RÓZSA VIKTOR PÁLYÁZATA KISHEGYESRŐL

A budapesti Harmónium Független Kommunikációs Egyesület pályázatot hirdetett Az én kis falum! Az én városom! címmel. Rózsa Viktor 8.a osztályos diákunk fényképeket készített falunkról, és le is írta, hogy miért tartja fontosnak ezeket a helyeket. 5 fényképet küldhettünk el, pedig még nagyon sok szép kishegyesi képe van Viktornak... Eredményhirdetés márciusban várható.

Azt hiszem, érdemes megnézni a művét!

Az én terem

Minden nap átsétálok a piactéren, iskolába jövet-menet. Számomra ez olyan, mint a Pál utcai fiúk grundja. Ott, ahol kedden és pénteken kofák igyekeznek eladni portékájukat, mi csak lógatjuk a lábunkat, stíröljük a lányokat. Óvodás koromban ez volt a játszóterem is, mivel nagynéném háza itt található.

Számomra ez a tér mindig is az én terem marad.

„A mi udvarunkban csak ecetfa nő,
A lépcsőn melyen járunk, elkopott a kő,
Miénk itt a tér, mert mi nőttünk itt fel,
Ismerős a fütty, és egymásnak felel.” (LGT)

Az én utam

Lehet tiszta, lehet sáros, lehet poros, mégis egyszerűsége szépségével vonzó. Meghatározza sorsunkat. Mehetünk a lejtőn lefelé, az emelkedőn felfelé, kanyaroghatunk. Ide vezet, oda vezet, mindig haza vezet.

„Egy utazás az életünk, azt mondtad hát, megint megyünk,
Nagy utazás az életünk...” (Presser Gábor)

Az én folyóm

A Bácsér átszeli az egész falut. Nagyapámmal itt horgásztam először, itt fogtam ki az első halat életemben. Sokat mesélt a gyermekkoráról, az életéről, az egykor tiszta vizű folyócskáról.

Sajnos, én már nem itt tanultam meg úszni, mivel annyira szennyezetté vált az idők folyamán, hogy még a halállomány is máshol keresett menedéket. Nagy álmom, hogy egyszer még én is horgászás közben mesélhessek unokáimnak élményeimről.

„Ha folyóvíz volnék, bánatot nem tudnék…” (Magyar népdal)

Az én Alföldem

Erdélyben Havasok, Délvidéken alföldi rónaság. A falut szántóföldek veszik körül. Nap mint nap szembesülök a látvánnyal. Egyre kevesebben vagyunk, elnéptelenedünk.

Sokan elhagyták a falut új munkalehetőségek reményében. Külföldre mentek a könnyebb megélhetésért, ott alapítottak családot.

„Beterelték a ménest a karámba,
Nincs egy lélek sehol künn a határba'.
Sötét felhők tornyosulnak az égre,
Hogy mék el a galambomhoz estére.” (Magyar népdal)

Az én mindennapom

„Úton kisfiú mendegél,
mezítelen a lába,
Föntről, az égből épp olyan,
mintha egy helyben állna.” (Fehér Ferenc)

Itt élünk ugyanazon ég alatt. Olykor sötét felhők borulnak ránk, s nem látjuk a fényt, de a Nap mindig kisüt, a Nap mindig melegít, a Nap mindig szárnyakat ad…