"Amikor azt gondolod, hogy minden lehetőséget kimerítettél, még mindig van legalább egy..." (Thomas Alve Edison)

2011. március 12., szombat

TANULMÁNYI KIRÁNDULÁSON PRÁGÁBAN

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy prágai iskolaigazgató. Hogy, hogyse, tekintetét a kishegyesi iskola felé fordította. Mi elkaptuk pillantását, és így jött létre a prágai túránk. Március 4-én útrakeltünk, és kezdetét vette felejthetetlen utazásunk. Mert ugye, Prágát látni kell! Ahogy még nevezik: a „száztornyú várost”, az „arany várost”, vagy egyszerűen a városok királynőjét. Ha már arra jártunk, akkor eszünkbe jutott a hármat egy csapásra című szólás (három főváros egy út alatt), ezért odafelé Pozsony, visszafelé Bécs is úticélunk között szerepelt.
            Elmondhatjuk, hogy a prágai iskola felszereltsége mellett mi sem szégyenkezhetünk. Igaz, hiányzik egy-két interaktív tábla, egy sportcsarnok, egy-két ablakcsere, de összehasonlítva a fővárosi és a kisfalusi iskolát, nem látható akkora szembeötlő különbség. Lehetőségünk volt órát látogatni, tanárokkal beszélgetni, bepillantást nyertünk a cseh oktatási rendszerbe.
            Az iskolalátogatás mellett azért volt időnk Prága nevezetességeivel is megismerkedni. Prága belvárosa gyönyörű, és 1992 óta a Világörökség részét képezi. Felsorolni is nehéz, mi mindent láttunk. Felejthetetlen marad a zsidó negyed, a Károly-híd, a hajókázás a Vltaván, a Hradčany, a Szent Vitus székesegyház, az asztronómiai óra. És hát láttuk még a Kafka-házat, Hrabal kocsmáját, Svejk éttermét. Érdekes, hogy milyen jól kihasználják a csehek az emberi hiszékenységet. 10 méterenként valamit símogattunk, hogy szerencsénk legyen. De végülis Pozsonyban is minden „fénylik”, ott is símogattunk szobrokat. És várjuk a szerencsét, hogy mikor érkezik...
            Megkóstoltuk a nemzeti ételeiket, ettünk knédlicskát, csülköt, kihagyhatatlan volt a kolbász, ittunk Beherovkát, cseh söröket.
            Karlovy Vary szintén gyönyörű. A cseh fürdőváros híres a filmfesztiváljáról, a gyógyvízéről, a Beherovka múzeumáról. Impozáns épületei senkit nem hagytak hidegen. És ha már a hidegnél tartunk, Prágában nem volt olyan hideg, mint itthon. (Lehet, hogy a pozsonyi símogatásnál valaki a szép időt kérte???) Ja, és most jutott eszünkbe, hogy nem ettünk pozsonyi kiflit...
            Ennek a kirándulásnak egyben közösségépítő és bizalomerősítő szerepe is volt. Összejött. A nyugdíjas kollégák megfiatalodtak, a fiatalok fiatalok maradtak. Köszönjük Prága!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...