A KIRÁLYFI ÉS A SONKÁK

    Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl volt egy király és annak három fia.
    A király már nagyon öreg volt, ezért nem tudta eldönteni, hogy melyik fiára hagyja az országát. Összehívta a tanácsosokat, és megbeszélték, hogy amelyik fiú a legszebb lányt, a legszebb lovat hozza haza meg egy aranypénzt, azé lesz a királyság.

    Mind a hárman egy úton indultak el. Amikor megunták egymást, megálltak egy kocsmánál. Látják, hogy ott háromfelé ágazik el az út. A legidősebb elindult jobbra, a középső balra, a legfiatalabb pedig a középső úton ment. 

    A legidősebb találkozott egy öregasszonnyal, és köszöntötte:

 - Jó napot, öreganyám!

 - Jó napot, fiam!

 - Tudja, hogy hol találom meg a legszebb királylányt, a legszebb lovat meg az aranypénzt?
 - Tudom. Ha egyenesen haladsz előre, látsz majd egy hidat, ami telis-tele van sonkával, de vigyázz, nehogy egyél belőle, mert te is sonka leszel.

-          Köszönöm, öreganyám, a jó tanácsot. Viszontlátásra!

    A fiú elindult. Meglátta a finom, ízes sonkákat, és azt gondolta, biztosan hazudott az asszony, ezért beleharapott. Nyomban sonka lett belőle.

    A középső fiú sem hallgatott az asszonyra, belőle is sonka lett. A legkisebb fiú azonban hallgatott az asszonyra.

     Ott termett az öregasszony.

-          Na, fiam, te nagyon merész vagy - mondta.

-     Köszönöm, anyám.

-     Menj el ahhoz az erdőhöz, amit innen látsz, és ott megtalálod, amit keresel.
    Elment a fiú, és talált egy lovat. Aranyló volt, így gondolta, jó lesz ez neki legszebb lónak.  Ment, mendegélt, talált egy királylányt.
    - Én vagyok a legszebb királylány a vidéken - mondta a lány, - és van egy aranypénzem.
    A fiú felültette a lóra, hazavitte, és megmutatta az apjának.
    Az övé lett a királyság. Boldogan éltek, amíg meg nem haltak.

KÁLMÁN Virág, 5. b

http://www.hetnap.rs/uj/index.php?zg=6526&no=411