DÖBBENET

     Sokáig gondolkodtam, hogy leírjam-e ezt a történetet, ahogy történt, a maga nyers valóságában. Még írom, sír a lelkem, folynak a könnyeim. Látni kellett volna ezt a gyereket. És igenis beszélnünk kell róla. Sajnos beszélnünk. A többi gyerek védelmében.

Iskolánkban van egy olyan szabályzat, amely azt írja le, hogyan kell eljárnunk a gyerekek ellen elkövetett erőszak esetében. Erőszaknak számít az egyszer elkövetett erőszak is. Legyen szó fizikai, pszichikai, szociális vagy szexuális erőszakról. Az a fajta erőszak, ami az egyik kisdiákunkkal történt, a legsúlyosabb kategóriába tartozik.

Egy hete írtam a GYERMEKBÁNTALMAZÁSRÓL. A szabályzat szerint jártunk el. Úgy ítéltük meg, hogy lépnünk kell. Nem éreztük biztonságosnak a gyermeket visszaengedi a családjához. Folyamatosan a fülemben csengnek szavai: „Ne engedd meg, hogy visszavigyenek ODA.” Hittem neki, és nem engedtem vissza ODA. Hálásan nézett rám. Végezte a dolgát az iskola, a szociális központ, a rendőrség.

Közben a családtagoktól kaptam a fenyegető üzeneteket, hogy becsületsértést követtem el, hogy rágalmazok, hogy megbánom még ezt, hogy rám húzzák a vizes lepedőt. Nem reagáltam, úgy éreztem, hogy helyesen jártunk el.

Egy valamire azonban nem gondoltunk. Eszünkbe sem jutott, még rémálmainkban sem. Nem kérdeztük meg a gyereket, hogy szexuálisan bántalmazták-e. Épeszű ember nem bántalmaz egy éretlen gyermeket, ugye? Meg különben is, egy 7 éves, törékeny pici, védekezésre képtelen, szellemileg éretlen drágaságról van szó…

Mindenkit megdöbbentett a tegnap délután. A kislány mesélni kezdett. Nem részletezném. És egy hete nem azt mondta, hogy haza ne vigyünk, hanem, hogy ODA ne vigyük. ODA, ahol csak bántották, ahol csak sírás, szenvedés jutott neki…

Sokk. Nincs rá szó. Néma döbbenet.

Mindenki újra végezte a feladatát.

A tettesek már vallottak, előzetes letartóztatásban vannak.

Nem tisztem megítélni a büntetésük mértékét, fajtáját. Minősíteni sem szeretnék. Hogy a pedofil ember beteg-e agyilag, hogy nemileg éretlen gyermekek iránt vonzódik szexuálisan. Meg különben is, minden ember ártatlan az ítélet meghozataláig.

De az ártatlan kislány már nem ártatlan. Rengeteg kérdés van. Hogy lesz képes feldolgozni a történteket? Hogyan befolyásolják az elmúlt hónapok a testi, szellemi fejlődését? Lesz-e belőle egészséges lelkületű felnőtt? Mi múlik el előbb, a fizikai vagy a lelki fájdalom?

Mindez nem egy másik kontinensen, egy másik országban, egy másik helységben történik, hanem itt, közvetlen mellettünk. Horror történet a szomszédunkban.

Mi továbbra is végezzük a feladatunk. Abban egyetértünk, hogy gyermekeink védelmében nem szabad következmények nélkül hagyni egyetlen pedofil jellegű bűncselekményt sem. Egy gyermeket sikerült megmentenünk.