ISKOLANAP

A következő írás a Hét Nap 2010. december 8-i számában jelent meg.  Kicsit megkésve, de annál nagyobb szeretettel...

Az Ady-líra tolmácsolói       Köszöntjük a kishegyesi Ady Endre Kísérleti Általános Iskolát 240. születésnapja alkalmából     Az első kishegyesi iskola 1770-ben épült római katolikus felekezeti tanintézményként. Ilyen minősítésben 1920-ig működött. Aztán államosították, és további léte az épp aktuális állami politika függvényében alakult évtizedeken keresztül. A magyar költőfejedelem, Ady Endre nevét 1953-ban vette fel, és ehhez méltóan minden évben a költő születésnapján, november 22-én ünneplik az iskolanapot.     Az idén sem maradt el a rendezvény. Az iskola dolgozói és tanítványai által összeállított ünnepi műsorra ezúttal november 19-én került sor a színházteremben. Megjelent mindenki, akinek bármi köze is volt vagy van az iskolához: az intézmény nyugdíjasai, az egykori tanárok és diákok, a mostani dolgozói közösség tagjai és a jelenlegi tanulók, a szülők, a barátok, az ismerősök, a támogatók... A színházterem zsúfolásig megtelt. Nem is hiába, mondhatnánk mindazok után, amit láttunk-hallottunk akkor és ott a ,,rivaldafény''-ben.     Az eminens vendégek sem maradtak el. Megjelent Hardy F. Gábor, a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma Oktatásért Felelős Államtitkárságának főosztályvezetője, Erdélyi László, a Határtalanul Alapítvány -- amelytől 2500 könyvet és egyéb taneszközöket kapott ajándékba az iskola -- elnöke, Horváth Gábor Miklós, a Commitment Kft. egyik alapítója, Fremond Árpád parlamenti képviselő, Csíkos János tartományi sport- és ifjúsági titkárhelyettes (aki labdákat hozott), a testvértelepülés, Békésszentandrás polgármestere, Sinka Imre, továbbá az ottani iskolaigazgató és igazgatóhelyettes 13 tanulóval...     A jelenlévőket köszöntötte Molnár Márta igazgatónő, akinek egyetlenegy mondata úgy istenigazából az emlékezetembe véste magát: ,,Büszke vagyok iskolánk tanáraira, tanulóira...'' Ilyen tömör őszinteséget és dicséretet újabban ritkán hallani... Természetesen az elhangzott szavaknak volt is alapjuk, mert csudamód szép műsort ,,eszkábáltak össze'' a maguk erejéből és tudásából. No, jó, egy kis muzsikával besegített nekik a Csalóka zenekar és a prímásuk, Csonka Ferenc, de a táncot már az itteni diákok ropták, akik ugyanakkor a helybeli Petőfi Sándor ME népi tánckarának növendékei -- egyszóval a Szalakóta és a Garagulya gyermekegyüttes tagjai. ,,Így lesz majd bennem dala a csodáknak'' mottóval Ady Endre szerelmi költészetéből állítottak össze egy díszes csokrot a többiek, amelynek ,,virágszál''-ait Hajvert Ákos tanító bácsi rendezett egybe. A kórus megzenésített Ady-verset tolmácsolt, aztán az iskola kiállítótermében a tanulók képzőművészeti alkotásait csodálhattuk meg...     Nem volt ugyan kerek az idei évforduló, de nemes céljában -- hogy legalább egy napra az iskolára tereljék a figyelmet -- igenis (méltóság)teljes. (k. o.) http://www.hetnap.rs/uj/index.php?zg=5344&no=326