Bemutatták Fodor Pál Egy paraszt
naplója című helytörténeti jellegű kötetét
Több mint százan sereglettek
össze szombaton a kishegyesi iskola ebédlőtermében Fodor Pál legújabb
helytörténeti jellegű kötetének bemutatójára. A könyvbemutatót a könyvtár
szervezte, s a szerzőt, valamint a könyv recenzensét, Vígh Rudolfot, a kiadót,
dr. Matisa Lászlót és Varga Géza magisztert, a tanyavilág jó ismerőjét Szöllősi
Vörös Julianna, a könyvtár igazgatója üdvözölte, valamint a szépszámú
közönséget is, hisz nem túl gyakori, hogy ennyien megjelennek egy könyv
bemutatóján.
Fodor Pálnak ez a kötete is,
akárcsak a korábbiak, annak ellenére, hogy családja, őseinek életét mutatja be,
helytörténeti jellegű. Ahogyan Vígh Rudolf, a könyv recenzense fogalmazott, a
szerzőnek ezek a munkái mindenképpen jó adalékok, vagy kiindulópontok lehetnek
egy monográfia megírásakor. Fodor elsősorban a tanyavilág életét taglalja s
mint mondta, jó lenne, ha valaki felvállalná az iparosok ténykedésének
feltérképezését, mert vesznek az emlékek, viszont az említettek igen jelentős
réteget képviseltek egykor a településen.
Dr. Matisa László a tanyai élet
emlékeit idézve elmondta, hogy eszébe jut Mese Péter bácsi, mert mint gyerekek
mindig azt várták, hogy jöjjön az eső, mert olyankor Péter bácsi mindig mesélt
nekik. A tanyavilág, mint mondta, jó útravalót adott mindenkinek ahhoz, hogy
megállja a helyét a világban, de ahhoz is, hogy mindannyian ragaszkodjanak
ehhez a vidékhez.
A szerző köszönetet mondott a
szépszámú közönségnek. Mint hangsúlyozta, nagyon fontos, hogy legalább az
emlékekben megmaradjon egy letűnt világ. Mint mondta, a naplójegyzetek a 20.
század elejének minden parasztgazdája történetét mesélik el, hisz többségük
ugyanazokkal a gondokkal, bajokkal találta szembe magát. A kishegyesi
tanyavilág jó ismerője, Varga Géza magiszter elmondta, hogy a tanyák története
200 éves múltra tekint vissza, a 18. század végén akkor létesültek, amikor a
jobbágyok felszabadultak, és jobbágytelkeket kaptak, rendszerint messze a
falutól, s mivel a faluból nem lehetett megművelni a mesze levő földet, tanyát
építettek. A tanyák fénykora a 19. század végétől a 20. század közepéig
tartott. Kishegyes határában több mint 300 tanya volt, a II. világháborút
követően azonban megkezdődött pusztulásuk a nagybirtokok terjeszkedése miatt
is, de azért is, mert elmaradt a szilárd utak és a villanyhálózat kiépítése a
tanyavilágban. Így mára már csak 15-20 működő tanya van a falu határában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése