KUBISZYN VIKTOR: DROGNAPLÓ - DROGPREVENCIÓS ELŐADÁS NYOLCADIKOSAINKNAK

Az egész Kárpát medencét érintő körút keretében a Vajdaságban elsőként Kishegyesen a könyvtár szervezésében mutatták be Kubiszyn Viktor Drognapló című könyvét. A szókimondó, kíméletlenül őszinte vallomásként megírt alkotás egy másfél évtizeden át drogfüggő – végül gyógyult személy – tapasztalatait tárja elénk közvetlen formában és érthető nyelvezettel. A szerző a könyvbemutatón is közvetlen kapcsolatot alakított ki a többnyire fiatalokból álló közönséggel, így végül a jelenlévők kötetlenül kérdezgették a részletekről. Kubiszyn Viktor saját bevallása szerint már 13 évesen az alkohollal kezdte, majd 14 évesen már rendszeresen füvezett, de később következett a heroin és az LSD, valamint egyéb „komolyabb” szerek. Egyrészt a kíváncsiság, másrészt a szorongás oldása iránt érzett szükség, valamint az állandóan visszatérő megfelelési kényszer hozta össze a függőséget okozó szerekkel. Időközben volt egy olyan két és féléves időszaka az életének, amikor a függősége munkamániára váltott, majd ezt követően 25 évesen eljutott élete legmélyebb pontjára, amikor az utcai drogosok életébe is belekóstolt. Végül a ráckeresztúri intézetben egy éves terápia eredményeként sikerült megszabadulnia szenvedélybetegségétől.

 Kubiszyn Viktor Drognapló című kötete 2011 novemberében jelent meg a Jószöveg Műhely Kiadó gondozásában. Az irodalmi igényességgel, és autentikus nyelvezettel megírt könyv nem pusztán dokumentarista napló. A szerző ugyanis - legsúlyosabb drogfüggőségét megelőzően - szakmailag is viszonylag széles körben elismert újságíró volt.
     A Drognapló-körút 2012 tavaszán körútra indult. Elsőként Magyarországi vidéki városait bejárva elsősorban iskolákba, klubokba, kávézókba jutott el a kötet, szerzője kíséretében. Az ősszel megkezdett, Kárpát-medencét érintő turné célja az érdeklődők kérdéseire való válaszadás, hiszen a szenvedélybetegségekkel, ha nem is mindenki közvetlenül, de közvetetten biztosan érintett. A szerző november 23-án Szabadkán, a Svetozar Marković Gimnáziumban és a tanítóképző karon, november 24-én pedig az újvidéki Művészklubban is bemutatja könyvét és mesél valóban tanulságos élményeiről és tapasztalatairól. 

Képünkön: Kubiszyn Viktor a kishegyesi tűzoltóotthonban megtartott könyvbemutatón)

tp.

http://www.vajma.info/cikk/kultura/7957/Vajdasagi-helyszineken-mutatjak-be-Kubiszyn-Viktor-Drognaplo-cimu-kotetet.html

Nyolcadikos diákjaink is jelen voltak az eseményen, kérdéseket tettek fel Viktornak.

photo by Fülöp Valentin

A Drognapló facebook oldala: http://www.facebook.com/drognaplo?fref=ts

(a kishegyesi képek is felkerülnek hamarosan...)

FŐPRÓBA ISKOLANAPRA

Ugye, nem felejtette el senki, hogy holnap iskolanap?

Ma volt az utolsó próbánk… Nagyon ügyesek a gyerekek, érdemes megnézni műsorukat! Sokat gyakoroltak felkészítő tanáraikkal… Szeretettel várunk mindenkit 17 órakor a színházteremben, tapsoljunk együtt a társaságnak! 

photo by Cékus Attila

A GYERMEKEK JOGAINAK VILÁGNAPJÁN

Nagyon sokan kérdezték, hogy van a bántalmazott tündéri kislányunk. Boldog az „új anyukájánál”. A régi anyukája pedig visszakérte az iskolatáskáját, a ruháját, a kabátját, cipőjét, amiben szombaton volt. Akinek van 7 éves kislányra való ruhája, és már nincs szüksége rá, behozhatja az iskolába. De minden ruhaneműt, cipőt, kabátot szívesen fogadunk, lesz gazdája… Köszönjük.

Az ENSZ 1989. november 20-án fogadta el a gyermeki jogokról szóló egyezményt, ezért a mai nap a GYERMEKEK JOGAINAK VILÁGNAPJA.

A Föld lakosságának egyharmada, vagyis több mint kétmilliárd ember fiatalkorú, és negyedrészük siralmas körülmények között él. Naponta csaknem 30 ezer öt éven aluli gyermek hal meg szerte a világon olyan okok miatt, amelyek megelőzhetőek lennének, több százmillió gyermeknek nincs fedél a feje fölött, és mintegy 70 millió gyermek nem jár iskolába.

Nem kell messzire mennünk. Az alábbi cikket 2008-ban írtam a Szó-Beszédbe:

„Beszélgettünk az iskolában az egyik tanítónővel. Segítséget kért. Az osztályában több gyerek is éhezik. – Ugye, nem gond, hogy adok nekik uzsonnát? – kérdezte. Természetesen nem gond. Csak az a probléma, hogy a kisdiák otthon sem kap enni. Sűrűn kenyér sincs a házban. És a szülők öt gyereket nevelnek.

     Másnap jött egy jó szándékú néni. Elmondta, hogy a szomszédjában három kisgyerek éhezik. Vasárnap óta nem kaptak sem reggelit, sem ebédet, sem vacsorát. És akkor csütörtök volt. Csak azt eszik, amit az iskolában kapnak, pedig nem is fizetik az uzsonnát. A tanítónők már itt is felfigyeltek a problémára. Többször hívatták Anyukát, de nem nagyon látták az érdeklődést rajta. Anyuka „csak megszülte” őket, folyamatosan iszik. Apukát pedig már „váltott” egy párat.  És ma is bejött a szomszéd néni. Érdeklődött, hogy mi történt. Anyuka nem jött be, a nagymama igen. Értesítettük a szociális központot.

     Az iskolában 37o kisdiák uzsonnázik. 13o nem. A 13o közül csak nagyon kevesen hoznak otthonról ennivalót. És egy kis százalékuk vásárol a pékségben. Ha egy körkérdést is végeznénk, siralmas adatokat kapnánk, hogy hányan esznek levest hetente, hányan esznek főtt ételt, a gyümölcsökről nem is beszélve… De ezeknek a gyerekeknek nem az a gondjuk, hogy válogatósak. Ezek a gyerekek nem kapnak enni. Éheznek. A XXI. században.

     Most jön a kérdés, hogy miért? Igen, Kishegyesen nagy a munkanélküliség. Az egyik legfejletlenebb község Szerbiában. Sokan szorulnak szociális segélyre, családi pótlékra, ami persze nem elég semmire sem. Főleg, ha a szülő elissza… Italra, cigire viszont mindig jut. Hol spórolnak? A gyereken. Ezek tények.  

     Beszélhetünk a következő családról is. Szintén három gyerekről. Éhesek, koszosak, rühösek, büdösek. Anyuka kisminkelve, hatalmas körmökkel különböző részeg férfiakkal „flangál” az utcán… A gyerekeivel mit sem törődve…

     Szép dolog a népszaporulat, a nagycsalád… De valahol a családtervezéssel sem lenne rossz dolog foglalkozni. Annyit tervezzen az ember, annyit is szüljön, amennyit el tud tartani…

     Ezek a gyerekek idejük nagy részét az iskolában töltik, mi találkozunk velük a legtöbbet. Nekünk mesélik gondjaikat a gyerekek és szülők egyaránt, tőlünk várják a megoldást… Tudom, nem szólhatok bele, hogy ki hány gyereket szül. Más sem szólhat bele… Mindenkinek joga van mindenre! De az ártatlan kisgyerekek nem szerettek volna megszületni! A gyermekjogi törvény szerint minden gyereknek joga van az alapvető dolgokra. Először is enni. És normális körülmények között élni! És itt jön a szülő felelőssége… És hogy szeretheti a szülő a gyerekét, ha nem ad neki enni? Ha nem törődik vele? A legrosszabb megoldás az intézetbe kerülés. Mégis a család támogatására lenne szükség…

      Mi hívattuk a szülőket, nagyszülőket.  Vannak, akikkel tudunk együttműködni, vannak, akikkel nem… És ezeket a gyerekek, akikről írtam, „normális, fehér, tősgyökeres” hegyesi fiatal nők szülték….

      A roma kérdésről még nem is beszéltünk… A „telepi” embertelen körülményekről… A szokásaikról, hagyományaikról, gondjaikról… 2oo7-ben kezdődött a romák évtizede…

Megoldás???  Tud valaki segíteni???”

            Ma, 2012 novemberében a helyzet változatlan. Továbbra is nagyon sok gyereknek az iskolai uzsonna az egyetlen napi eledele. Ezért is van ilyen jó uzsonnánk: csokistej, tej, gyümölcs, gyümölcsjoghurt, vitaminok szerepelnek az étrenden… Becsempészünk kis csokit is, örülnek is a gyerekek… Azokat a gyerekeket, akiknek nincs otthon vizük (nem kevesen vannak!), fürdetik a tanárok, hajat mosnak az iskolában, sőt, „dezodorjuk” is van… Nem a mi hatáskörünk, de már hozzátartozik a mindennapjainkhoz… A mosógépünk állandóan forog, mossuk a gyerekek ruháját, hogy tisztán ülhessenek a padokba. Takarító nénink „szabadidős foglalkozása” a mosás-vasalás… A tetves gyerekekkel nem tudunk mit kezdeni, az sem a mi hatáskörünk, meg sem nézhetjük a gyerekek fejét, egészségügyi nővért meg hiába várunk… Hol van a többi gyerek joga, aki épp nem szeretne tetves lenni???? (Itt is vétkezünk, sampont vásárolunk, szülőknek adunk, gyerekek fejét mossuk vele.)

            Az „egyiptomi” problémáról még nem is beszéltünk. Tegnap is érkeztek az első osztályba. 10 évesen, eddig még iskolát sem láttak, meg még a nyelvet sem beszélik…

Nem a gyerekekre kell haragudni. A felnőttekre. A szülőkre.

A gyerekek jogainak világnapján szeressük a gyerekeinket. És ne csak ma. Bár ezt sem olvassák azok, akikről szól… 

BÉKÉSSZENTANDRÁSI VENDÉGEINK ÉRKEZNEK!

     A békésszentandrási diákok Iskolanapra érkeznek 2012. november 23-án (pénteken) kb. 12 órakor. A vendégfogadók már fél 12-től várhatják is őket az iskola főbejáratánál… Hátha előbb átérnek a határon…

A programterv a következő:

PÉNTEK

      -     12, 00 a vendégek érkezése, csomagok hazavitele, ebéd a családoknál

      -     17,00 Iskolanapi műsor

      -     vacsora a családoknál

SZOMBAT

-          reggeli a családoknál

-          10,00 közös kirándulás Péterváradra (katakombák), Újvidékre

-          16,00 Szenttamás – Gion Nándor szülőháza http://www.gionnandoremlekhaz.org/

-          17,30 Sport az iskola tornatermében – kézilabda, focimeccs

-          19,00 Közös vacsora az iskola ebédlőjében

VASÁRNAP

-          reggeli a családoknál

-          a vendégek a délelőtt folyamán indulnak vissza

Bencsik Bettina 8.a – Frindik Ivonn

Bencsik Hajnalka 8.a – Bakos Dorisz

Csépai Rebeka 8.a – Kancsár Kinga

Egri Laura 8.a – Cékus Noémi

Miknyik Mihály 8.a – Barna Denisz

Molnár Dorottya 8.a – Kókai Zsanett

Nemcsényi Bence 8.a – Kovács Levente

Nyemcsok Zsófia 8.a – Tóth Krisztina

Olasz Éva 8.a – Kovács Fanni

Polónyi Bettina 8.a – Keszeg Vivien, Kálmán Virág

Szekeres Tünde 8.a – Cékus Noémi

Benedek Ákos 7.a – Kiss Antónió

Dorogi Mónika 7.a – Dudás Nikolett

Fabó Annamária 7.a – Vajda Emese

Fabó Regina 7.a – Ilić Heléna

Kanti Anna 7.a – Kovács Fanni

Kovács Emese 7.a – Zsoldos Zsófia

Nyemcsok Dorottya 7.a – Pravilović Aleksandra

Nemcsényi Alíz 6.a – Tóth Réka

Olasz István 6.a – Ország Norbert

Petrás Kíra 6.a – Fárbás Marianna

Miknyik Judit 5.a – Lábadi Marietta

Kanti Dorottya – Kurnyák Fanni

Petrovic Maja – Pravilović Svetlana

          Reméljük, jó vendéglátók leszünk! VÁRUNK BENNETEKET!