„A zene a lelki táplálék és semmi mással
nem pótolható.
Ki nem él vele, lelki vérszegénységben él
és hal.
Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a
zene világít be.”
(Kodály Zoltán)
Irányadója is volt, nem csupán mottója a
Kodály-idézet a II. Záporka vers- és prózamondó találkozónak, amelyet a
közelmúltban Bácsfeketehegyen (Feketicsen) tartottak meg a Nikola Đurković
Általános Iskolában. A találkozó megálmodói és létrehozói: a bácsfeketehegyi
Izida Anya- és Gyermekvédelmi Társulat, A Vajdasági Magyar Versmondók
Egyesülete és a Feketics Művelődési Egyesület vezetői. Tagjai szeretnék, ha a
jövőben még inkább így lenne, minthogy az első úttörőnek számító próbálkozás
igazi eredménye is csak a II. találkozó meghirdetése után mutatkozott meg. Az
idén ugyanis majdnem kétszer több tanuló nevezett be, tanáraikkal együtt, a
tájainkon párját ritkító szemlére. A Vajdaságban egyedüli vers- és prózamondó
versenyen, csakúgy mint tavaly, a hatodik életévüket betöltött, speciális,
könnyített tagozatba járó, értelmileg és tanulásban akadályozott gyermekek és
fiatalok vehettek részt.
Az alkalmi műsorral és kiállítás megnyitásával
kezdődött egész napos rendezvénysorozaton csaknem száz diák, versenyző vett részt.
Nem volt könnyű dolga a bírálóbizottságnak: Barta
Júlia, nyugalmazott óvónőnek, Jánosi
Ágnes gyógypedagógus,
logopédus hallgatónak, Bárczi
Gusztáv, Karácsonyi Judit gyógypedagógus hallgatónak, Sutus Ágota gyógypedagógusnak és Fekete Ágnes, Kaleidoszkóp-díjas
versmondónak, a Magyar Tanszék hallgatójának, hogy a versenyzők közül
kiválassza a legjobbakat. A szervezők a szponzorok: a Tartományi Jogalkotási,
Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi Titkárság, a Tartományi Oktatási és
Művelődési Titkárság, a Szekeres László Alapítvány, a Kishegyes község
önkormányzata, a bácsfeketehegyi helyi közösség és mások jóvoltából emléklapot
és alkalmi ajándékot adtak át minden versenyzőnek. A Napraforgó és a Szivárvány
csoportban három-három korosztály: a kicsik, a kamaszok és az ifik
versenyeztek. A kicsik közül a Napraforgó csoportban a legjobbak: Tóth Szegedi Tamás (Felsőhegy) első, Bite Eszter (Szabadka) második és Bagi Dorina(Bácskossuthfalva)
harmadik. A Szivárvány csoport díjazottjai: Gellér
Alexandra (Bácskossuthfalva), Urbán Marcell (Kiskőrös) és Apci Normen (Zenta). A Napraforgó csoport
legjobbjai a kamaszok sorából: Vér
Tamás (Szabadka) és Ördög Szabolcs (Óbecse), a Szivárványé pedig: Vass Lee, Krizsán Ibolya (Kiskőrös), Apró Enikő (Bácsfeketehegy), Gellér Alex(Bácskossuthfalva).
Az ifik közül a Napraforgó csoportban első lett Ágoston Ferenc (Zenta) és második Kolenák Róbert (Szabadka). A Szivárvány csoport
legjobb ifi versenyzője Miletity
Tivadar (Szabadka), második
lett Barna Heléna (Szabadka), a harmadik helyet pedig
ketten osztják: Takács
Julianna (Bácsfeketehegy) és Vásár Róbert (Magyarkanizsa).
A bácskiskunmegyei önkormányzat Meglepetés
díját Dulai Zsuzsanna, a
Kiskőrösi Közoktatási Intézmény igazgatónője adta át Vér Tamásnak és Miletity
Tivadarnak. Vajdaságból ők ketten vesznek részt Kiskőrösön a Felfénylő Szavak
elnevezésű versmondók magyarországi országos versenyén. Különdíjat kapott Jovanović Henrietta (Bácsfeketehegy), Jelena Uzelac(Topolya), Lazo Jovanović (Kishegyes), Farkas Karolina (Becse), Gálfi Krisztián (Becse), Szivity Hajnalka (Temerin), Dankó Róland és Berta
Melinda (Becse). A felkészítő
pedagógusok, tanárok közül külön elismerésben részesült Juhász Márta (Bácskossuthfalva), Rácz Magdolna (Zenta) és Szabó Erika (Szabadka).
Az ilyen és hasonló találkozókon szinte
„kézzel lehet tapintani az örömet”, amelynek kisugárzó erejét csak azok
érezhetik át igazán, akik eljönnek ezekre a rendezvényekre - mondta a szervezők
nevében Barta Júlia és Papp
Júlia, az Izida elnöke. Jó, hogy évről évre egyre több követője akad e
nemes kezdeményezésnek. Üzenetértéke van annak is, hogy Szűgyi István, Kishegyes
polgármestere feleségével együtt jelen volt a II. Záporka gálaműsorán, és a
zsúfolásig megtelt iskola halljában a népes közönséggel együtt hallgatta meg a
budapesti Parafónia zenekar második, ezúttal is felejthetetlen bemutatkozását
Bácsfeketehegyen. Igaz, a gyerekek figyelme a fárasztó és izgalmas nap után
olykor lanyhult, de mint tapasztalhattuk, a jó pedagógus mindenre talál
megoldást. Fabényi Réka zenetanár, a zenekar vezetője egyik
ilyen alkalommal a gyerekek, a fiatalok, a közönség felé fordulva mesélt el,
szeretetet sugárzó arccal egy tanulságos történetet Joseph Haydnről. A mester
egy alkalommal, amikor előadás közben néhányan hangosabban beszélgettek, mind
halkabban játszatta a zenekart, majd intett az üstdobosnak, s az nagyot ütött a
dobra, mire néma csend lett a teremben. Haydn megjegyezte még: Zenét csak
csendben lehet hallgatni. S a jelenlévő gyerekek, fiatalok legtöbbje megértette
Fabényi tanárnő mosolygó arccal, szeretettel, s mégis nevelő szándékkal
előadott, kissé az alkalomhoz igazított történetét. Sőt biztatására a
jelenlévők nagy többsége együtt énekelt a zenekarral. Később az Izida
otthonában őszintén bevallotta a tanárnő:
- Kicsit féltem, hogy mit szólnak a
kezdeményezésemhez a gyerekek, a fiatalok. De amint hallottuk, nemcsak szépen
verselnek, hanem szépen éneklik népdalainkat. Örömmel látjuk, hogy itt a
Vajdaságban is mind sokoldalúbban foglalkoznak a könnyített tagozatokra járó
gyerekekkel.
A Parafónia zenekar megalakulásáról,
tapasztalataikról a következőket mondta Fabényi tanárnő:
- Tíz éve játszunk együtt ezekkel a
gyerekekkel. Ez a zenekar most már így is marad, nincs lehetőség a bővítésére.
Viszont a Zene Mindenkié Egyesületben zeneoktatás is van. Itt kisgyermek
kortól, speciális módszerekkel foglalkozunk a gyerekekkel; a hangjegyek
felismerésétől a kottaolvasásig, majd a különböző hangszereken való játszásig.
Például zongoraoktatás is folyik ezzel a speciális módszerrel, ami azt
bizonyítja, hogy a zene tényleg mindenkié.
- A speciális módszer Németországból ered.
Valójában színes hangjegyekből, köröcskékből áll a skála, a kotta. Úgy is
szoktuk tanítani pl. a c fekete, mint az éjszaka, a d barna, mit a föld, az e kék, mint az ég, az f zöld, mint a fű, a g piros, mint a rózsa, a h citromsárga, mint a Nap. S így
eljutunk egy oktávig. Mint hallották is, mi ettől sokkal bonyolultabb műveket
is játszunk. Közel háromoktávnyi hangot megszólaltatunk. A félhangok esetében
megfelezzük a köröket. A ritmusokkor is „szeleteljük” a köröket. Valóban,
többnyire ütőhangszereken játszunk, de mint látták, csellón is szép eredményt
tudunk elérni. A cselló újdonság a zenekarunkban. Ne klasszikus csellót
képzeljenek el, mert két húrt levettem róla. Sokat jelent a gyerekeknek az,
hogy rendszeresen jöhetnek gyakorolni, meg az is, hogy már sok helyen
bemutatkoztunk. Vajdaságban csak Bácsfeketehegyen voltunk, de szívesen eljövünk
meghívásra bárhová.
A Zene Mindenkié Egyesület elnöke Erdős Katalin. Bár ő, mint
mondta, idegenkedik ettől a szótól. Szívesebben használja az édesanya
megnevezést. Hiszen elsősorban édesanya, akinek fia a Parafónia zenekarban
játszik. És hogy a zene segít és olykor csodák történnek a zenei nevelés
segítségével, maga is tapasztalja nap mint nap.
- Mindent megteszek azért, hogy a
lehetőségeket, az anyagi feltételeket biztosítsam a működésünkhöz, a zenekarunk
hazai és külföldi útjainak biztosításához. Mint tudják, tagjai vagyunk az Első
Európai Fogyatékos Zenekarnak (FECO). Sikeresen felléptünk már Németországban,
Hollandiában, Ausztriában Belgiumban és Lengyelországban.
- Nonprofit (jövedelmet nem valósít meg) civil
szervezet vagyunk, így kötelező támogatást sem kapunk a kormánytól.
Támogatásokból élünk és pályázatokon veszünk részt. Ha a programjainkat
elfogadják, akkor arra bizonyos összegeket kapunk különböző hazai és külföldi
alapítványoktól, donátoroktól.
Úgy vélhetné az ember, hogy egy ilyen civil
szervezet sikeres működésének elsősorban azok a családok örülnek legjobban, akiknek
van könnyített tagozatra járó gyermekük. Ezért is volt meglepő számunkra Erdős
asszony válasza.
- Noha állandóan hirdetjük magunkat, mégsem
érünk el látványos eredményeket. Úgy látszik, hogy a szülők Magyarországon is
belefáradtak a mindennapi rohanásba, az örökös küzdelembe, és miután
munkahelyükről fáradtan hazaérnek, már nincs energiájuk, hogy külön
foglalkozásra vigyék gyermeküket. Ezért elég nehezen találunk új tanítványokat,
akik zenét, akár zongorát, akár más hangszert jönnének tanulni hozzánk.
Budapesten működik az egyesületünk, bár vannak, akik a környező településekről,
pl. Isaszegről, vagy mint az én fiam, Szentendréről jár be tanulni, próbálni a
zenekarral.
- Honlapunkat viszont egyre többen látogatják,
így találtak ránk a vajdaságiak, a bácsfeketehegyiek is. Velük a jövőben még
szorosabbra szeretnénk fűzni együttműködésünket. Jó lenne, ha egy-két tanárunk,
pedagógusunk lejöhetne rövidebb időre, és foglalkozna a gyerekekkel.
- Egyesületünkbe viszont bárki bekerülhet. A
legtöbbjük - így a zenekar tagjai is - írni, olvasni, számolni is alig tud, de
van olyan részképességük, amelyet rendszeres foglalkozással aktivizálni lehet.
Önálló életre ugyan nem lesznek képesek sohasem, de velünk együtt,
támogatásunkkal ők örülnek legjobban a fellépéseknek, a szűnni nem akaró
tapsnak. Ha megfigyelik ilyenkor a szemüket, úgy fénylik, izzik, mint éjjel a
csillagok.
A II. Záporka találkozó megszervezésében
kitűntek a fiatal versmondók, egyetemisták. Pál
Ágnes, a budapesti gyógypedagógiai kar negyedéves hallgatója a szervezők
nevében fontosnak tartotta elmondani:
- Nagy szükség lenne még sok-sok hasonló
rendezvényre és gyógypedagógusra, akik sokat foglalkoznának a tanulásban, a
fejlődésben akadályozott gyerekekkel. Jómagam a tanulásban akadályozott
gyerekekkel foglalkozom, mivel gyógypedagógiai és logopédiai szakos vagyok.
Ezért is tartom szívügyemnek a Záporka, a Záporkák megszervezését. A tavalyi
tapasztalatokon tanulva Napsugár és Szivárvány csoportokba soroltuk képességeik
szerint a gyerekeket. Így igazságosabbá - mondjam így - tettük a versenyzők
elbírálását, egy-egy csoportba hasonló képességű gyerekek kerültek.
- Szeretném megköszönni minden szponzorunknak,
a magánszemélyeknek az önzetlen támogatást. Közülük sokan el is jöttek és
megnézték a gyerekek előadását, és tapsukkal bátorították őket. A jövőben is
nagy szükség lesz hasonló támogatásra, hiszen enélkül nem rendezhetnénk meg ezt
a találkozót. Várjuk a gyógypedagógusok közreműködését, szakmai segítségét is.
Együtt kell tennünk azért, hogy ezeket a sérült gyerekeket támogassák és
elfogadják. Meg kell tanulnunk, hogy attól, hogy valaki más, még nem kell
félni, tartani tőle. Valójában mindannyian mások vagyunk, gondoljunk csak egy
kicsit bele, vagy nézzünk önmagunkba. Minden egyes emberben van valami, amit csak
ő tud. Ha már a Jóisten azt akarta, hogy megszülessünk, akkor mindannyiunknak
küldetése is van ezen a világon. Ezzel a versennyel ezt is próbáljuk üzenni
mindenkinek. Nem véletlen az, hogy vajdasági magyar kisebbségiként, tanulásban
és értelmileg akadályozott gyerekek verset mondanak, és valamit üzennek nekünk.
Kihívásként élte meg a II. Záporát Hajvert Ákos, a VMVE elnöke is,
ezért Fehér Ferenc-verssel köszöntötte a versenyzőket, és minden vendéget.
A fő szponzorok mellett a szervezők külön
köszönetet mondtak minden támogatónak, köztük a Szakács, a Szarka, a Tóth
házaspárnak, a Kecskeméti, a Krisztián fivéreknek, Kollár Ilonának, Lékity
Rózsának, a Péci Vegyeskereskedésnek, a Simonyi és Tomrecaj pékségeknek,
valamint a Zabhegyezők Vigyori csapatának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése