Idén nyáron
én, Tamás, Dani és Kristóf elmentünk régi, elhagyatott házakat felkutatni, oda
bemenni és szétnézni.
Sikerrel
jártunk! Nem kellett sokáig keresgélni a faluban, hiszen egy utcával feljebb
már volt is egy régi ház, ahol senki sem lakott. Szerencsére be bírtunk menni.
Nagyon régi, romos ház volt. Szép lehetett ez a ház akkor, mikor építették.
Viszont minket csak az érdekelt, hogy találjunk valami érdekeset.
Az egész házat
átnéztük, sehol semmit nem találtunk, de a padlásra fel lehetett menni, ahonnan
nagyon szép volt a kilátás. Nem voltunk ott sokáig, mert a szomszéd kutya
hevesen ugatni kezdett. Siettünk lefelé. Nagyon féltünk, nehogy észrevegyenek
bennünket. Sikerült kijutnunk. Később elmentünk újabb ház után kutatni. A
következő házat is megtaláltuk, az se volt messze. Óvatosan bementünk. Ez volt
az a ház, amit igazán kerestünk! Sokkal romosabb volt, mint az előző.
Szétváltunk, mert nagyon nagy volt ez a ház. Kristóf és én a földszintet néztük
meg, Dani és Tamás az emeletet. Zajt hallottunk Kristóffal,és egy tégla esett
le az emeletről. Megijedtünk. Dani leszaladt a lépcsőn, és bocsánatot kért,
mivel ő volt, aki miatt leesett a tégla. Félretolta a lábával, és úgy esett le.
Később mindannyian felmentünk az emeletre megnézni a padlást. Ott találtunk egy
lelakatolt ajtót. Nem bírtunk bemenni, ezért pár perc múlva elmentünk, és
befejeztük a házkeresést.
Mindenki
hazament. Gyorsan vége lett ennek a napnak, de legalább jól szórakoztunk.
Nemsokára újra elmegyünk házak után kutatni, talán többet találunk, mint eddig.
LÉNÁRT Martin, 7/a Ady Endre kísérleti iskola,
Kishegyes
VÉLEMÉNYEZTÜK
A fogalmazást Nagy Magdolna újságíró véleményezte.
A fogalmazást Nagy Magdolna újságíró véleményezte.
Kedves Martin!
Amikor én felsős voltam, alig volt elhagyatott ház nemcsak a
szülőhelyemen, hanem Bácskában általában. Ez a hetvenes évek első felében volt.
Azért ismerem a tiédhez hasonló kalandokat, így azt hiszem, tudom miféle
izgalmakat vetettél papírra. Akkoriban ugyanis ha üres ház nem is, de egyedül
élő, megözvegyült idős néni bőven akadt környezetemben, akik alig várták, hogy
beszélgethessenek valakivel. Amikor feléjük jártunk, gyakran szívességre kértek
meg bennünket, mondjuk, hozzunk le valamit a padlásról. Az volt ám a furcsa,
szinte ijesztő világ! Pókhálóba burkolt bútordarabok, használati eszközök,
szerszámok, újságok, könyvek, duncos üvegek... Mekkora izgalommal járt egy
ilyen „kirándulás”! Ma is könnyedén fel tudom idézni.
Akkortájt tehát tele voltak a házak, tele a padlások múltat idéző
tárgyakkal. Sajnálom, hogy nektek ez az élmény nem adatott meg. Fogalmazásod
alapján ugyanis üres házakat találtatok, az igazi élmény pedig az lett volna,
ha lett is volna benne valami.
Azért két intelmet hallgass meg! Csak abba a házba menjél be, amelyről
tudod kié, tudod, hogy veszélytelen és nem sértesz meg senkit vele. Egy ilyen
„látogatást” ugyanis könnyen betörésnek is minősíthetnek. A másik, igaz apró,
intelem a következő: felsorolást sohasem kezdünk magunkkal, udvariasabb
magunkat utoljára hagyni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése