A Rituális labdajátékok bemutatója (A képen: Szerbhorváth György, Aaron Blumm, Terék Anna és Benedek Miklós)
Kishegyesen másodízben megrendezésre került a dombosi irodalmi tábor, ahol többek között a Híd Kör egy része is jelen volt. A sok érdekes és izgalmas irodalmi műelemzés és „fejtágítás” mellett, könyvbemutatókra, irodalmi beszélgetésekre is sor került neves írókkal, költőkkel és irodalomtudósokkal. Mindemellett esténként fergeteges koncertek és bulik voltak, de volt ott bohémtérkép – amely segítségével a látogatók tájékozódni tudtak a különböző helyszínek között –, bohémital, bohémkaja is. A táborról részletesen Berényi Emőke, a Híd Kör tagja írt.
Irodalom kacsazsírból
DOMBOSI IRODALMI TÁBOR
Kedd hajnalban újra Csépe Imre kísértete vette át az irányítást Kishegyes szellemi aurája felett, véget ért ugyanis a lassan hagyományossá váló dombosi irodalmi tábor: a négynapos fejtágításban megfáradt táborozók az utolsó estén a Hands up! világzenéjére és a Lábos Electric Orchestra pajtamuzsikájára engedhették szabadjára a művészetfogyasztás közben felgyülemlett energiáikat. A mintegy harmincfős, főként az újvidéki Magyar Tanszék hallgatóiból és frissen végzett diákjaiból verbuválódott csoportnak két fiatal teoretikus tartott szemináriumokat a Dombos Cafféban, vagyis az Ady Endre Kísérleti Általános Iskola udvarán és galériájában: a tanult kollégám szavaival élve „elegáns és szellemileg lenyűgöző”
Vári György , aki a kortárs magyar dráma kiemelkedő teljesítményeiről, így többek között Spiró György, Térey János és Borbély Szilárd darabjairól értekezett, valamint az elsősorban vizuális kultúrával foglalkozó
Gaborják Ádám , aki egy-egy problémakört (mint a női irodalom, a poszthumanitás vagy a medialitás) felvázolva mutatott rá a líra és a próza legújabb jelenségeire, az evés kapcsán például Parti Nagy Lajos és Cserna-Szabó András novelláiból kiindulva.
Néhány vendégelőadó is letelepedett a részvevők közé, az iskolaudvarban elhelyezett szalmabálákra:
Turi Tímea a tárcairodalomról tartott ismertetőt,
Végel László pedig a naplóírás fontosságára hívta fel huszonéves hallgatósága figyelmét. Mint mondta, az éppen aktuális politikai garnitúra minősítette már őt kispolgári nacionalistának és fésületlen balliberálisnak is, s a napló segített neki abban, hogy ellenőrizze: mindettől függetlenül még megvan a gerince. A pénteken este felolvasó
Kemény István Márai Sándor-díjas költő és író is ennek a bizonyos hitelességnek a megőrzésére figyelmeztetett, különösen, mikor szóba került nagy port kavart március 15-e alkalmából készített, a hazafias versírási tradíciót visszavonó verse, a
Búcsúlevél, melyben megszólítottjáról, az „édes hazáról” provokációképp azt írja: „Gonosz lettél, vak és régi, / egy elbutult idegen néni, / aki gyűlöletbe burkolózva még / ezer évig akar élni.” Persze nem csak lelkiismereti kérdésekről volt szó az irodalmi beszélgetések alatt:
Kollár Árpád például az érettség elérésének szükségességéről szólt;
Nemes Z. Márió a tőle megszokott kántálással adta elő verseit a testköltészet körében mozgó, torz figurákat felvonultató második kötetéből, a
Bauxitból;
Tallér Edina a kreatívírás-tanfolyamok abszolút befutójaként mutatta be
A húsevő című novellagyűjteményét; a nemrégiben Déry Tibor-díjjal kitüntetett
Szvoren Edina „keserű orvosságából”, az idei év legsikerültebb debütkötetének tartott
Pertu című könyvéből szemezgetett;
Aaron Blummtól egy tőle szokatlan, már-már szentimentális példázatot hallottunk a szerelem erejéről, meg egy szintén meghatót saját szétcsúszásáról;
Orcsik Roland többek között a Mahlerhez fűződő viszonyáról szólt legújabb verseskötete kapcsán;
Vladimir Kopicl,
Srđan Srdić és
Siniša Tucić a Kikinda Short fesztiválról érkezve a szerb próza helyzetéről beszélt;
Vickó Árpád a fordítás nehézségeiről, nem mellékesen Esterházy fordítók iránti kedvességéről mesélt;
Darvasi László méltán hasonlította össze szülőfaluját, Törökszentmiklóst az abszolút igazság és a helyi alkoholisták világhírű találkozási pontjának, a Pöndöl kocsmának otthont adó Kishegyessel (mondván: „Itt is az van, ami nálunk: semmi!”). Bár a programban szerepelt, a művészet és a társadalmi felelősségvállalás összefüggéseiről is faggatható Lovas Ildikó végül lemondta a fellépését, helyette
Forgách András, az Élet és Irodalom vitriolos tollú színikritikusa, író, műfordító szórakoztatta a közönséget a tavalyi idény legjobb magyarországi színházi előadásairól szóló beszámolójával.
Nemcsak egyes szerzők, hanem irodalmi csoportosulások is megmutatták magukat, így a
Híd KörRituális labdajátékok című antológiájának szerzői (Terék Anna, Benedek Miklós, Szerbhorváth György), az Ex-Symposion
Pizsama számának összeállítói (Józsa Márta, Rajsli Emese, Mesés Péter, Keresztury Tibor) a főszerkesztő, Bozsik Péter felkonferálásával, a József Attila Kör tagjai (Benedek Anna, Deres Kornélia, Szabó Marcell) az elnök, Balogh Endre vezényletével, valamint a librarius.hu körtárs irodalmi univerzum csapata (Hartay Csaba és Bakos András). A szervezők a más művészeti ágak iránt érdeklődőkre is gondoltak: volt több színielőadás (Krizsán Szilvia
De ki viszi haza a biciklit? című „stand up tragikomédiája”; Pál Ágnes és Raffai Ágnes
Beépített holmik című színpadi lírája, továbbá a Szent Genéziusz Kultúrkommandó
Csapdája), sőt egy képregény-kiállítás is a Symposion szerzőitől, és persze minden nap hajnalig lehetett bulizni a Dombos Fest after partyján Pionir 10, Defa és Fman, DJ soup-O-lizer, a Hands up! és a Lábos Electric Orchestra zenéjére.
A múlt héten a szervező,
ifj. Virág Gábor úgy nyilatkozott, szeretné, ha a jövendőbeli értelmiség nem formális továbbképzésének fontos pontjaként tekintenének erre a rendezvényre, s most, a tábor végeztével úgy hiszem, ezt sikerült is megvalósítani. A kurzusok alatti beszélgetéseken ugyan nem alakult ki konstruktív vita, de hát – mint az az utóbbi időben bebizonyosodott – az érvek ütköztetésének kultúrájában a vajdasági magyarság eddig sem jeleskedett. Amit ezek az egyetemisták mégis a magukévá tehettek, az a többszempontú látásmód és a nem csupán szakmai nyitottság, ami különösen jelentős a pályakezdésnél. Jövőre remélhetőleg sokan meg mernek majd szólalni, hogy elmondják a véleményüket, és akkor talán abban is hihetünk, hogy nem maradunk a Bólogató Jánosok társadalma. Addig is maradnak az idei emlékek a sok íróról, költőről és a radioaktív kacsazsíros kenyérről. Na, és ismét jön Csépe Imre meg az ebéd után horkolók...
Berényi Emőke
(forrás: http://www.magyarszo.com//fex.page:2011-07-07_Irodalom_kacsazsirbol.xhtml)
Edina: – Most indulok a harmadik osztályba. Nagyon várom már, hogy ott üljek megint az iskolapadban az osztálytársak között. Várom, hogy találkozzak ismét azokkal, akikkel tavaly már megszerettük egymást. A nyári szünidő tartalmasan telt el. Szüleimmel voltunk a tengeren, de sokat használtuk testvéremmel az udvarban felállított medencét is. Úgy érzem, hogy jól telt a szünidő, gondtalanul és sok játékkal.
