTÉNETE - A KÉZILABDAPÁLYA FELÚJÍTÁSA

                   Közösség építő akarat és erő, avagy mire képes egy tucat fiatal öt nap alatt, ha kellő bizalmat és szabadkezet biztosítunk nekik

Előzmények

A Kishegyesi Ifjúsági Iroda pályázatot hirdet június folyamán, a pályázat keretein belül induló program a fiatalok körében a 3 in 1 elnevezéssel terjed el, hiszen a program elméleti, szakmai és gyakorlati tudást ad számukra az önkéntességről, pályázatírásról, valamint ifjúsági megmozdulások szervezéséről.

A pályázatíró képzésen harminc fiatal vett részt, megmutatva ezáltal, hogy kellő ötletekkel rendelkeznek, és hajlandóak időt áldozni arra, hogy meg tanulják ezen ötleteiket dokumentálni, pályázatba foglalni.

Három csoportba szerveződve a fiatalok gondolataikat, szándékaikat papírra vetik, alaposan kidolgozva mindent, megszületnek az első pályázatok…

Kishegyesről egy pályázat érkezett és nyert támogatást, 30.000 dinár értékben…

A pályázat célja a Kishegyesi Kézilabdapálya és környékének rendbetétele, valamint sportnap szervezése, az imént említett összeg keretein belül…

Önkéntes megmozdulás

Első nap - Hétfő

Kapunyitás 16 órakor, egymagamban tépem ki az első méretes gyomnövényt, a röplabdapályának gúnyosan nevezhető, buja növényzettel és sajátos élővilággal rendelkező homokos területről. Hosszú munka lesz, és korántsem könnyű. A megbeszélt időpont előtt érkeztem, csapatom tagjai csak később érkeznek. Dolgom végzése közben két ismerős arc tűnik fel a kapuban, akik ugyan nem csapatom tagjai, de kishegyesi fiatalok, közlöm velük, (gondolván, hogy teniszezni szeretnének) hogy ezen a héten szünetel a tenisz.  Elmosolyodnak, majd közlik,  nem játszani jöttek, segíteni szeretnének, látták a facebookon a kiírást, hogy szükség lehet a segítő kezekre… Immáron hárman vagyunk, majd perceken belül megérkeznek társaim, ezt követően nyolcan pusztítjuk a gazt… Kevésnek bizonyult a munkaeszköz, kapáért és nyesőért indulok, mire visszaérek a helyszínre, már egy tucatnyian vagyunk… A három napra tervezett takarítási akció, egy délután alatt lezajlik. Hazaérve büszkélkedve feltöltöm a képeket az említett közösségi portálra, miközben újabb ötleteket kapok e-mailben és sms-ben az fiataloktól a második napra… ugyanis nem akarnak itt megállni, szeretnék, ha festékeket is beszereznék, ráfér már a friss festés a falakra…

Második nap – Kedd

Leérdeklődöm és beszerzem a szükséges anyagot, készpénzt nem tudok biztosítani, de a projektből mindezt finanszírozhatjuk, így a Leonka néni festékes boltjában felíratom mindezt… Az előző nap képein növekednek a lájkok, és egyre többen teszik fel a kérdést: „kell még valami segítség?” Válaszul mindig csak annyit adok, gyertek ki, majd kitalálunk valamit, így is történt… A nézőtér fala a segítő kezeknek köszönhetően máris fehér festést kapott, és máris szebbé lett, az ötletet halva, látva Linka Csaba a következő felajánlást tette, egy számomra érdekes és új módszer segítségével képeket vetítene a falra, ezt követően körvonalazná és felrajzolná, majd felfestené őket.  Újabb önkéntes felajánlás, újabb kreativitás majd festék felíratás, újabb ötletek és emberek.  Minél több ember, annál több ecset, annál több frissítő, annál több munkaeszköz beszerzése, vagyis plusz költség, és a keretösszeg vészesen fogy… késő délután „ellenőrzést” kapunk, a polgármester és a helyi közösség tanácsának elnöke, megtekinti munkánk… Ötleteket kapunk tőlük is hogy a vasszerkezetet is átfesthetnénk, megyek is az újabb adag festékért, fejben kalkulálva, hogy hamarosan elfogy a pénzünk. Az önkéntesség ereje, hogy miért is szép? Azért hogy mindenkit magával ragad, amikor rengeteg a szorgos kéz, buzdít és mindenkit megmozgat, történt itt is, hiszen mire visszaértem a festékestől, már a Polgármester kezében is ecset volt és Bálinttal egész estig velünk dolgoztak… Újabb képek, terjed a hír, gyakorlatilag a nap végére annyian vagyunk, hogy a harmadik nap megtervezése közben számolni kellett azzal, hogy az önkéntesek tömegét három csoportra bontjuk. Az új felállás, reggeli, délutáni és esti műszak.

Harmadik nap – Szerda

Pénzügyi kereteink szűkülnek, az ötletek bővülnek.  Csabai Norbert barátom a kispadok vasszerkezetének átfestése után felajánlotta, hogy mindezt ingyen és bérmentve tető alá teszi, csak hozzak anyagot.  Jöhetnének a nagybeszerzések a Montelből, csak nincs miből.  Segítő kéz rengeteg, csak nincs anyag, amivel dolgozhatnánk… Tárgyalásokba kezdek ifj. Juhász Bálinttal és Virág Gáborral, akik biztosítanak afelől, hogy mindenre akad megoldás, nyugodtan szerezzünk be mindent, amire szükségünk van… Így a harmadik napra előkerülnek a férfias erőt és rátermettséget igénylő munkák, csiszolás, flex, vágás, fúrás… Gyakorlatilag otthonról hozták a fiúk a szerszámokat, de így sem volt elég.. A Fúró élek törtek, az emberek fáradni kezdtek, nem hiába, negyven fokban a tetőn emberpróbáló feladat az otthoni használatra alkalmas szerszámokkal nagyüzemileg dolgozni. Utasi Szabolcs felajánlotta, édesapja vállalkozásából minden szerszámot elhoz, amit épp munkásaik nem használnak, ezzel is növelve a fegyverarzenálunk. Elkészült a tető, közben a Kiskomunál felajánlott egy szemetest, valamint a következő napra szakértő munkást is a helyszínre küldött…

Negyedik nap – Csütörtök

Túlteljesítettünk, elkészült a tető, a kispad… De még mindig volt erő, és mindig volt elszántság, ezzel szemben évtizedek óta nem volt kerítés a kézilabdapálya mentén, maximum csak kiálló balesetveszélyes rácsok.

Röpke kalkuláció, újabb ötletbörze és 40 méternyi vaskerítéshez hoztuk el a Montelből az alapanyagot, amit csak fel kell hegeszteni… Hegeszteni úgy, hogy a csapatból csak egy ember fogott a kezében erre alkalmas berendezést, munkát végezni úgy, hogy hőségriadót rendeltek el, és úgy hogy mindez szombatra elkészüljön. Tanácstalanul ültem, ezt nem kérhetem senkitől, hogy végezze el, szakemberek mindezt több tízezrekért vállalnák, már ha akadna pénzünk erre, nekik meg idejük. Nem is árultam el senkinek, de a helyzetet látva, Bálintnak fogalmaztam lassan az sms-t, lefújom ezt az akciót még nem késő.  Norbi eközben próbálgatni kezdte a hegesztőt, és 30 perc leforgása alatt elkészítette az első méternyi konstrukciót… Tóth Andor is megérkezett újabb hosszabbítóval és a saját hegesztő berendezésével újabb métert készített el… A lányok pedig minden egyes elem elkészítése után azonnal befestették a szürke vasakat, barátságos zöld színre… A Montel eközben 100 méternyi napvédő hálóval lepte meg csapatunk, valamint a teniszpályát, ahová ezt elhelyezni szerettük volna. Nem gondolkodtam tovább a projekt lezárásával, hanem bíztam a fiatalokban, eszembe jutott a TV2 Aktív hírműsora, ahol néha lehetetlennek tűnő dolgokat valósítanak meg, és mutatnak be, gondoltam, ha elkészülünk szombatig, ha nem is az Aktívban, de a Szó – Beszédben méltán büszkélkedhetnénk.

Utolsó nap – péntek

A munka már reggel nyolckor nagyban folyt, mindenki látta, ma még mindent bele kell adni. Bálint irodai munkáit félbeszakítva felmászott a három méter magasan kapaszkodó önkéntesek mellé, segítő kezet adva ezáltal a napvédő háló felfeszítéséhez. Nem is tudok már ide mit hozzáfűzni, a neveket is nehéz lenne felsorolni, ki mivel tette hasznossá magát, de mindenki önszántából erejének és tudásának a legjavát adta a közösségért. Gőzerővel folyt egész nap a munka. Napnyugtával pedig minden a helyére került.

… több mint harminc fiatal vállalt aktív szerepet a program sikerességében. Voltak, akik egész nap jelenvoltak, volt, aki betegszabadságát megszakítva ugrott be segíteni, mindenkinek meg van a saját története erről az öt napról, mindenki mesélhetne, de az eredmény önmagáért beszél. Amit e fiatalok önként megtettek közösségünk érdekében akár százezer dinár értékű is lehet, (harmincezerrel indultunk, az eredmény pedig százezres nagyságrendet is elért munkadíj nélkül) mindenesetre ingyen tették, és felbecsülni is nehéz mennyi mindent köszönhetünk nekik.

Becsüljük meg törekvéseiket, legyünk büszkék rájuk! Csak így tovább!

Az ötlet kiötlői:

A Csapat:

Mocnár Mónika – irodai kapcsolattartó, sportesemény főszervezője, örökös jóakaró

Dudás Mária – a „festő” csapat egyik vezére, remek motivátor, jó ötletek kiötlője

Papp Ibolya – aki mindig jól vázolta a problémákat, és segített a gyors megoldásokban

Móricz Gábor – mindenes, bármilyen munkában segédkezet adott, Bácsfeketehegyről is képes volt átbicajozni mindezért

Résztvevő önkéntesek:

Sípos Ákos – aki csendben, de buzgón végezte feladatait

Bulatovic Dejan – tréfamester, és a robogós futár

Magó Ádám – aki a legtöbb tapasztalatot szerezte „gödörásásból”, illetve mindenhol megjelent

Bartus Bella – aki futni indult, majd a talicskával a kezei között rótta a köröket, hogy segítsen mindenben

Nyírádi Ágnes – mosolygós kerítésfestő és a sportnap lemezlovasa

Paróczi Róbert – aki az adódó lehetőségek során a legtöbbet igyekezett kihozni magából

Szabó Flórián – kinek kezében minden szerszám megfordult - sikerrel

Utasi Szabolcs – aki nélkül szerszámaink sem lettek volna, sokat köszönhetünk neki

Csabai Norbert – akiből ha kettő lett volna,  két projektet is megvalósíthattunk volna, rengeteg munkát vállalt magára

Kerepes Dániel – aki mindig feltűnt, ha fizikai erőre volt szükség

Csáki Péter – áramfelelős és szorgos kis segítség

Nyírádi Klaudia – takarítás, festés és söprögetés nagyasszonya

Tóth Andor – aki nélkül most is hegesztenénk

Linka Csaba – művész úr, a csapat faldekoratőre

Farkas Anita – a finom ábrák megrajzolója és Csaba jobb keze

Molnár László – aki az utolsó napokban beugorva friss erőként sokat lendített a munkában

Kovács Balázs – hasznos segítség, és teniszbíró is egyben

Majtényi Marianna – az Eco Enjoy erősítése, segítő kezei jól jöttek az utolsó napokban

Dzsoki – mentális erőforrás és jóakaró

Újvári Igor – segítő kéz, kimerültek lelki támasza, vidám légkörteremtő

Szabó János – aki keveset tudott jelenlenni, de friss erőként sokat köszönhetünk neki

Paróczi Attila – reggeli friss kenyér beszerzésére indult, végül vacsoráig segédkezet adott

Ifj.Juhász Bálint – aki mindenféle szerszámmal precízen és keményen bánva, mesterként dolgozott

Csóré Róbert – aki a mindennapi polgármesterség mellett önkéntes szerepben is megállta a helyét

Valamint külön köszönet támogatóinknak Kishegyes Helyi Közösség, Chick-prom, Montel.

Sándor István

LITERATÚRA

                   Szeretettel meghívjuk a HEGYESI literaTÚRA rendezvényeire! 

Szeptember 28., szerda

10.00 óra, tűzoltóotthon

Aranyeső – községi szavalóverseny döntője

19.00 óra, könyvtár

Irodalmi randevú

Vendég: Deissinger Ákos és Terék Anna

Szeptember 29., csütörtök

19.00 óra, Galéria

Irodalmi kaszinó

Vendég: Jódal Rózsa 

Szeptember 30., péntek

Irodalmi Emléknap

16.00 óra, könyvtár

Koszorúzás

16.30, önkormányzat

Ünnepi díszülés

Dr. Jung Károly: Csuka Zoltán

Mészáros Krisztina: Majtényi-életmű, egy hagyomány elevensége

18.00, galéria

Csernus László és a Dévity Imre kerámiatelep kiállítása

19.00, színház

De ki viszi haza a biciklit?

Szerbhorváth György monodrámája Krizsán Szilvia előadásában

A Hegyesi LITERAtúra a Magyar Nemzeti Tanács kiemelt rendezvénye

Támogatóink: Bethlen Gábor Alap, MNT, Helyi közösség

ISKOLA- ÉS ÓVODAKEZDÉS KISHEGYESEN

Szerdán délután az iskolában az elsősöket fogadták ünnepélyesen, tegnap reggel pedig az óvodásokat. Az iskolában két magyar tannyelvű tagozat lesz összesen 42 gyerekkel és egy szerb tannyelvű 3 gyerekkel. A kishegyesi óvodába az idén mintegy 140 gyerek fog járni a két épületben. Az idén először óvodába indulók negyvenen lesznek, egy kiscsoport és egy középső csoport. A gyerekeket és a szülőket az óvodában Bulatović Magdolna főóvónő üdvözölte, majd egy bemelegítő játékot követően az óvónők felolvasták a hozzájuk tartozó gyerekek névsorát és meg is kezdődött a foglalkozás.

http://www.magyarszo.com/fex.page:2011-09-02_Tanszercsomag_az_iskolakezdeshez.xhtml

AJÁNDÉKCSOMAG ELSŐSEINKNEK

A Magyar Nemzeti Tanács beiskolázási csomagot ajándékozott minden magyar tagozatra iratkozó elsősünknek, ezzel is segíti a szülőket, hogy minél kevesebb kiadásuk legyen az iskolába induláskor. A csomag a következőket tartalmazza:

- labda (kézilabda nagyságú),

- ugráló kötél,

- tornazsák (vászon, MNT logóval ellátott),

- felszerelt tolltartó,

- víziszínes,

- olló,

- ecset komplett (3 különböző nagyságú, mókusszőr ecset, háttérfestéshez egyenesre vágott),

- gyurma (natúr),

- vonalzó készlet,

- színes papír,

- olajpasztell (zsírszínes),

- ragasztó (Oho),

- piros-kék ceruza,

- tempera,

- 3 db első füzetem,

- 1 db 5-ös blokk,

- üzenő füzet (MNT logóval ellátott).

Köszönet érte!

AZ ELSŐSÖK FOGADÁSA

photo by Kovács Burján Anikó

RENDEZETT SPORTPÁLYÁK

Kishegyesen ötnapos önkéntes munkaakció után sportnappal ünnepelték meg a pályák rendbetételét a fiatalok

Szorgos fiatalok dolgoznak a kerítés javításán

 Ifjúsági önkéntes megmozdulások Kishegyes községben elnevezéssel néhány hónapja kezdődött egy projektum, és amint Sándor Istvántól, a programot lebonyolító kishegyesi Ifjúsági Iroda koordinátorától megtudtuk, június során a programban résztvevő fiatalokkal megismertették az önkéntesség fogalmát, majd megtanultak pályázatot írni és végül természetesen pályázatot írtak. A program résztvevői összesen 3 pályázatot adtak be, és az Ifjúsági Iroda mindhármat 30-30 ezer dinárral támogatta, noha korábban úgy volt, hogy 2 pályázatot támogatnak 50-50 ezer dinárral. Az egész projektumra és a fiatalok által kidolgozott ötletek megvalósítására az ifjúsági és sportminisztérium biztosította a pénzt. A támogatott pályázatok közül kettő bácsfeketehegyi, egy pedig kishegyesi vonatkozású. Ez utóbbi a kézilabda-, a röplabda- és a teniszpálya, valamint környékük rendbetételére, valamint egy sportnap megszervezésére vonatkozik. A fiatalok a múlt héten 5 napon keresztül dolgoztak a sportpályákon, a hétvégén pedig igénybe is vették mindhármat. Az akció koordinátorától, Mocnár Mónikától megtudtuk, hogy céljuk egy hasznos és kellemes sportnap rendezett környezetben való megszervezése volt.

– Minden nap délután 5 órától dolgoztunk a pályák rendbetételén. A röplabdapályát megtisztítottuk az óriási gaztól és hálót szereltünk fel, mivel korábban nem volt. A teniszpályát zöld hálóval vettük körbe, hogy legyen némi árnyék, ugyanis nyáron egész nap idesüt a Nap. A pályák környékén lenyírtuk a füvet, kiszedtük a gyomokat, befestettük a kerítéseket és szemeteseket helyeztünk el – mondta el az akció koordinátora.
Az önkéntes munkaakciókhoz hasonlóan sportnap is jó hangulatban telt el, 60-70 ember vett rajta részt. Mocnártól megtudtuk, hogy teniszben, röplabdában és kispályás fociban mérkőzhettek meg a jelentkező csapatok. A fociban a három induló csapat közül Maksimović Stefan csapata bizonyult a legjobbnak, röplabdában szintén 3 csapat nevezett és a kishegyesi tanári kar diadalmaskodott. Teniszben Trombitás Zalán lett az első. A nap végén a munkaakciók és a sportnap résztvevőit a szervezők bográcsossal vendégelték meg.

http://www.magyarszo.com/fex.page:2011-08-31_Rendezett_sportpalyak.xhtml

Mivel töltötték a nyarat, várják-e az iskolakezdést? MEGKÉRDEZTÜK A KISHEGYESI GYEREKEKET

                                                                                                                               Edina: – Most indulok a harmadik osztályba. Nagyon várom már, hogy ott üljek megint az iskolapadban az osztálytársak között. Várom, hogy találkozzak ismét azokkal, akikkel tavaly már megszerettük egymást. A nyári szünidő tartalmasan telt el. Szüleimmel voltunk a tengeren, de sokat használtuk testvéremmel az udvarban felállított medencét is. Úgy érzem, hogy jól telt a szünidő, gondtalanul és sok játékkal.

Peti: – Ötödikes leszek holnaptól. Színkitűnő tanuló voltam mindig, szeretek tanulni és nincs is gondom vele, most valahogy mégse várom a tanévkezdést. Jó volt a nyár, hiszen sokat járhattam fociedzésre, a foci a kedvenc sportágam és elég jól is megy nekem. A nyáron több mérkőzésen is bizonyíthattunk a csapattal. Egyik legjobb eredményünk a szabadkaiak ellen aratott győzelem. Az iskolával egy hetet Budapesten is eltöltöttem, jutalmul a tanulmányi eredményemért.

Ádám: – Másodikba indulok, várom már az iskolakezdést. Lényegében jól telt a nyár, sajnos a kánikulában sem sikerült sokat fürödnöm, a faluban ugyanis nincs erre lehetőség. Nem tudom, miért, de nem nyitott ki a fürdő, nekem pedig ritkán volt lehetőségem más települések medencéit felkeresni. Jó lenne, ha ez a jövőben változna, ha jövőre Kishegyesen is lenne lehetőség fürdőzésre.

Attila: – Harmadikos leszek, várom már nagyon az iskolát. A nyáron sokat pancsoltam az udvarunkban felállított kis medencében. Apuval is eljártam horgászni, gyakran sikerült is fognunk valamit, de a kapitális fogásra még várni kell. Horgászás mellett jó volt a vízpartot kémlelni, vagy egyszerűen csak sétálni. A barátokkal is sokat játszottunk. Amikor nem esteledett korán, néha 9 óráig is futkároztunk, bújócskáztunk a szabadban.

http://www.magyarszo.com/fex.page:2011-08-31_Mivel_toltottek_a_nyarat_varjak-e_az_iskolakezdest.xhtml

ELSŐSEINK

A kishegyesi községben három magyar tagozatos elsős kisdiák lesz, ebből Kishegyesen két tagozat nyílik, összesen 42 gyerekkel. Bácsfeketehegyen egy magyar tagozat lesz 22 gyerekkel és egy szerb tagozat 18 gyerekkel. A kishegyesi iskolában is nyílik szerb tagozat, amelynek létszáma 3 kisdiák. Az általános iskolákban, mint ismeretes, az idén már második éve nem nyílik speciális tagozat. Azokat, akiknél fogyatékot állapít meg egy szakbizottság, speciális iskolákba utalják, Szabadkára vagy Verbászra.

http://magyarszo.com/fex.page:2011-08-25_Hanyan_indulnak_iskolaba.xhtml

LASSAN BECSÖNGETNEK...

Hamarosan becsöngetnek, ezért utánanéztünk, vajon hány kis elsős lép be akkor az iskolakapun. Az adatokkal kapcsolatban szinte mindenhol hangsúlyozták: még nem véglegesek. A legtöbb községben csökkent az elsőbe indulók száma, így többek között Szabadka, Topolya, Magyarkanizsa, Zombor községben is, Nezsényben, Tiszakálmánfalván és Szilágyin pedig olyannyira kevesen vannak, hogy itt nem is nyílhatott meg az önálló magyar tagozat. Zentán tagozat-összevonásokra lehet számítani. Udvarnokon az idén sem íratnak be elsőst a magyar osztályba, ami hosszútávon veszélyezteti az egyetlen osztatlan tagozat fennmaradását, de jó hír például, hogy Muzslyán bár csökken a tanulók létszáma, mégis sikerült megtartani a három magyar osztályt.

KISHEGYES: Három magyar tagozat

A kishegyesi községben három magyar tagozatos elsős kisdiák lesz, ebből Kishegyesen két tagozat nyílik, összesen 42 gyerekkel. Bácsfeketehegyen egy magyar tagozat lesz 22 gyerekkel és egy szerb tagozat 18 gyerekkel. A kishegyesi iskolában is nyílik szerb tagozat, amelynek létszáma 3 kisdiák. Az általános iskolákban, mint ismeretes, az idén már második éve nem nyílik speciális tagozat. Azokat, akiknél fogyatékot állapít meg egy szakbizottság, speciális iskolákba utalják, Szabadkára vagy Verbászra.

http://magyarszo.com/fex.page:2011-08-25_Hanyan_indulnak_iskolaba.xhtml

ÖTNAPOS VARÁZSLAT

Kalandtúra a Kaszálóban

A kishegyesi könyvtár és a Petőfi Művelődési Egyesület sikeres tábort szervezett a gyerekeknek és fiataloknak Varázshét a könyvtárban címmel. A programok nem csupán a könyvtárszobában zajlottak.

 

Amit gyúrtak kisütötték, és jóízűen meg is ették a gyerekek

A hét természetesen nem a könyvekről szólt, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy minden nap kezdetén felolvastak egy mesét is. A foglalkozás gombékszerek készítésével kezdődött, amelyet Szöllősi Boglárka vezetett, kedden Kollár Ilona népművész vezetésével kézműves foglalkozást tartottak, szerdán a parkban indiánosdit játszottak, csütörtökön kalandtúrára mentek Linka Lenkével a Kaszálóba, pénteken pedig Kenyérvarázs címmel tésztát dagasztottak és lepényt sütöttek Tumbász L. Kornélia vezetésével. A szervezők egyértelműen sikeresnek ítélték meg a vállalkozást, mert, mint mondták, a nyár ugyan tele van táborokkal (párhuzamosan zajlott a kerámiatábor is) mégis mindig akad gyerek, aki az ilyenfajta foglalkozásokat szereti, és kedvvel vesz részt a felkínált programokon. A hét második felében már több mint húsz gyerek kapcsolódott be a munkába. A tábor megszervezéséhez elegendő volt néhány támogató jó szándéka, és, hogy az előadók önkéntesen, pénz nélkül vállalják a gyerekekkel való foglalkozást.

http://www.magyarszo.com/fex.page:2011-08-24_Otnapos_varazslat.xhtml

INTERETNO

2011. augusztus 24-én rendezték meg Szabadkán a Vajdasági Magyar Gyermek – Táncegyüttesek Bemutatóját az Interetno Festival 2011 keretén belül.

A zsűri tagjai Csasztvan András az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület elnöke, Matókné Kapási Julianna az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület alelnöke, Fitos Dezső koreográfus, táncművész és Kocsis Enikő koreográfus, táncművész voltak. Kilenc vajdasági településről tizenegy együttes vett részt a megmérettetésen. Néptánccsoportunk tagjai  ezüstminősítést érdemeltek ki.

Petőfi Sándor Művelődési Egyesület – Kishegyes

Szalakóta Táncegyüttes

Patyerek Csaba – Kovács Hanna: Mezőföldi táncok

Művészeti vezetők: Patyerek Csaba és Kovács Hanna

HOGY TETSZIK A TÁBOR, HOGYAN TELIK A NYÁR?

MEGKÉRDEZTÜK A KISHEGYESI KERÁMIATÁBOR LEGFIATALABB RÉSZVEVŐIT

Szabó Némedi Róbert: – Nagyon szeretek a táborban lenni, mert lehet díszeket, tányérokat és kosarakat készíteni agyagból. Én idáig kosarat és tányérokat csináltam. Jó itt, mert sok a gyerek és imádok táborokba járni. A nyaram jól telik, idáig voltam a temerini állatkertben, a nagymaminál és a katekizáció-táborban. A tengerre nem mentünk el.

Pravilović Marianna: – Nagyon tetszik a tábor, mert szép dolgokat lehet itt készíteni. Csináltam már poharat, vázát, tálcát és hamutálcát. Először készítettem ilyet, és nagyon tetszett az agyagozás. Más táborban és a tengeren nem voltam, de a Dombos Festen sokszor. Ott tetszettek az ételek, például a bab, és az is, hogy lehetett más gyerekekkel játszani. A Tanyaszínház is nagyon jó volt.

Paróczi Elvira: – Tetszik itt a táborban, mert sok mindent lehet csinálni. Gölöncsérkedtem, készítettem agyagtányért, három hamutartót és festettem egy fél földgömböt. Az nagyon érdekes volt, de sajnos széttört. A társaság is jó, vannak itt gyerekek Bácsfeketehegyről és Topolyáról is. Nyaralni nem voltam, a Kátai-tanyán részt vettem a Vöröskereszt táborban. Jövőre szeretnék eljutni a Szép Szó Táborba, s a kerámiatáborba is eljövök, ha lesz.

 

Végső Vivien: – Nagyon jó itt lenni a táborban, hiszen sok szép munkát csináltam. Szeretek kézműveskedni és nagyon sokféle agyagtárgyat készítettem, például poharat és gyűrűt. Ha lesz, akkor jövőre is el szeretnék jönni ebbe a táborba, mert a társaság is nagyon tetszik. A nyár is nagyon jó, sokfelé fürödtünk, és voltam a feketicsi kézműves táborban. Lehet, hogy az idén még elmegyünk a tengerre is, de ez nem biztos.

http://www.magyarszo.com/fex.page:2011-08-17_Hogy_tetszik_a_tabor_hogyan_telik_a_nyar.xhtml

VARÁZSHÉT - SEMMIBŐL

A gyerekek Szöllősi Boglárkával gombékszereket készítenek (fotó: Papp Imre)

 Egyhetes délelőtti foglalkozást szervez a kishegyesi gyerekeknek és fiataloknak a helybeli Petőfi Művelődési Egyesület és a könyvtár. Mint Sz. Vörös Juliannától, a könyvtár igazgatójától és Linka B. Gabriellától, az egyesület elnökétől megtudtuk, a két intézmény nem pályázott erre a rendezvényre, saját erőből fogják megoldani. Az előadók (Szöllősi Boglárka, ifj. Rácz József, Kollár Ilona, Linka Lenke és Tumbász L. Kornélia) ingyen vállalták a gyerekekkel való foglalkozást, a napi néhány narancsléről pedig az egyesület gondoskodik, s elő tudnak teremteni uzsonnaként egy-egy lekváros vagy zsíros kenyeret.

http://www.magyarszo.com/fex.page:2011-08-16_Varazshet_semmibol.xhtml

AZ IRODALOM MEGISMERÉSE ÉS A VERSMONDÁS

Az előkészítő csoport produkciója (fotó: Papp Imre)

Az élményszámba menő gálaműsorral, a néhány nap alatt összeállított és betanult közös műsorszámokkal és egyéni versmondással fellépő gyerekek és fiatalok ismét nemcsak azt bizonyították, hogy kivételesen szépen tudnak szavalni, hanem hogy jó előadóművészek is: értik a posztmodern verseket, és a gondolatokat továbbvíve hozzájuk tudják adni a maguk élményvilágát is.

Ahogyan a tábor munkáját összegezve Szatmári Melitta, a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének alelnöke elmondta, az idén a kortárs magyar irodalom állt ugyanis a középpontban, s az ebből az anyagból készített összeállítások és versek élvezhetőek, érthetőek voltak mindenki számára. A táborban ezúttal is kor szerinti csoportokban folyt a munka, összesen négy csapatban, s ezeken belül bonyolították le a házi versmondó bajnokságot is. Mindenképpen dicséretet érdemelnek a tábor vezetői, Molnár Róbert, Raffai Ágnes, Pál Ágnes, Bori Viktor, Fekete Ágnes, Barta Júlia, Szatmári Melitta, Simonyi Lili, Krekity Olga és Hajvert Ákos. A középső csoport József Attila verseiből készített összeállítást: árnyjáték segítségével vizualizálta a verseket. Az előkészítő csoport, amelynek tagjai most fejezték be az általános iskolát, Ágai Ágnes, Orbán Ottó, Varró Dániel, Radnóti Miklós, Nádas Péter, Terék Anna, Buda Ferenc és mások verseiből és prózájából állította össze műsorát. Az ifjúsági csoport kortárs írók és költők szerelmes szövegeit dolgozta fel Bori Viktor vezetésével. A zárónapot megelőzően bonyolították le a tábor házibajnokságát, s ezen a kiscsoportban Lahos Igor, a középső csoportban Csikós Dániel, az előkészítő csoportban Péter Lea, az ifjúsági csoportban pedig Farkas Beatrix volt a legjobb.

 

Az ifjúsági csoport műsorszáma

A műsor végén a szervezők köszönetet mondtak a támogatásért a Magyar Nemzeti Tanácsnak, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek és a Nemzeti Kulturális Alapnak, valamint azoknak a vállalkozásoknak, amelyek hozzájárultak a tábor sikeréhez.

http://www.magyarszo.com/fex.page:2011-08-16_Az_irodalom_megismerese_es_a_versmondas.xhtml

A KERÁMIA HÁROM NAPJA

Folyik a lelkes alkotómunka (Fotó: Lakatos János) 

Kishegyesen tegnap kezdődött el és szerdáig fog tartani a nagy hagyományú Dévity Imre Kerámiai Művésztelep nyomán szerveződő kerámiatábor. A háromnapos rendezvény fő szervezője Szalma István, a tábor művészeti vezetője pedig Csernus László kerámiaművész, de a munkában aktívan részt vesz Cservenák Erzsébet és Marković Radmila nyugalmazott rajztanárnő is. A kerámia varázsa több mint 30 általános iskolást és középiskolást, valamint lelkes amatőr keramikust vonzott a táborba. A részvevők agyagoznak, festik és mázzal vonják be a kész alkotásokat, sőt korábban készült műveket is most égetnek ki és festenek be. A szervezőktől megtudtuk, hogy a jó hangulatban zajló tábort a kishegyesi helyi közösség és az önkormányzat támogatja.

http://www.magyarszo.com/fex.page:2011-08-16_A_keramia_harom_napja.xhtml

VARÁZSHÉT A KÖNYVTÁRBAN

A jövő hétfőtől péntekig, vagyis augusztus 15-étől 19-éig mindennap 9 órától 12-ig a kishegyesi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület és a helybeli könyvtár Varázshét címmel játékos foglalkozásokat szervez a gyerekek és a fiatalok számára. Hétfőn gombékszereket készítenek Bogival, azzal a feltétellel, hogy hozniuk kell magukkal felhasználható régi ruhadarabot és néhány gombot a nagymama varrókészletéből. Kedden kézvarázs lesz Ilus nénivel, szerdán indiánvarázs a parkban, csütörtökön kalandvarázs Lenkével, pénteken pedig kenyérvarázs Nellivel. A szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak. Bővebb tájékoztatást a könyvtárban kaphatnak.

http://www.magyarszo.com/fex.page:2011-08-11_Varazshet_a_konyvtarban.xhtml

KÖZÉPPONTBAN A NYELV ÉS A VERS

Szerepjáték Fekete Ágnes vezetésével (fotó: Papp Imre)

23. táborát tartja a héten a kishegyesi Kátai-tanyán a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesülete Szép Szó Műhely címmel. Az egyesület korábban évente két tábort szervezett: egyet nyáron, rendszerint a Kátai-tanyán, egyet pedig télen, többnyire a bácsfeketehegyi kultúrotthonban.

Hajvert Ákos

– Az utóbbi két évben sajnos nem tudtuk megszervezni a téli táborainkat, de nem mondtunk le róluk, mert szükség van rájuk, bár azokra renszerint kevesebben jelentkeznek. Itt pontosan negyven gyerek van jelen, s tíz vezető pedagógus foglalkozik velük. A versfeldolgozásokat illetően a kortárs mai magyar lírát és prózát céloztuk meg. Kivétel a középső csoport, amelyet Molnár Róbert vezet. Ők József Attila verseiből készítenek árnyjátékos feldolgozást. Ezt majd a vasárnapi gálaműsoron mutatják be. A kis- és a nagycsoport drámafelkészítésével Fekete Ágnes és Bori Viktor budapesti drámatanár foglalkozik, a nyelvgyakorlatokat Pál Ágnes vezeti, Raffai Ágnes felügyelete mellett pedig a kortárs költők verseiből készítenek jelenetsorokat – hallottuk Hajvert Ákos táborvezetőtől, a VMVE elnökétől.

A tábor előkészítésekor meghirdették az énekelt vers kategóriát is.

 

Pál Ágnes logopédus beszédtechnikai gyakorlatot tart

– Ketten hoztak hangszert, van egy tamburánk és egy szintetizátorunk is, ezért úgy határoztunk, hogy a zenészek majd a feldolgozásokat kísérik, amikor arra szükség mutatkozik, s ezzel egészítik ki a produkciókat. Egyébként minden este megtanulunk egy népdalt, mert ez is szerves része nemzeti kultúránknak. Kemény munka folyik, ezért próbálunk egy kicsit lazítani. Minden este legalább egy órát játszunk együtt. Pénteken tartunk egy vetélkedőt Kishegyesről, de a táborozók előtte persze lehetőséget kapnak, hogy a faluban sétálva gyűtsenek adatokat. Megnéztünk egy filmet is, amelyet Pataki András rendező hozott nekünk. A héten Szöllősi Boglárka is tart egy előadást az öltözködésről, a ruházat és a színek jelentéséről. Ezek nagyon fontosak lehetnek a pódiumjátékok kialakításakor. Csütörtökön este 21 órakor Pál Ágnes és Raffai Ágnes bemutatja a Beépített holmik című pódiumjátékot, s ezen szívesen látunk mindenkit, aki eddig nem látta a produkciót. Szombaton tartjuk a házibajnokságot, este pedig tábortűzzel és szalonnasütéssel búcsúzunk a tábortól – mondta Hajvert Ákos.

A tábor igazából a vasárnap 11 órakor kezdődő gálaműsorral zárul, amelyen négy csoport mutatkozik be, sőt a versmondó házibajnokság győztesei is előadják nyertes szavalataikat.

http://www.magyarszo.com/fex.page:2011-08-11_Kozeppontban_a_nyelv_es_a_vers.xhtml

SPORTSZEREK AZ ISKOLÁKNAK

Pénteken délelőtt Kishegyesre látogatott Csíkos János, a tartományi ifjúsági és sporttitkárság segédtitkára. Csíkost először Csóré Róbert polgármester és ifj. Juhász Bálint, a polgármester tanácsadója fogadták, majd közösen körbejárták a kishegyesi, a bácsfeketehegyi és a szikicsi általános iskolákat. Nem üres kézzel érkeztek, ugyanis a község és a tartományi titkárság közösen vásároltak sportfelszerelést a község iskolái számára. A projektum keretösszege 600 ezer dinár volt, és amint ifj. Juhásztól megtudtuk, a sportszerek listáját az iskolák tornatanáraival közösen állították össze. A szerek között található háló, labdák, bordásfal, nyújtó, mezek, stb. A vásárlás közbeszerzés útján valósult meg, az átadásról pedig az iskolák igazgatói és a segédtitkár szerződést írtak alá.

Csíkos a projektum kapcsán elmondta, hogy szerény pénzeszközök állnak a titkárság rendelkezésére, ezért döntöttek úgy, hogy a községgel közösen, fele-fele arányban támogatják a sportszervásárlást. A tartomány decemberben írta ki ezt a pályázatot, és sajnálattal tapasztalták, hogy anyagi gondok miatt több önkormányzat nem jelentkezett rá – tudtuk meg a segédtitkártól, aki arról is beszámolt, hogy sok helyen gondot okoz a sportszerek hiánya.
– Nagyon sok iskolában vagy nincs sportfelszerelés, vagy van felszerelés, de sajnos életveszélyes. Remélem, hogy minél több ilyen akciónk lesz és felújíthatjuk az iskolákat – nyilatkozta Csíkos.

http://www.magyarszo.com/fex.page:2011-07-23_Sportszerek_az_iskolaknak.xhtml

ÖNKÉNTESSÉGRŐL, PÁLYAVÁLASZTÁSRÓL, FÜGGŐSÉGEKRŐL

A tábor részvevői a tanya amfiteátrumában (fotó: Papp Imre)

Először tartják meg Kishegyesen, a Kátai-tanyán nyári táborukat a Vöröskereszt észak-bácskai szervezetei. Ez a szervezetek 16. tábora, az előző 15-öt mind Magyarkanizsán szervezték meg, s a Tisza-partján sátoroztak a földerítőkkel.

– Annak is megvolt a maga varázsa, de úgy gondoltuk, most változtatunk, ezért a Kátai-tanya mellett döntöttünk. Korábban más táborokkal voltunk itt, és a gyerekeknek nagyon tetszett a környezet meg az étel is. Meg kell mondanunk, hogy az itteni körülmények valóban jobbak, és ennek köszönhetően rendezettebb feltételek mellett tudunk dolgozni – mondta el Krizsán Vilmos, a tábor vezetője, az adai Vöröskereszt titkára. A táborban 48 gyerek van, a nevelőkkel együtt a létszám 54.

– A gyerekek Adáról, Zentáról, Topolyáról, Magyarkanizsáról, Szenttamásról és Kishegyesről érkeztek, vagyis ezekből a községekből, de valójában több mint 15 településről valók. A topolyaiakkal van két szegedi fiatal is, így akár nemzetközinek is nevezhető a tábor. A programok a Vöröskereszt működéséhez igazodnak, a fiatalok megismerkedhetnek a szervezet történetével, feladataival és alapelveivel. Nagy figyelmet fordítunk az elsősegélynyújtásra, mert ez az a tevékenység, amellyel a leggyakrabban találkozhatnak. Beszélgetünk a pályaválasztásról is, mivel felsős korosztályról van szó, sőt szólunk majd az emberkereskedelemről, a szervkereskedelemről, a függőségi betegségekről, valamint az egészséges életmód kialakításáról. A függőséggel kapcsolatban a szabadkai Hosana intézet növendékei mesélik el tapasztalataikat. Az a legjobb, ha a fiatalok társaik tapasztalatából szűrik le a tanulságokat – mondta a táborvezető, majd hozzáfűzte, hogy az előadók többsége a szervezet tisztségviselői közül kerül ki, akiknek nem kell fizetni, és ezzel is pénzt takarítanak meg.

– Nehezen jött össze ez a tábor. A hat községbeli Vöröskereszt szervezetein kívül a tartományi szervezet is támogatott bennünket, s jelentős támogatásra számítunk a Tartományi Egészségügyi Népjóléti és Népesedési Titkárságtól, amely nemrégiben írta ki pályázatát. Némi részvételi díjat is szedtünk a gyerekektől, az élelem jó részét sikerült kompenzációban megoldani és az önkormányzatok is segítettek. Javasolták azt is, hogy csatlakozzunk a zombori vagy a verseci táborozáshoz, de úgy gondoltuk, hogy legjobb lesz, ha önálló tábort szervezünk – mondta Krizsán Vilmos.

Az idei év az önkéntesség éve, s a táborvezető szerint éppen ez a tábori munka legjelentősebb része: az önkéntes munkára való felkészítés. Mint mondta, ez a Vöröskereszt munkájának a lényege, hiszen a szervezet minden tevékenységi formája ezen alapul.

http://www.magyarszo.com/fex.page:2011-07-22_Onkentessegrol_palyavalasztasrol_fuggosegekrol.xhtml

A nemzeti konyhák ízei - Jól sikerült családi nap a Hegyalja utcában a kishegyesi Női Fórum szervezésében

                                              

                                                         Az ételosztásig megéhezett a társaság. 

Kishegyesen lassan hagyománnyá válik, hogy júliusban az egyik hétvégén a Női Fórum családi napot szervez, amelyen a gyermekcsalogató programokon kívül hangsúlyos szerepet kapnak a nemzeti konyhák bemutatói. Az idén – mint Zsidai Erzsébet főszervező, a szervezet elnöke elmondta – a részvevők ízelítőt kaphattak a magyar, a szerb, a montenegrói és a roma konyhák hagyományos ételeiből. A rendezvény magyarországi vendégei az ásotthalomiak voltak, akikkel az egyesület évek óta szoros kapcsolatot tart fent. Az esti kóstolóra készült például kolbászos krumplipaprikás, túrós gibanica, bográcsban főtt montenegrói különlegesség, cigánypecsenye és bodag, valamint babgulyás csülökkel, csemegének pedig briós. Mindenki találhatott tehát valami kedvére valót. A kóstolóig a gyerekek kedvükre labdázhattak, bújócskázhattak, vagy bekapcsolódhattak a kézműves munkába, melynek keretében a kosárfonással ismerkedhettek meg. A Női Fórumnak a rendezvény megszervezésében a kishegyesi helyi közösség, a Dombos Polgárok Egyesülete, a szikicsi Tri Sorele nőszervezet és a Kishegyesi Fejlesztési Társulás segített.

                                         

                                               A kosárfonást próbálgatják a legkisebbek.

http://www.magyarszo.com/fex.page:2011-07-19_A_nemzeti_konyhak_izei.xhtml

EMLÉKEZÜNK

Csütörtökön, július 14-én,

19 órai kezdettel

alkalmi műsor keretében emlékezünk

a Hegyesi csatára

a nyugati temetőben.

Mindenkit szeretettel várunk!

DOMBOS IRODALOM

Kishegyesi irodalmi tábor

A Rituális labdajátékok bemutatója (A képen: Szerbhorváth György, Aaron Blumm, Terék Anna és Benedek Miklós)

Kishegyesen másodízben megrendezésre került a dombosi irodalmi tábor, ahol többek között a Híd Kör egy része is jelen volt. A sok érdekes és izgalmas irodalmi műelemzés és „fejtágítás” mellett, könyvbemutatókra, irodalmi beszélgetésekre is sor került neves írókkal, költőkkel és irodalomtudósokkal. Mindemellett esténként fergeteges koncertek és bulik voltak, de volt ott bohémtérkép – amely segítségével a látogatók tájékozódni tudtak a különböző helyszínek között –, bohémital, bohémkaja is. A táborról részletesen Berényi Emőke, a Híd Kör tagja írt.
Irodalom kacsazsírból
DOMBOSI IRODALMI TÁBOR
Kedd hajnalban újra Csépe Imre kísértete vette át az irányítást Kishegyes szellemi aurája felett, véget ért ugyanis a lassan hagyományossá váló dombosi irodalmi tábor: a négynapos fejtágításban megfáradt táborozók az utolsó estén a Hands up! világzenéjére és a Lábos Electric Orchestra pajtamuzsikájára engedhették szabadjára a művészetfogyasztás közben felgyülemlett energiáikat. A mintegy harmincfős, főként az újvidéki Magyar Tanszék hallgatóiból és frissen végzett diákjaiból verbuválódott csoportnak két fiatal teoretikus tartott szemináriumokat a Dombos Cafféban, vagyis az Ady Endre Kísérleti Általános Iskola udvarán és galériájában: a tanult kollégám szavaival élve „elegáns és szellemileg lenyűgöző” Vári György , aki a kortárs magyar dráma kiemelkedő teljesítményeiről, így többek között Spiró György, Térey János és Borbély Szilárd darabjairól értekezett, valamint az elsősorban vizuális kultúrával foglalkozó Gaborják Ádám , aki egy-egy problémakört (mint a női irodalom, a poszthumanitás vagy a medialitás) felvázolva mutatott rá a líra és a próza legújabb jelenségeire, az evés kapcsán például Parti Nagy Lajos és Cserna-Szabó András novelláiból kiindulva.
Néhány vendégelőadó is letelepedett a részvevők közé, az iskolaudvarban elhelyezett szalmabálákra: Turi Tímea a tárcairodalomról tartott ismertetőt, Végel László pedig a naplóírás fontosságára hívta fel huszonéves hallgatósága figyelmét. Mint mondta, az éppen aktuális politikai garnitúra minősítette már őt kispolgári nacionalistának és fésületlen balliberálisnak is, s a napló segített neki abban, hogy ellenőrizze: mindettől függetlenül még megvan a gerince. A pénteken este felolvasó Kemény István Márai Sándor-díjas költő és író is ennek a bizonyos hitelességnek a megőrzésére figyelmeztetett, különösen, mikor szóba került nagy port kavart március 15-e alkalmából készített, a hazafias versírási tradíciót visszavonó verse, a Búcsúlevél, melyben megszólítottjáról, az „édes hazáról” provokációképp azt írja: „Gonosz lettél, vak és régi, / egy elbutult idegen néni, / aki gyűlöletbe burkolózva még / ezer évig akar élni.” Persze nem csak lelkiismereti kérdésekről volt szó az irodalmi beszélgetések alatt: Kollár Árpád például az érettség elérésének szükségességéről szólt; Nemes Z. Márió a tőle megszokott kántálással adta elő verseit a testköltészet körében mozgó, torz figurákat felvonultató második kötetéből, aBauxitból; Tallér Edina a kreatívírás-tanfolyamok abszolút befutójaként mutatta be A húsevő című novellagyűjteményét; a nemrégiben Déry Tibor-díjjal kitüntetett Szvoren Edina „keserű orvosságából”, az idei év legsikerültebb debütkötetének tartott Pertu című könyvéből szemezgetett; Aaron Blummtól egy tőle szokatlan, már-már szentimentális példázatot hallottunk a szerelem erejéről, meg egy szintén meghatót saját szétcsúszásáról;Orcsik Roland többek között a Mahlerhez fűződő viszonyáról szólt legújabb verseskötete kapcsán; Vladimir Kopicl,Srđan Srdić és Siniša Tucić a Kikinda Short fesztiválról érkezve a szerb próza helyzetéről beszélt; Vickó Árpád a fordítás nehézségeiről, nem mellékesen Esterházy fordítók iránti kedvességéről mesélt; Darvasi László méltán hasonlította össze szülőfaluját, Törökszentmiklóst az abszolút igazság és a helyi alkoholisták világhírű találkozási pontjának, a Pöndöl kocsmának otthont adó Kishegyessel (mondván: „Itt is az van, ami nálunk: semmi!”). Bár a programban szerepelt, a művészet és a társadalmi felelősségvállalás összefüggéseiről is faggatható Lovas Ildikó végül lemondta a fellépését, helyette Forgách András, az Élet és Irodalom vitriolos tollú színikritikusa, író, műfordító szórakoztatta a közönséget a tavalyi idény legjobb magyarországi színházi előadásairól szóló beszámolójával.
Nemcsak egyes szerzők, hanem irodalmi csoportosulások is megmutatták magukat, így a Híd KörRituális labdajátékok című antológiájának szerzői (Terék Anna, Benedek Miklós, Szerbhorváth György), az Ex-SymposionPizsama számának összeállítói (Józsa Márta, Rajsli Emese, Mesés Péter, Keresztury Tibor) a főszerkesztő, Bozsik Péter felkonferálásával, a József Attila Kör tagjai (Benedek Anna, Deres Kornélia, Szabó Marcell) az elnök, Balogh Endre vezényletével, valamint a librarius.hu körtárs irodalmi univerzum csapata (Hartay Csaba és Bakos András). A szervezők a más művészeti ágak iránt érdeklődőkre is gondoltak: volt több színielőadás (Krizsán Szilvia De ki viszi haza a biciklit? című „stand up tragikomédiája”; Pál Ágnes és Raffai Ágnes Beépített holmik című színpadi lírája, továbbá a Szent Genéziusz Kultúrkommandó Csapdája), sőt egy képregény-kiállítás is a Symposion szerzőitől, és persze minden nap hajnalig lehetett bulizni a Dombos Fest after partyján Pionir 10, Defa és Fman, DJ soup-O-lizer, a Hands up! és a Lábos Electric Orchestra zenéjére.
A múlt héten a szervező, ifj. Virág Gábor úgy nyilatkozott, szeretné, ha a jövendőbeli értelmiség nem formális továbbképzésének fontos pontjaként tekintenének erre a rendezvényre, s most, a tábor végeztével úgy hiszem, ezt sikerült is megvalósítani. A kurzusok alatti beszélgetéseken ugyan nem alakult ki konstruktív vita, de hát – mint az az utóbbi időben bebizonyosodott – az érvek ütköztetésének kultúrájában a vajdasági magyarság eddig sem jeleskedett. Amit ezek az egyetemisták mégis a magukévá tehettek, az a többszempontú látásmód és a nem csupán szakmai nyitottság, ami különösen jelentős a pályakezdésnél. Jövőre remélhetőleg sokan meg mernek majd szólalni, hogy elmondják a véleményüket, és akkor talán abban is hihetünk, hogy nem maradunk a Bólogató Jánosok társadalma. Addig is maradnak az idei emlékek a sok íróról, költőről és a radioaktív kacsazsíros kenyérről. Na, és ismét jön Csépe Imre meg az ebéd után horkolók...

Berényi Emőke

(forrás: http://www.magyarszo.com//fex.page:2011-07-07_Irodalom_kacsazsirbol.xhtml)