TÁBOROZÁSON

Az idén sem maradhatott el a hatodikosok táborozása.  És az a-sok osztályfőnöke meghatódva mesélte a hazaérkezés után, hogy megérte az átvirrasztott éjszaka, az idegeskedés, a folyamatos készenlét, figyelés, mert az egyik Anyuka megköszönte, hogy vigyáztak a lányára. Aki még nem utazott el 26 gyerekkel, az nem is tudhatja, hogy mi minden történik a pár nap alatt. És mekkora felelősség vigyázni a kis kamaszokra.

Két variációban is elolvashatják az ott történteket.

Táboroztunk

Az idei táborozást a 6. osztály számára június 23-tól 28-ig szervezték meg. Még most is elevenen élnek bennem azok a pillanatok, amit a barátaimmal töltöttem el. Csak tervezgettünk, tervezgettünk... Hogy hívják majd a sátrunkat, kivel is leszünk? – mind-mind nagyon fontos kérdései voltak a tábornak. Persze, a tervezgetések nagy része június 22-én történt, amikor a táborozáshoz szükséges dolgokat, ruhával teli zsákokat, a wc kellékeit, a konyha részeit pakoltuk a kocsira. A szülők nagy segítséget jelentettek, mivel ők a nehezebb tárgyakat cipelték, mi a könnyebbeket igyekeztünk minél előbb a kocsihoz vinni. Egyre türelmetlenebbek voltunk. Még egy nap, és megyünk! Mi, Anikó, Góci, Zita, Karolina, Orsi és én, a padon ülve tervezgettünk a fáradságos munka után. De még nem tudtuk, mi vár ránk másnap.

Végre elérkezett a hétfő, az indulás napja. Reggel korán kipattant a szemem, bepakoltam az útravalót, és még a kedvenc plüssállatomról sem feledkeztem meg. Anyuval elindultunk a pék elé, ahonnan volt az indulás. Már többen ott toporogtak. Fél órát vártunk, míg minden készen állt az induláshoz, és elbúcsúztunk a szüleinktől. Végre elindultunk, énekeltünk, beszélgettünk a rövid út alatt. Mikor odaértünk, rövid reggeliszünet után nekiláttunk kialakítani a tábort, felverni a sátrakat, elrendezni a ruhákat. Egy-két óra múlva már szépen haladtunk a munkával, és a megérdemelt ebéd következett. Nagyon finom volt, paprikás káposztasalátával. Hmmm, még most is érzem a számban az ízét! Az egyik legjobb dolog a kaja volt, jobbnál jobbak következtek a napok során. Ügyes szakácsnőnk, Babus néni egyszerűen szuper. Ebéd után volt egy kis időnk szunyókálásra, ping-pongozásra, beszélgetésre. De még csak azután jött az igazi jó dolog, a STRANDOLÁS, FÜRDÉS, ÚSZÁS! Szépen sorba álltunk, a tanár bácsi fütyült egyet, akkor lehetett indulni. Később is ez a füttyszó jelentette, ha ki kellett masíroznunk végre a vízből. Amikor odaértünk, mindenki bekente magát naptejjel vagy napolajjal, és rohantunk volna a vízbe, de első nap a tanár bácsi megnézte, ki hogyan tud úszni. Aki nem tudott, azzal gyakoroltak, a jó úszók pedig úszkálhattak szabadon. Vagyis a megszabott „határig”. A strandolás után zuhanyoztunk (volt sikongatás a hideg víztől), majd vissza a táborba, ahol általában vendégek vártak minket: igazgatónő, titkárnő, magyartanárnő, matektanárnő, szerbtanárnő, töritanárnő, polgármester a feleségével és kisfiával, az osztályfőnökünk férje mind kíváncsiak voltak, hogyan telnek napjaink. Gyorsan. Egyik délelőtt Zobnaticára sétáltunk, máskor pedig a tájházat és a kovácsműhelyt néztük meg. Az eső egy kicsit megijesztett bennünket, de szerencsére a legtöbb sátor átvészelte a rossz időt. Az esti programokat is nagyon élveztük, különösen jól sikerült a fordított este, amikor mi lányok, beöltöztünk fiúknak, a fiúk pedig lányoknak. Nagy volt a kacagás. A versenyzők igyekeztek szellemes bemutatkozással felhívni magukra a zsűri figyelmét. Díjazottak: 1. Tóth József

                                                                                                    2. Pataki Imre

                                                                                                    3. Sipos Melissza

                                                                                                  Különdíj: Rácz Ronald

 A „Ki mit tud?” verseny helyezettjei: 1. Vojter Emese

                                                        2. Tóth József

                                                        3. Molnár Zita és Sipos Melissza

                                                        Különdíj: Tóth Anasztázia

Az esti programok után takarodó következett, és az őrök igyekeztek ellátni a feladatukat. 

Ilyen volt a táborozásunk, számomra egy feledhetetlenül szép emlék!

Sipos Melissza, 6. a osztály

Táborozás

Végre elérkezett június 23-dika, amikor nagy örömmel szálltunk be a buszba és elindultunk Topolyára táborozni. Egy hét kint a természetben!

Amikor megérkeztünk a táborhelyre, reggeli után elkezdődött a munka. Kijelölték, hol lehetnek a sátrak. A miénk, a Vad cicák nevet viselő sátor kezdte a sort. Sátortársam, Orsi apukája és a bátyám segítségével hamar készen lettünk. Egyesek többet bajlódtak a sátrukkal, nekik segítettünk. Utána a tanárnő kijelölt bennünket aznapra konyhafelelősnek, szívesen segítettünk az ebéd elkészítésében. A hagymapucolást még elvállaltuk, de szerencsére az aprítást már a szakácsnő végezte. Szépen berendezkedtünk a sátrunkban, és átöltöztünk. Ebédig sakkoztunk, különböző logikai játékokkal, ping-pongozással ütöttük el az időt. Mire belemelegedtünk a játékba, addigra ebédhez parancsoltak bennünket. Paprikás és káposztasaláta volt. Próbáltunk gyorsan enni, hogy előbb menjünk fürödni, de ez sajnos nem sikerült. A tanárok mondták, hogy csak később megyünk, mert még veszélyes az UV-sugárzás. Így a kényelmesebbeknek is volt idejük elmosogatni az edényeiket. Valaki még az utolsó napon is összekeverte, melyik tálban kell elmosni, melyikben öblíteni az edényt. Tehát türelmetlenül vártuk, mikor indulunk már a strandra. Ott azonban nem rohanhattunk egyenesen a vízbe, hanem a tanár bácsi csoportokba osztott bennünket. Két csoport volt: aki tud úszni, és aki nem. Engem az úszókhoz soroltak, habár nem voltam magamban olyan biztos. A tanár bácsi a mélyebb vízbe ment és nekünk oda kellett úsznunk hozzá. Mindenkinek sikerült a csoportban. Ekkor minket otthagyott, és azokkal foglalkozott, akik nem tudnak úszni. Jól éreztük magunkat, búvárkodtunk, egymás nyakából ugráltunk. Gyorsan elrepült a fürdési idő, füttyszóra lekonyult orral mentünk ki a vízből. Kimerülten visszasétáltunk a táborba, ahol már vacsorával vártak bennünket. Amikor teli hassal befejeztük, nagy ping-pong versenybe, sakkozásba kezdtünk. Sokat beszélgettünk. Páran elmentek a tanár bácsival pecázni, aznap még reménytelenül. 10-kor takarodót fújtak, de hiába, hiszen csak 11 körül mentek el a többiek aludni. Orsi és én 10-től 11-ig voltunk őrök, szóval nem unatkoztunk. Először nehézségekbe ütköztünk, hogy a többieket csendre utasítsuk, de végül a tanári szó elégnek bizonyult. Amikor Melisszáék leváltottak bennünket az őrségen, mi is aludni tértünk.

Ez volt a hétfő, az első nap eseményei, ami nagyon jól sikerült és remekül éreztük magunkat.

Molnár Zita, 6. a osztály