Jánossal a törököktől hemzsegő
francia földön találkoztunk.
Nagyon
szimpatikus ember volt. Hosszú pödört bajusz árválkodott az orra alatt. Később
egy osztagba osztottak vele. Mikor beértünk a törökök uralta városba, elállt a
lélegzetem a rengeteg török katonától, mivel ők háromszor többen voltak, mint
mi. Estére a város szélén felállítottuk a sátrakat. János vitézzel bablevest
főztünk, nagyon ízlett. Mire megettük a sok levest, teljesen elfáradtam, János
nem volt álmos. Nyugovóra tértem. Reggel, mikor felébredtem, János vitézt sehol
sem találtam.
A sátrak
mögött volt egy tó, Jánost ott találtam meg. Összeszedtük a sátrainkat és, a
támadáshoz készültünk. A huszár kapitány felkiáltott:
– Mutassuk meg a törököknek,
milyen fából faragtak minket! A kapitány intett aranyozott kardjával, megfújta
a kürtöt, és támadtunk. A török katonák szembe jöttek velünk. Leugrottam a
lóról, és kardot rántottam. Sok török életét kioltottam, de íjpuskával mellkason
lőttek. Sikerült visszaverni a törököket. János vitéz ekkor kapta ezt a nevet.
Én Jánossal hazavittem a sebesült bajtársaimat.
Otthon,
Magyarországon a nép virággal várt. Közben János megtalálta az ő gyönyörű
Iluskáját. Engem eközben elküldtek a Balkáni-félszigeti csatába. Az én mesém is
tovább tartott volna, ha a csatába el nem mentem volna.
SZILÁGYI Dominik, 5./c Ady
Endre Kísérleti Iskola, Kishegyes
(Dominik időközben már hatodikos lett)
VÉLEMÉNYEZTÜK
A fogalmazást Nagy
Magdolna újságíró véleményezte.
Kedves Dominik!
Évről-évre tapasztalom a rovatunkba befutó elemzések alapján, hogy az
általános iskolai házi olvasmányok közül leginkább a Pál utcai fiúk, a Toldi,
és a János vitéz mozgatja meg a diákok fantáziáját. Érdekes, hogy a tanulók
éveken, évtizedeken át hasonlóképp reagálnak Boka és Nemecsek, Toldi, vagy
éppen Jancsi/János kalandjára. Azt is megfigyeltem, hogy a tanárok ezen
olvasmányok esetében igyekeznek kicsit elmélyültebb munkára bírni benneteket,
vagyis arra, hogy ne átmeséljétek a házi olvasmányt, hanem a friss
olvasmányélmény alapján fantáziátokat megmozgatva építsétek tovább a
történetet. Ez esetben, mint arról a cím is árulkodik, személyes élményekkel
kellett gazdagítani, fonni a történetet. Igyekezeted nem volt hiábavaló,
érdekes történetet vetettél papírra, mégis megmaradtál Petőfi Sándor világában.
Arra törekedtél, hogy János vitézt bátor, egyenes tartású emberként mutasd be,
mert szemmel láthatóan téged is – mint annyi kortársadat korábban –, ezek a
tulajdonságok egyszerűen lenyűgöznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése