BÉKÉSSZENTANDRÁSON JÁRTUNK

A következő írás a Szentandrási Híradó 2011. júniusi számában jelent meg.
http://www.bekesszentandras.hu/files/hirado-2011/Hirado_11_06.pdf

Jeles napok…

E két szó méltán tükrözi a május utolsó hétvégéjét Békésszentandráson. Hogy miért? Május utolsó vasárnapján a gyermekeket ünnepeljük. Nos, ez a hétvége igazi ünnep volt gyermekeink számára. Ahogyan az ünnepnap szokás, az ünnepeltek ajándékot kapnak. Az első „ajándék” pénteken délelőtt érkezett meg Kishegyesről, amikor is 34 kishegyesi gyermek találta meg régi, vagy új barátját az iskolában. A viszontlátás örömét vagy épp az ismerkedés izgalmát látni, hallani, érezni lehetett a tanteremben, ahol testvériskolánk gyermekeit vártuk. A második ajándékra sem kellett sokáig várni. Péntek délután – néhány év kihagyása után – ismét megrendeztük a Cziglédszky Sámuel Emléktornát. A tornán négy labdarúgó-, és két kézilabdacsapat vett részt. Az élet igazán igazságos volt, hiszen az egyik kupát a kishegyesi labdarúgócsapat vihette haza, a másik viszont a békésszentandrási lányok birtokába került. 

Eredmények:
Labdarúgás:
1. Ady Endre Kísérleti Általános Iskola – Kishegyes
2. Hunyadi János Általános Iskola – Békésszentandrás
3. Benka Gyula Evangélikus Általános Iskola – Szarvas
4. Szlovák Általános Iskola és Diákotthon – Szarvas

Kézilabda:
1. Hunyadi János Általános Iskola – Békésszentandrás
2. Ady Endre Kísérleti Általános Iskola – Kishegyes

A harmadik ajándékot nem a gyerekek kapták, hanem ők adták. Nekünk, pedagógusoknak, mert a gyermeknapot követően a naptárban egy újabb jeles nap található. Megható volt, ahogyan tanítványaink átnyújtották zenés műsorukat, köszöntve ezzel nyugdíjas pedagógusainkat, és a hegyesi iskola küldöttségét is.Szombat reggel a negyedik ajándék a sporttelepen várt ránk. A kajak-kenu szakosztály közreműködésével kenutúrára indultak vendégek és vendéglátók egyaránt. Azon bátor kishegyesiek, akik vízre szálltak, a Körösről is megcsodálhatták településünket. Akik pedig edzettebbek voltak, mindezt a vízből tették, hiszen a fürdőzés csábításának nem lehetett ellenállni. Végül az utolsó ajándék, melyet nagyközségünktől kaptak a gyerekek: szombat délután a Művelődési Ház és környéke várta az ünnepelteket. A színpadon a Zűrzavar zenekar, bűvész, táncos 

bemutatók szórakoztatták a nagyérdeműt. A büfében sült a  palacsinta, a fánk, főtt a virsli. Az utcán szirénázott a tűzoltóautó és a rendőrautó, az udvaron gyöngyöt fűztek, arcfestettek. Este pedig a népszerű karaoke várta a kicsiket és nagyokat egyaránt. Egyszóval minden, ami a gyermekek kedvtelését szolgálta, egy délutánra ideköltözött. 

Sajnos, minden ünnep véget ér egyszer, vasárnap reggel az autóbusz kigördült az iskolaudvarról. Ám az ünnepeknek van egy varázsa: a következőig ebből töltekezünk, és nap mint nap várjuk az elkövetkezőt. Azt gondolom, így érezték ezt aznap délelőtt hegyesiek, szentandrásiak, gyerekek és felnőttek, szülők és településvezetők.