Beszélgettünk az iskolában az
egyik tanítónővel. Segítséget kért. Az osztályában több gyerek is éhezik. –
Ugye, nem gond, hogy adok nekik uzsonnát? – kérdezte. Természetesen nem gond.
Csak az a probléma, hogy a kisdiák otthon sem kap enni. Sűrűn kenyér sincs a
házban. És a szülők öt gyereket nevelnek.
Másnap jött egy jószándékú néni. Elmondta,
hogy a szomszédjában három kisgyerek éhezik. Vasárnap óta nem kaptak sem
reggelit, sem ebédet, sem vacsorát. És akkor csütörtök volt. Csak azt eszik,
amit az iskolában kapnak, pedig nem is fizetik az uzsonnát. A tanítónők már itt
is felfigyeltek a problémára. Többször hívatták Anyukát, de nem nagyon látták
az érdeklődést rajta. Anyuka „csak megszülte” őket, folyamatosan iszik. Apukát pedig
már „váltott” egy párat. És ma is bejött
a szomszéd néni. Érdeklődött, hogy mi történt. Anyuka nem jött be, a nagymama
igen. Értesítettük a szociális központot.
Az iskolában 37o kisdiák uzsonnázik. 13o
nem. A 13o közül csak nagyon kevesen hoznak otthonról ennivalót. És egy kis
százalékuk vásárol a pékségben. Ha egy körkérdést is végeznénk, siralmas
adatokat kapnánk, hogy hányan esznek levest hetente, hányan esznek főtt ételt,
a gyümölcsökről nem is beszélve… De ezeknek a gyerekeknek nem az a gondjuk,
hogy válogatósak. Ezek a gyerekek nem kapnak enni. Éheznek. A XXI. században.
Most jön a kérdés, hogy miért? Igen,
Kishegyesen nagy a munkanélküliség. Az egyik legfejletlenebb község Szerbiában.
Sokan szorulnak szociális segélyre, családi pótlékra, ami persze nem elég
semmire sem. Főleg, ha a szülő elissza… Italra, cigire viszont mindig jut. Hol
spórolnak? A gyereken. Ezek tények.
Beszélhetünk a következő családról is.
Szintén három gyerekről. Éhesek, koszosak, rühösek, büdösek. Anyuka kisminkelve,
hatalmas körmökkel különböző részeg férfiakkal „flangál” az utcán… A
gyerekeivel mit sem törődve…
Szép dolog a népszaporulat, a nagycsalád…
De valahol a családtervezéssel sem lenne rossz dolog foglalkozni. Annyit tervezzen
az ember, annyit is szüljön, amennyit el tud tartani…
És senki nem tehet semmit. A nőgyógyász az
anyuka beleegyezése nélkül tehetetlen. A szociális központ nem győz már számot
vezetni a problémás családokról. Vagy nem tud? Vagy nem akar? Az iskola sajnos
nem tud ingyen uzsonnát adni a gyerekeknek. A község az iskola alapítója,
pénzelője. De a községháza szegény. Vagy mégsem? Ilyen fontos dolgokra nem jut?
Másra viszont pazarolják a pénzt? Kishegyes község állítólag az egyetlen az
országban, amely nem biztosít ingyenes iskolai uzsonnát a rászorultaknak… De ki
a rászoruló? Mi alapján kapja valaki az ingyen uzsonnát? Segíteni próbál a Női
Fórum, a Vöröskereszt, a KINCSE, a jószándékú emberek, a szomszédok, az ismerősök.
De jelentős előrelépés nem történik. Egyre több a speciális tagozatos gyerek
iskolánkban, egyre több a szociális helyzetű gyerek, a viselkedészavaros, a
beszédhibás… Nincs megfelelő szakkáderünk, nincs gyógypedagógusunk, magyar
nyelven értő szociális munkásunk, logopédusunk, pszichológusunk… Mi, az iskolában dolgozók nem tudunk kihez
fordulni. Senki nem illetékes. Sem a község, sem az egyház, sem a szociális
központ… És ezek a gyerekek idejük nagy részét az iskolában töltik, mi
találkozunk velük a legtöbbet. Nekünk mesélik gondjaikat a gyerekek és szülők
egyaránt, tőlünk várják a megoldást… És sok gyerek nem is jár iskolába… Mert
nincs ruhájuk, cipőjük, a vizet lekapcsolták, az áramot „levágták”, éhesek… És
néha még ki is csúfolják őket. Tudom, nem szólhatok bele, hogy ki hány gyereket
szül. Más sem szólhat bele… Mindenkinek joga van mindenre! De az ártatlan
kisgyerekek nem szerettek volna megszületni! A gyermekjogi törvény szerint
minden gyereknek joga van az alapvető dolgokra. Először is enni. És normális
körülmények között élni! És itt jön a szülő felelőssége… És hogy szeretheti a
szülő a gyerekét, ha nem ad neki enni? Ha nem törődik vele? A legrosszabb
megoldás az intézetbe kerülés. Mégis a család támogatására lenne szükség…
Mi hívattuk a szülőket,
nagyszülőket. Vannak, akikkel tudunk
együttműködni, vannak, akikkel nem… És ezeket a gyerekek, akikről írtam,
„normális, fehér, tősgyökeres” hegyesi fiatal nők szülték….
A roma kérdésről még nem is beszéltünk… A
„telepi” embertelen körülményekről… A szokásaikról, hagyományaikról,
gondjaikról… 2oo7-ben kezdődött a romák évtizede…
Megoldás??? Tud valaki segíteni???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése