A MI ISKOLÁNK: ARANYESŐ

2009. szeptember 17., csütörtök

ARANYESŐ

Diákjaink már készülnek az Aranyeső mesemondó versenyre. Az iskolabajnokságot szeptember 17-én tartottuk meg, melyről 12 diák juthatott tovább a szeptember 21-én sorra kerülő községi bajnokságra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

BEKÖSZÖNŐ

Lassan 6 éve vagyok az Ady Endre KÁI igazgatója. Nem épp egy jubileumi szám, de készítettem egy blogot az elmúlt időszakról. Hogy megmaradjon az utókornak, hiszen lassan én is elfelejtettem, hogy mi minden történt… A felsorolás még közel sem teljes, de lehet „szemezgetni” már belőle… Természetesen, várom az észrevételeket az iskolakishegyes@gmail.com címen. Büszke vagyok arra, hogy olyan emberekkel dolgozhattam, akik akartak, tudtak tenni valamit. Akikre lehetett számítani. Akiknek elég volt egy sms, egy telefon, és már jött is a segítség. Az iskola nem lenne ilyen, ha nem pályáztunk volna közösen az Önkormányzattal, a Helyi Közösséggel, a Női Fórummal, az Aromival, a Művelődési Egyesülettel… Ha nem lett volna ilyen jó Iskolaszékünk, Szülői Tanácsunk… Ha nem segít Góci, Helga, Kazi, Radmila néni, Sipos Etelka, Vörös Julika, Banyi néni, ha nincsenek ilyen nagyszerű fiataljaink az Ifjúsági Irodában, a sportegyesületekben, a cserkészeknél… És említhetném a tűzoltókat, a rendőrség egyes tagjait, az egészségház egyes dolgozóit, a magánvállalkozókat, a sajtó képviselőit… Mellénk állt az Magyar Nemzeti Tanács, a Sport- és Ifjúsági Minisztérium, a Tartományi Oktatási Titkárság, Kishegyes össz testvértelepülése… Büszke vagyok a kollégákra, az egyre jobb viszonyra a szülőkkel! Így érhettük el mindezt közösen, és így lehetünk mindannyian büszkék GYEREKEINKRE!

BEKÖSZÖNŐ II.

7 évig voltam az Ady Endre Kísérleti Általános Iskola igazgatója. Egy évvel ezelőtt készítettem egy blogot az elmúlt évek eseményeiről. Hogy megmaradjon az utókornak, hiszen lassan már én is elfelejtettem, hogy mi minden történt… Köszönet a segítségért mindazoknak, akik nélkül nem lehetett volna ilyen sikeres az iskolánk... Hétmérföldes csizmában lépkedtünk...

Születésünktől számítva életünk minden hetedik évben megváltozik kardinálisan az asztrológusok szerint. Pszichológusok szerint pedig a szellemi fejlődés természetes velejárója. 7, 14, 21, 28, 35, 42. Ki tudja, talán van benne valami... 7 napból áll egy hét, van hét szűk esztendő, a gonoszok is heten vannak, meg Hófehérke törpéi is, hét élete van a macskának, hét évig nem lesz szerencsénk, ha eltörünk egy tükröt... De hetedhét országot bejárva legyőzhetjük a hétfejű sárkányt, és hét szín alkotja a szivárványt is...

A Szaturnusz megjelenése mindig valamilyen újdonságot, változást hoz, amellyel megbirkózni nagy kihívás és sorsfeladat - olvastam valahol, valamikor. Ha hiszek benne, ha sem, a sors bolygója, vagy a végzet bolygója úgy “gondolta”, hogy tanárként folytassam munkám. Ezt is szeretem. És a blogírást is. Folytatni fogom. A több mint 91000 megtekintés is igazolja, hogy érdemes. Az iskolai történéseket, versenyeredményeket, tanáraink, diákjaink sikereit tudatni kell. Megérdemlik. Hiszen az Ady Endre Kísérleti Általános Iskola a MI ISKOLÁNK.

Mottó

Életünk minden másodperce az univerzum új és egyedülálló pillanata, egy pillanat, mely soha többé nem tér vissza. Ezzel szemben mire tanítjuk gyermekeinket? Arra, hogy kettő meg kettő az négy, és Párizs Franciaország fővárosa. Mikor tanítjuk meg őket arra, hogy mik valójában? Mindegyiküknek azt kellene mondanunk: "Tudod, mi vagy te? Csoda. Páratlan a magad nemében. Soha ezelőtt nem született hozzád fogható. Csodálatos a lábad, a karod, a mozgásod. Lehet belőled Shakespeare, Michelangelo vagy Beethoven. Képes vagy bármire. Igen, te vagy a csoda. Vajon, ha felnősz, tudsz-e majd ártani valakinek, aki éppolyan csoda, akárcsak te magad?" Mindannyiunknak azon kell fáradoznunk, hogy a világot gyermekeihez méltóvá tegyük.

Pablo Casals