Nyolc óra - munka és összefogás
eredménye
A második világégést követően, a
múlt század negyvenes éveiben alakult a kishegyesi Egység Sakk Klub, de előtte
is szerettek itt sakkozni az emberek, és művelték is azt, csak írásbeli nyomai
nem maradtak fenn annak, hogy pontosan kik és milyen eredményekkel tették azt.
Azóta viszont tudjuk, hogy folyamatosan több tucatnyi tagja és játékosa van az
egyesületnek. Mindig is kizárólag a helybeliekre támaszkodott a vezetőség, az
itteni emberek sakkoztak a falu csapatának. A legnehezebb időszakban, a 90-es
években, amikor sorra megszűntek a sportegyesületek a faluban, megszűnt a női
és férfi kézilabda, a kosárlabda, az asztalitenisz és valamennyi sport, csak a
labdarúgók és sakkozók maradtak fenn. A labdarúgók azért, mert arra azért
mindig találtak egy kis anyagi forrást, a sakkozók viszont főképp a csapattagok
fanatizmusának köszönhetik fennmaradásukat, hiszen sok esetben a saját
költségükön, vagy éppen akár vonaton is, de elutaztak a csapat tagjai a
mérkőzésekre. Soha, egyetlen mérkőzést sem hagytak ki, nem esett meg, hogy ne
mentek volna el. Sőt, 1996-ban, a csapat történelmében először, sikerült is
feljebb jutni a Szabadkai Községközi Ligából, ahol ma is versenyez a gárda.
Sajnos az elkövetkező idényben már vissza is estek, nem is annyira a játékerő,
mint az anyagiak hiánya miatt. Az ezredforduló után újabb fellendülés
tapasztalható a kishegyesi sakkéletben, elsősorban annak köszönhetően, hogy Komáromi
Sándor klubelnök vezetésével beindult a sakkiskola. Sok kisgyermek
szívesen jár sakkozni, évente megszervezik az iskola bajnokságát is. A
gyermekek közül néhányan már felfejlődtek arra a szintre, hogy méltón erősítik
a felnőtt csapatot. Egy kishegyesi nevelésű játékos, Miljković Viktor pedig a
topolyai csapatot erősíti már két éve. Nagy eredménynek számít, hogy a tavalyi
bajnokság során egyszer sem talált legyőzőre a csapat, veretlenül, három
döntetlen mérkőzéssel második lett a ligában a Topolya együttese mögött,
amelynek csak egy döntetlen eredménye volt, természetesen az Egység ellen.
Az egyesület azonban továbbra is
szűkös anyagi körülmények között kénytelen fennmaradni, a községi sportalapból
csak a vidéki mérkőzések útiköltségeit fedezik, figyelemre méltó azonban, hogy
az elmúlt télen a helyi közösség jóvoltából sikerült megoldani a klubhelyiség
fűtését. Egy 50 éves Plamen kályhában kissé nyirkos lignittel tüzeltek, de
azért meleg volt. A felszerelés is hasonló korú, sajnos már nehezen tudtak
összeszedni mind a nyolc táblára a ligamérkőzésekhez még működő sakkórákat,
hiszen azok közül is a legfiatalabbak vagy 30 évesek. Most azonban valami
mintha mozdult volna, a község nyolc vállalkozója egy-egy sakkórát vásárolt a
csapatnak! Apróság, hiszen egy óra csupán mintegy 30 euróba kerül, de kezdetnek
mégis nagy lépés. Íme, a vállalkozók névsora: Građa Mont fémipari vállalat -
Balać Rajko, Metal Pepi fémfeldolgozó és bőripari kellékek gyára - Maráz
József, Čanox csirkevágóhíd - Fejes Csaba és Norbert, H T Kft. - Hegedűs Tibor,
Aroma vegyeskereskedés - Hornyák Ágnes, Sipos vágóhíd - Sipos Imre, Agro-Kons
mezőgazdasági szereléküzem - Őri Ferenc, Lim-Bad bádogos üzem - ifj. Czékus
Árpád.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése