"Amikor azt gondolod, hogy minden lehetőséget kimerítettél, még mindig van legalább egy..." (Thomas Alve Edison)

2013. február 17., vasárnap

VIVI HARMADIK AZ IRODALMI PÁLYÁZATON!

A Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központ 13. alkalommal hirdette meg a Bálint-napi irodalmi pályázatot. Általános és középiskolás korú tanulók pályázhattak 4. osztálytól kezdve. Az ünnepélyes díjkiosztás tegnap volt Topolyán, a Művelődési Ház kiállítótermében.
Keszeg Vivien (6.b) fogalmazásával a 3. helyezést érte el a 6.-7. osztályosok kategóriájában.
Pályázott még Bakorek Balázs, Benkó Ferenc, Burik Evelyna, Major Csenge és Vida Orhidea. Mindenki kapott emléklapot. Gratulálunk!
 A 3. díjasunk - Keszeg Vivien
 A különböző kategóriák győztesei a zsűrivel, Herczeg Elizabetával és Vass Borsodi Borbálával
 Vivi tanárnőjével, Gombár Judittal
Lestár Anikó magyartanárnő, Burik Evelyna, Vida Orchidea, Bakorek Balázs, Keszeg Vivien, Major Csenge és Gombár Judit magyartanárnő

Valentin-nap

            Minden évben unalmas Valentin-nap elé néztem. De ez az idei nagyon jól kezdődött, hiszen Janival, a suli egyik legjobb pasijával lógtam együtt … És ha tudtam volna, hogyan ér véget ez a nap, talán fel sem kelek azon a reggelen.
            Janival szinte az összes szabadidőnket együtt töltöttük, még a szerelmesek napján is. A suliban voltunk, megszólalt egy szép lassú szám. Jani felkért táncolni. Én pedig örömmel nyújtottam neki a kezem. Közelebb hajolt hozzám, és a fülembe súgta:
- Juli, örökre a szívembe zártalak!
- Én is - mondtam boldogságtól ittasan.
Aztán becsöngettek az órára. Magyar óra következett, ahol együtt ültünk. Ekkor kopogtatott a Valentin-napi postás hozzánk is. Az osztályunk már izgatottan várta, hogy begyűjthesse a hódolói leveleket. Jani kapta az elsőt, erre számítottunk is. Aztán sorozatban még ötöt. Robi és Csenge is szerencsés szerelmesek közé tartoztak, és végül én is megkaptam az érzelmes vallomást. Azonban nagyon fúrta az oldalam a kíváncsiság, hogy ki ez a sok hódoló, aki elhalmozta Janit. Míg kiment a következő szünetben, addig én sunyi módon elolvastam az egyiket. Ez állt benne: „Jani! Tudom jól, hogy mennyire fontos vagyok neked, a vallomásod is jól esett. Ám nekem fúrja az oldalam, hogy te még érzel-e valamit Juli iránt? Boldog Valentin-napot Drágám! Ágnes”
Mire Jani visszatért, hideg tekintettel úgy tettem, mintha mi sem történt volna. De nagyon fájt a szívem. Megválaszolatlan kérdések kavarogtak a fejemben. Talán Jani megcsal? Mi lehetett ez a vallomás? Elmondtam a barátnőimnek letörtségem okát. Meglepődtek. Nagyon szomorú voltam. Mázsás súly nehezedett a lelkemre. Jani látta rajtam. Hazafelé indultunk.
- Juli, kicsim, mi nyomja a lelked? – fordult hozzám.
- Áh, semmi – mondtam kedvetlenül.
- Na, Juli, látom rajtad, hogy valami bánt. Harapófogóval kell mindent kiszednem belőled? - faggatózott Jani szomorúan.
- Tényleg semmi – feleltem. Jani rám hagyta, ismert már annyira, hogy tudta, nem fogok beszélni.
- Lenne kedved eljönni velem a suli diszkóba? – kérdezte hirtelen.
- Miért nem mész a te drága Ágikáddal? - tört ki belőlem a dühös, fenyegető, vádló kérdés.
- Te miről beszélsz? – mentegetőzött Jani.
- Ne játszd az ártatlant, láttam a levelet! – ordítottam egyre dühösebben.
- Na, jó, bevallom, az a lány szét akar minket szakítani - mondta dadogva.
- Hát sikerült neki! – vágtam oda elcsukló hangon, és elfutottam.
- De Juli én … szeretlek! - kiabálta utánam Jani.
Hazaérve mindent bevágtam magam után, és egész nap csak zokogtam. Nem így képzeltem el ezt a napot. Semmihez nem volt kedvem. A lányok győzködtek, hogy menjek velük a diszkóba. Sokat tépelődtem. Végül velük tartottam. Szépen kisminkeltük magunkat. Mikor odaértünk, sokat táncoltunk. Egyszer csak valaki hátulról megölelt. Jani volt. Megörültem neki, bár még parázslott a düh a lelkemben.
- Jól esett az ölelésed. - mondtam boldogan.
- Örülök neki! - felelte Jani.
Máris jobb kedvre derültem, a bulit folytattuk, Jani is csatlakozott a barátaihoz. Egyszer csak Emőke barátnőm fordult hozzám elhűlt arccal:
- Juli, nézd már, az ott nem Jani?
Ő volt. És nem egyedül. A terem egy félreeső zugában Ági mosolygott rá csillogó szemekkel. Én már csak az elcsattanó puszit láttam.
            Akkor megfogadtam, hogy Jani közelébe nem megyek többé. Inkább maradok szingli, és szórakozok a barátnőimmel.

Keszeg Vivien, 6. osztály
Ady Endre Kísérleti Általános Iskola, Kishegyes

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...