Tisztelt gyászoló Család, tisztelt jelenlévők!
Iskolánk épületén
péntek délután óta fekete zászló lobog. Már délelőtt megdöbbenve vettük
tudomásul a hírt, hogy egykori kolléganőnk, tanártársunk, Spasojevic Magdolna
kómába esett.
Megdöbbentünk,
hiszen egy hónappal ezelőtt még vidáman beszélgettünk iskolanapunkon, mesélt a
nyugdíjas évekről, a nagyon szeretett unokáiról. Nem gondoltuk, hogy az újévi
ajándékunkat már nem adhatjuk át.
1966.
szeptember elsején kezdett el dolgozni iskolánkban, és nyugdíjaztatásáig, 1998.
május 31-ig nálunk is dolgozott. Szakmailag jól felkészült, nagy munkabírású
tanár volt. Oktatási feladatait mindig nagy odaadással, precízen,
lelkiismeretesen végezte.
32 év. Hány
diáknak volt osztályfőnöke? Hány diákot taníthatott pályafutása során? Több
mint 2000-et. Ennyi gyerek tanítása, nevelése hatalmas feladat! Többen közülük a tantestületünkben vannak,
pedagógiai pályára léptek. De hiszem, hogy a többi egykori diák is, bármerre is
vetette őket a sors, a hír hallatán legalább egy percre egy-egy kellemes emlékkel
búcsúzik egykori tanárnőjétől, osztályfőnökétől. Emlékeznek a szerbhorvát
órákra, a vokativra és a lokativra, a subjekatra és a predikatra, a közös
kirándulásokra, a színdarabokra.
Tanárnő
szívügye volt a színjátszás, és még nyugdíjas korában is segítette munkánkat, a
gyerekekkel különböző darabokat próbált iskolanapra, nőnapra, amit azután nagy
sikerrel mutattak be. Évekig vezette művelődési egyesületünkben is a színjátszó
csoportot. Aktív nyugdíjas életet élt, minden művelődési rendezvényen
találkozhattunk vele, legyen szó könyvbemutatóról vagy a néptánccsoport
fellépéséről.
Tisztelt
Gyászoló Család! Végezetül az iskola nevében hadd nyilvánítsam ki legőszintébb,
szívből jövő részvétünket. A szeretet adjon erőt, támaszt és reményt!
A színház fényei kialudtak.
Kedves Tanárnő! Emlékét
kegyelettel megőrizzük. Nyugodjon békében!
Poštovane ožalošćene porodice,
tužni skupe!
U petak smo na
školu stavili crnu zastavu. Tog dana smo je spominjali. Čuli smo da je u komi.
Još pre mesec dana - kad smo slavili Dan škole - smo sa dragom našom
koleginicom razgovarali o penzionerskim danima i njenim unucima koje bezizmerno
voli.
Nismo razmišljali
o tome da joj ove godine nećemo predati naš novogodišnji poklon.
Počela je da
radi u školi 1. septembra daleke 1966. i marljivo je radila sve do odlaska u
penziju 31.maja 1998. Bila je požrtvovana i posvećena svom poslu. Više od dve
hiljade učenika je prošlo kroz njenu učionicu. Mnogi su kroz njen rad i
odabrali svoj budući poziv. Nama, njenim kolegama zadala je visoki kriterijum u
poslu. Svi, koji su čuli tužnu vest, gde god da su u svetu, nadam se da su se
setili lepih trenutaka sa njom, setili su se časova srpskohrvatskog jezika,
setili su se lokativa i vokativa, subjekta i objekta, muškog i ženskog roda.
Obožavala je
pozorište i mnogi su zahvaljujući njoj prvi put ugledali svetla pozornice.
I posle
odlaska u penziju nastavila je sa pedagoškim radom učeći decu dramskom umeću,
pomagala im je u osmišljavanju priredbi i pozorišnih predstava.
Poštovana
porodice, u ime svih radnika OOŠ "Adi Endre" primite iskreno saučešće
u ovim trenucima bola. Mi, njene kolege, nećemo je zaboraviti, a vama neka
ljubav olakša tugu.
Svetla pozornice su ugašena.
Draga
nastavnice, počivajte u miru. Neka joj je večna slava i hvala. Slava joj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése