Nem is olyan régen még a
gépésztechnikus tanulókat arról lehetett felismerni, hogy tusfoltos volt a
kezük, nagy vonalzókkal és rajztollakkal jártak-keltek, táskájukból pedig
kilógott az összesodort rajzpapír. A számítógépek elterjedésével, valamint az
oktatásban és a munkahelyeken történő tömeges alkalmazásukkal azonban ezek az
ismertetőjelek eltűntek.
Számtalanszor megállapítottuk már
ezen az oldalon is, hogy nagyon sok a tehetséges fiatal környezetünkben, akik
egyben talán a szebb jövő zálogai is. Egy újabb szép sikerről számolhatunk be,
a kishegyesi Komáromi Levente, a szabadkai műszaki szakközépiskola
harmadikosa nyerte ugyanis a számítógépes tervezők tartományi versenyét,
melynek részleteiről beszélgettünk vele.
- Még általános iskolás koromban
kerültem kapcsolatba a számítógéppel, először a kishegyesi Teleházban
játszottam rajta. Később jöttem rá, hogy a játékon kívül mennyi mindenre
használható. Mivel az unokatestvéreim is számítógépes gépészeti tervezőnek
tanultak, tudtam, miről szól a dolog, és azért választottam ezt a szakmát. Ami
a versenyt illeti, először az iskolában tartottak selejtezőt, meg is lepődtek a
tanáraim, hogy én nyertem, hiszen a legtöbb helyezést elért versenyző
negyedikes, mert a negyedik éves tananyagból is vannak kérdések. Mielőtt iskolabajnok
lettem, egyhetes felkészítésen vettem részt, nem jártam iskolába, csak a
tanáraimhoz különórákra. Gondoltam, hogy esetleg a jobbak között szerepelek
majd, mert fekszik nekem ez a dolog, de arra nem számítottam, hogy tartományi
bajnok leszek. A verseny két részből állt, a feladott gépészeti modellt kellett
számítógépes rajzon ábrázolni, valamint tesztet írni. A rajz pontossága száz
százalékos lett, maximális pontot kaptam, az elméleti részben is több mint 90
százalékot teljesítettem. A versenyen Kalmár Ottó lett a harmadik helyezett, a
magyarkanizsai műszaki szakközépiskola tanulója, második pedig Slobodan
Višnjić, a zsablyai középiskola negyedikese. A verseny megnyerésével jogot
szereztem az országos versenyen való részvételre, melyet május 9-én tartanak,
amire folyamatosan készülök és rendesen járok iskolába. Még nem döntöttem el,
hogy mi leszek, ha „nagy” leszek, szeretnék továbbtanulni, de sajnos gépészeti
egyetem csak szerb nyelven van, nekem pedig a nyelv nem éppen az erősségem.
Lehet, hogy megpróbálkozom Magyarországon, de ezen még ráérek gondolkodni,
hiszen van még egy évem Szabadkán.
- Felkészítő tanáraim mellett
mindenképpen köszönettel tartozom a kishegyesi általános iskola tanárainak is,
hiszen olyan alapokkal mehettem továbbtanulni, melyekre könnyű építkezni. Az
informatikával is abban az iskolában ismerkedtem meg közelebbről. Most
koncentrálok, készülök az országos megmérettetésre, mely után a nyáron pihenek,
de jövőre, mivel csak harmadikos vagyok, újra versenybe szállhatok - fejezte be
Levente.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése