A kishegyesi iskola története
Kishegyesen az iskola története egybeesik a
falu telepítésének kezdetével.
1770.
november 1-jén vette kezdetét a tanítás, a tanító Námesztovszki József
katolikus iskolamester volt. Az iskola épülete 1771-ben épült, a község utólag
ehhez a tanító részére egy szobát és konyhát építtetett. Az iskola bútorzata
nagyon szegényes volt: tanítói asztal, szék, egy iskolatábla, s néhány rozoga
pad. Az iskolalátogatás rendszertelen volt, a mezőgazdasági munkák megkezdése
után a gyermekek nagy része kimaradt az iskolából, és csak télvíz idején jött újra.
Ilyen körülmények között az oktatás sem volt túlságosan eredményes. Az első
jelentés szerint mintegy 60 diákja volt az iskolának.
Az
elöljárók nem sok gondot fordítottak az iskolaépületre, 1791-ben omladozó az
épület, életveszélyes benne a tanítás. A falu új iskolaépületet és tanítói lakást
épített. Az iskola – lévén falusi – a mezőgazdasági életre készítette elő a
tanulókat.
Az 1839/1840-es iskolaévből vannak
adataink a tanulók számáról. Ebben az iskolaévben 579 iskolaköteles diák volt,
de csak 193-an jártak rendszeresen iskolába. Ennyi diákot képtelen volt egy
tanító oktatni, ezért segédtanítót fogadott maga mellé. Vannak adatok arról is,
hogy az iskola megnyitásától, hány diákja volt az iskolának: 1855-ig 2192
tanuló, közülük 664-en fejezték be sikeresen az iskolát, tanultak meg írni, olvasni.
1869
szeptemberében kezdődő tanévben már több tantárgyat – magyar történelem,
földrajz és természetrajz – az új tanterveknek megfelelően adtak elő.
1870-ben az ún. Zsandárkaszárnyát (a mai
helyi közösség épülete melletti házat) alakították át harmadik tanteremmé.
1875-ben újabb helyiséget alakítottak át tanteremmé, de nem felelt meg a
követelményeknek. Végre 1878-ban elkészül a két tantermes, tanítói lakással
kibővített új iskolaépület a templom mögötti telken. Még ki sem nyögték az
építkezés terheit a hegyesiek, újabb rendelet jött: a nagyszámú diák miatt
bővíteni kell az iskolateret. Pénz híján húzták-halasztották az építkezés
kérdését, tovább használták a legrégibb épületet, az új épület két új tantermét,
valamint a Zsandárkaszárnya ideiglenes tantermeit.
1884-ben ismeretlen okok miatt a tűz
martaléka lett az 1795-ben épített, majd kibővített régi iskola. Más megoldás
nem volt: új iskolaépületet kellett emelni. 1885-ben elkészült a második
iskolaépület és a tanítói lak, az ötödik tanterem továbbra is a
Zsandárkaszárnyában volt. Időközben a hitközség megvette ezt az épületet, és
itt kialakította a hatodik tantermet, de még mindig kevés az iskolatér. Pénz
híján szükségmegoldás született: hetedik tanteremként a Katolikus Kör
helyiségét használták. A nyolcadik állás megnyitása után házat vásároltak, amit
átalakítottak tanteremmé, ez lett a későbbi Pásthy-féle iskola. A nyolcadik
tanterem kialakításával befejeződött a kishegyesi iskolaépítés egy szakasza.
Már az első világháború idején csökken az iskolatér. A Zsandárkaszárnyából
iskolává alakított épület, a Bene-féle iskola annyira tönkremegy, hogy nem
érdemes megjavíttatni, ezért eladják.
Az első világháború idején a férfi tanítók
hadba vonulása miatt az egész iskolarendszert át kellett szervezni, és a
meglévő iskolatérben megszervezni a tanítást.
1918. november 25-én Vajdaságot az SZHSZ
Királysághoz csatolták. A Nemzeti Igazgatóság már december 9-én határozatot
hozott, hogy az iskolai oktatás szerb nyelvű legyen, egyben megszüntette a
magyar nyelv tanítását azokban az iskolákban, amelyekben a magyar diákok
kisebbségben voltak.
A Közoktatásügyi Minisztérium 1920.
augusztus 27-én kelt rendelete alapján Minden eddigi elemi iskola államinak
tekintendő. Tehát állami rendelettel megszüntetik a felekezeti iskolákat.
A kishegyesiek megkísérlik továbbra is
fenntartani az iskola felekezeti jellegét, de ez akkora anyagi terhet jelentene
a falunak, amit lakosai képtelenek lennének elviselni, ezért az Iskolaszék
1920. október 29-én úgy döntött, hogy a kishegyesi iskolát átadja az államnak.
A II. világháború után az oktatás a kommunista
párt hatása alá került.
1956-ban
készült el 5 új tanteremmel az iskola egyik épülete (ma is úgy nevezik, hogy
56-os épület), amit összekötöttek az 1915-ben épült iskolával. A harmadik
épület pedig 1968-ban épült. A tornatermet 1973-ban építették. Így most az
iskola 3 épületből áll, ami egységet képez. Folyamatosan felújítják az iskola
épületeit a lehetőségekhez mérten, de szükség lenne az ablakok cseréjére, a
tornaterem padlózatának cseréjére, a tantermek felújítására, számítógépekre.
Az iskola 1953 óta viseli az Ady Endre
nevet. Az iskolanapot minden évben november 22-én ünneplik az iskola tanulói,
tanárai. Ma is Kísérleti Általános Iskola a neve, de már nem nagyon
„kísérleteznek” sem a diákokon, sem a tanárokon, habár az újabbnál újabb
miniszterek, oktatási törvények, tantervek kísérletezésnek tekinthetők…
Ma iskolánknak 499 tanulója van. 30
tagozaton folyik a tanítás, ebből 6 speciális tagozat van az enyhe mentálisan
sérült gyerekeknek. Szerb nyelven is folyik az oktatás, jelen pillanatban 7.
osztályig.
Diákjaink bizonyítanak a különböző
versenyeken, díjakkal térnek haza folyamatosan. Fel sem lehet sorolni, hány
híres ember került ki az Ady Endre KÁI padjaiból… Írók, festők, zenészek, énekesek,
tudósok, sikeres vállalkozók, sportolók… Méltón képviselik Kishegyest szerte a
világban. Bárhol büszkén mondhatják, hogy hegyesiek, a tudásuk alapjait itt
kapták…
Lehet, hogy mi is csintalanok voltunk,
lehet, hogy mi is sok borsot törtünk tanáraink orra alá, de bizonyítottunk!
Lett belőlünk Valaki, Ember lett belőlünk… És mosolyogva dugjuk el
bizonyítványunk gyerekeink, unokáink elől… És folyamatosan mi is azt mondjuk
nekik, amit mi is hallgattunk: tanulj, tanulj, tanulj…
„Elmúlt, mint
száz más pillanat,
s tudjuk
mégis, hogy múlhatatlan,
Mert szívek
őrzik, nem szavak…”
(Végh György)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése